Egyik kedvenc íróm Móra, és ő nagyon népszerű a magyar emberek körében. Annyi vele a baj, hogy a mai gyerekek nem értik sokszor, amit a szegénységről ír, talán jobb is. Unokahúgom mesélte nemrég, hogy a Kincskereső Kisködmönt tanulták, és sírt a tanító néni, mikor az apához írt verset fölolvasta. Ezt meg a torokgyíkos kishúga halálát szerintem minden magyar megsiratja.

Egészen más stílusban, de van most egy középkorú újságíró, akinek Hunyadiról írt regényei nagyon népszerűek jobbos körökben. Egyet én is olvastam, és érdekesen, élményszerűen írja le Nándorfehérvár ostromát. Nem biztos, hogy klasszikus lesz belőle, de érdekes a történelemfelfogása.

http://mno.hu/nagyinterju_magazinban/ban-janos-eleg-volt-a-tortenelmunk-ostorozasabol-1384444

Ezt mire alapozod?

Egyébként pl. Móra Ferenc Ének a búzamezőkről c. regénye olvashatatlan számomra cenzúrázva. Én szerencsére a rendszerváltás után kiadott kötetből ismerhettem meg a teljes írást, és tényleg mézédes a humora.

A neten egy cenzúrázott változat van a MEKen, és pont a legjobb poénokat húzták ki anno.

Örököltem egy Babits kötetet 1989 előttről, és abban a Csonka Magyarország helyett a vers első sora adja a címet: “Bár lenne a hangom tiszta …”. Az is csak a rendszerváltozás után lett tudható, hogy ebből a verscímből csinált a Horthy-rendszer szlogent a revízióhoz.
Forrás: wikipédia

Az 1800-as évek végének népies költői és írói közül egyedül Gárdonyi jelenhetett meg a Kádár-rendszerben, persze nem minden műve. Gondolom azért, mert Gárdonyi jól odamondott a katolikus egyháznak több helyen. Egri csillagok regényéből kultuszfilm lett, ott is van egy jelenet, ahol a papot kifigurázzák.
Talán még Benedek Elekkel tettek kivételt a szocialista könyvkiadók, nem a saját műveivel, hanem az általa gyűjtött népmesék miatt.

Megjegyezném, hogy Móra Ferenc, bár ő eggyel későbbi korszak írója, könyveit is sok helyen cenzúrázták a szocializmusban, pedig ő aztán mindig a szegény emberek pártját fogta. Csak ugye nem volt elragadtatva a Tanácsköztársaságtól.

Ez egyre jobb. Nem csak azt akarod megmondani, hogy kit tiszteljünk költőóriásként, hanem azt is, hogy ki kommentelhet és miről? A nagy demokrata …

Politikát sajnos nem én csináltam az irodalomból, hanem a politikusok, esetedben mint az úttörőnél is látszott, teljes sikerrel.

Ady verseit a legtöbb harmincon fölüli magyar utálja, bár nincsenek statisztikák a kezemben, de én ezt tapasztalom. Pont azért utálják, mert az iskolában erőltették Ady gyalázkodó, pesszimista, depressziós verseit. Egyébként Ady maga írja, hogy két dolog tudja lázba hozni versíráskor, az a POLITIKA és SZERELEM.

Meglátásom szerint, ha az embereket szembesítjük azzal, hogy Adyt támadta illetve kihasználta több politikai oldal, akkor megenyhülnek irányában, és tényleg azt nézik a verseiben, ami fontos: mit mond számukra a vers.

Ehhez jó irány az, ami a rendszerváltozás óta megjelenik a tankönyvekben: Ady istenes versei, a létversei legalább olyan fontosak, mint a szerelmi költészete, magyarság versei, illetve forradalmi verseit egy az egyben kihagyják. (A forradalmi versek inkább egy törikönyvbe valók.)

Pl. a Kocsi-út az éjszakában, Az Ős Kaján, Harc a disznófejű nagyúrral nagyobb figyelmet kapnak, mint a Léda szerelem vagy a Hortobágy piszkolása. Természetesen megemlítik, hogy az 1908-ban induló Nyugat c. folyóirat és az 1906-ban megjelent Új versek Ady tollából megváltoztatták a magyar irodalmat.
De nem csinálnak ebből istenítést, és leírják azt is, hogy a Nyugatnak (szimbolizmusnak) voltak előzményei Magyarországon, illetve a Nyugat az utána jövő irányzatoknak nem adott helyet, pl. avantgarde.

EZ NEM POLITIKA, NEM ANNAK SZÁNTAM! NEM KELL MINDIG POLITIZÁLNI!

Ide hozod az összes mindenféle irodalomtörténeti elemzéseket és különböző korszakok irodalomfelfogásait. Az én írásom nem erről szól.

Nevektől függetlenül az irodalom és a költészet, már ami szépségében és jelentőségében annak tekinthető gyönyörködtet, szórakoztat, pihentet. Így is lehet nézni!

