Ha jól számolom akkor jelenleg négy szakmám van. Egykor egyetemet végeztem, egykor doktorit is védtem (két hétre rá kirúgott a féltékeny osztályvezető, de ez már a gengszterváltás után ’96-ban volt.) Egykor volt egy nagyjából kiszámítható pályám. Nem a milliókhoz, hanem a kutatásban. A “rendszerváltás” során láttam, ahogy a pártmegbízásból nyert alkoholista igazgató megtalálta magában a kisgazdát. Láttam belülről, hogy Antall hogy verte szét a mezőgazdaságot, a hazai mezőgazdasági kutatást, a könnyűipart, a feldolgozóipart, és sok mást. Több trilliárd forintos kárt okozva az országnak. Kínában Antallnak nem szobrot avattak volna, hanem golyót kap a Mennyei Béke terén a tarkójában. De ez van.
A mezőgazdasági mikrobiológia kilövése óta voltam már újságíró, informatikus és van tanári papírom is. Látom, ahogy ma Magyarországon annak van igaza, aki az első diploma előtt elhúz a fenébe. S nem csak azért, mert jelenleg 50 felett hat diplomával is éhen lehet dögleni. Hanem azért, mert az újnyilasok, és a kormányban ülő bolsevik neofasiszták lassan azt a keveset is szétrabolják, szétverik, amit Antall csürhekormánya véletlenül meghagyott. Az, hogy a két korszak között semmi nem történt, az nem dícséri a manapság “ellenzékinek” hazudott, de valójában a hatalomnak már régen lefeküdt társaságot. S ez akkor is igaz, ha van még pár hiteles kivétel a politikában. De egyre kevesebb. Mert mindenki azt akarja elhitetni a többiekkel, hogy ő 50 évesen született ’90 után.

Ám mindez teljesen független a jelen cikktől. Ami arról szól, hogy: “kedves médiakufárok! mi a fene gátol meg abban, hogy tudjatok valamit arról, amibe belepofáztok?”
Jelesül most az informatikáról.

“Biztosan helyesek ezek a meghatározások – bár a sortávolságot sokkal finomabban be tudod lőni, ha a kijelölés-bekezdés-sortáv-mérete folyamatot végzed el. Ez kinyomtatott anyagoknál lényeges, mert így tudod bekalibrálni, hogy az oldal alján ne csúfoskodjon fattyúsor.”

Hogyne. De azért ezt olykor minisztériumi titkárnők sem tudják. Elég a hivatalos szövegekre nézni olykor. Egy nyolcadikos, vagy elsős szakiskolástól, ha nem informatika szakos nem várnám el.

“De ha ezeket a meghatározásokat kell felmondani, az a szomorú.”
A cikkben pont az van, hogy a tankönyvben aligha lenne más, mint a képernyő hivatalos szövegei. Tehát vakon felmondás esetén nem a hétköznapi szövegek lennének, hanem a memoriterek.

“Nekem 1989-ben kellett megtanulnom a World-öt, hogy legyen munkám.”
Gondolom nem nyolcadikban, hanem a húszhoz közelebb. Bocs.

Egyébként szó nincs arról, hogy a magyar oktatás, noh dacu az infooktatás is rendben lenne. De alapvető szakmai erény, hogy ha valaki beleköt valamibe, mint a jelen esetben a 444 olyságírtója, akkor legalább halovány lila köddel egyenértékű fogalma legyen arról, amiről ír.