Nem tudom, ki a forrása ennek a történetnek. De nem életszerű, hogy vagonőrző csendőrök odamennek, és egy katonatisztnek elkezdnek dirigálni. A muszosok a hadsereg parancsnoksága alá tartoztak, a csendőrök meg a Belügyhöz. Még a gettóba is kézbesített a Hadügy musz-os behívókat.

Olyat olvastam, hogy Eichmann parancsára betörtek német és magyar egységek a kistarcsai internálótáborba és a Rabbiképzőbe, miután leálltak a budapesti deportálások (1944. július). Először Horthy Hatvannál leállíttatta a szerelvényt, de másodjára a Zsidó Tanács tagjai nem tudták értesíteni.

…hogy élve jutott vissza…

A történet, mint azt itt már százan is elmagyarázták magának, nem a háborúba lépéssel kezdődött, hanem annak a rendszernek, amelyben a cserkészet csak az egyik aktív elemként működött közre, e . r e n d s z e r . létrejöttével és szerves továbbfejlődésével, amit a maga (maguk) bután tisztelt sőt, imádott Horthyja alapított és vitt (majdnem) végig, egészen a háború elvesztéséig…

Még egy . i l y e n . családot ismertem, ahol a hétéves gyereket az apukája bizony minden hétvégén felvitte a Budai Várba [ahová most parasztfia Orbán készül felköltözni] megnézni a parádézó Horthyt… Ám aztán rövidesen a papát bevitték munkaszolgálatba, s amint így kelet felé zakatolt a század, már itt az elején – Hatvanban a MÁV állomáson – állt egy másik, szintén emberekkel zsúfolt marhavanokból összeállított szerelvény, csak azok a vagonok le voltak plombálva. Az azt őriző csendőrök leálltak a MUSZ-os vonat parancsnokával tárgyalni, hogy az ő deportáltakkal megtöltött szállítmányuk létszáma nem éri el az elvárt mennyiséget… Követelték tehát, hogy adjon át nekik legalább egy vagonnyi zsidót… Így történt aztán, hogy megegyeztek tényleg egy vagonnyi MUSZ-os átminősítésébe fogollyá, és így az utolsó kocsijukat leplombálva rákapcsolták a rövidesen észak felé tovainduló auschwitzi szállítmányra, benne többek közt a Horthyt igencsak tisztelő és nagyra becsülő apával, Weisz úrral, aki eztán már soha többé nem vihette Péterkét föl a Várba az épp ő ellenük szövetkező rendszer élő jelképének Dísszemléjében gyönyörködni…
Mondom, maga Shakespeare Vilmos sem találhatott volna ennél drámaibb témát… Mindezen az sem változtat pozitívan, hogy a maga apja meg visszajutott a MUSZ-ból…

.

Egy jó, és végre egy igaz megjegyzés magától; hogy

“magának nagyon vastag bőr van a képén”. )))) 😀 ((((