A verset pusztán a versért, – hogy hogyam csengenek össze a sorok, milyen a “zeneisége”, mennyire jelenik a képzeletünkben képileg, hogy jól esik-e olvasni, lehet-e szavalni stb – is lehet szeretni.

Igen a költészet csodálatos, annak, aki szereti.

Nem csak Ady,sorolhatnék számtalan nevet, függetlenül attól, hogy melyik istenverte politikai korszakban született és mit húznak a fejére.

Nagyon – nagyon sok minden van az életben, ami szép és érdekes a politikán kívül, és azon kívül, hogy más emberek felfogásával kötözködjönk.

NAGYON KÉRLEK, HOGY NE VÁLASZOLJ!

Rengeteg politikai írás van itt az oldalon, ahol bőven lehet egymás torkának ugrani és vitatkozni.

Tessék néhány kedvenc, ha már annyira örömködni akarsz:
Mag hó alatt, Kocsi-út az éjszakában, Ős Kaján, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Párisban járt az ősz.

De azt igenis hülyeségnek tartom, hogy “fordított himnuszt” csináltak a Hortobágy poétájából és társaiból. “Gatyás, bamba, piszkos” társak, te örülnél, ha a gyereked állandóan ezt hallaná az iskolában, hogy ilyenek a magyarok? Nincs így megnevezve, de mindenki tudja, hogy a konzervatív Magyarországról van benne szó.

Verseket cenzúrázni nem szomorú dolog?

Biztos van Babits köteted. Keresd meg benne a Csonka Magyarország kezdetűt! Ha nincs benne ilyen cím, akkor 1989 előtt adták ki. És erről a versről legalább beszélhetünk, de a többi szinte ismeretlen a magyaroknak, amit felsoroltam.

Reményiknek és társaiknak az volt az egyetlen bűne, hogy nem lelkesedtek a Tanácsköztársaságért. Illetve Ady verseinek a tartalmán sokan azért nem filóznak, mert már herótjuk van tőle, mert az iskolában ugyanazokat a forradalmi, magyar ostorozó verseit kellett tanulni unos-untalan.

Gratulálok, megint sikerült a “lényeget” megfognod a beszélgetésből …

Különben meg vannak kedvenc Ady-verseim, de most nem ez volt a poszt témája, hanem hogy zseni, költőóriás-e Ady, akit csak csodálni lehet?

2 megjegyzés:

A hivatalos politika, ami Szabolcskát kiemelte, Tisza István és az arisztokrácia volt, az MTA, Kisfaludy Társaság.

A kommunisták, akik 40 évig terítették az országban a Nyugatosokat, értelemszerűen a Rákosi-, és a Kádár-rendszer.

Kik voltak azok a népiesek, sőt Petőfi-epigonisták, akiket a Nyugatosok annyira utáltak?
Lírában: Szabolcska Mihály, Vargha Gyula, Kozma Ferenc (Bárd Miklós) stb.
Epikában: Gárdonyi Géza, Benedek Elek, Pósa Lajos bácsi

Az alapelv az volt, hogy a népdalok módszereit alkalmazzák a verseik formájában, témaválasztásában, stílusában, akárcsak Petőfi. Ez legtisztábban Szabolcskának sikerült, a többieknél keveredik a modernséggel. A jobbak a szimbolizmus felé hajlottak, belső lelki történéseket jelenítettek meg szép természeti képek segítségével. Megjegyzendő, hogy Szabolcskát kiemelte a hivatalos politika, és ellen-Adyként léptették föl, amivel szinte tönkretették ezt az embert, mert nem bírta elviselni a támadásokat, a primitívezést.

A kommunisták a népiesek (!) írásaiból semmit nem adtak ki, a nyugatosok verseit nagy példányszámban újra meg újra kiadták, iskolában taníttatták. Ennek eredménye leginkább az lett, hogy sokan megutálták a verseket. Mások pedig abszolút valóságnak tartották a dekadens életérzéseket, azt hitték, hogy a drog, az ital, a szexuális forradalom valami jópofa, követendő dolog.

Ma már senki nem gondolhatja komolyan, hogy nemzethalál lesz abból, ha bárki a népiesek vagy a nyugatosok verseit olvassa. Szomorú, hogy 100 évvel az események után nálunk még mindig folyik a kultúrharc.

Szabolcska: karácsonykor, részlet
” Ne gyújtsatok gyertyát
A karácsonyfára,
Ha beláthat könnyes szemmel
Egy árva is rája.

S ha nem szelitek meg
Vigan a szegénynek:
Illatával se’ adjon hirt
A kalács-sütéstek!

Tűz hiába pattog
A kályháitokba:
Ha az uton didergőkre
Nem gondoltatok ma.”

Vargha Gyula versei itt:
http://csendszirom.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1158287