Gondolataimat maga a költészet, Ady versei vezették, a versek elképesztőek, függetlenül attól, hogy éppen a mámort, a szenvedélyt, a szerelmi boldogságot, vagy a szakítást fejezik ki.

Ha nem a versekről, hanem pusztán az eseményekről írnék, talán más lenne, de elfogult vagyok Adyval, a költővel szemben.

A nők számára, akik Adyval kapcsolatba kerültek, azért akkoriban is tudható volt, hogy a népszerű, de különös ember nem átlagos életet él.

(Léda házas volt, neki először imponált Párizsban Ady és a nyilvános viszony, Csinszka valóban kinézte magának, a legnagyobb költő felesége akart lenni és ezért később drágán fizetett, és vannak még nők, talán megkeresem valahol a többiről szóló írást)

Az Elbocsátó szép üzenet pedig a kedvenc Ady versem, kegyetlenségében is zseniális.