Mondjuk írhattál volna arról, hogy az mdf hogy látta Göncz Árpádot! Erről szólt az idézet, nem Kónya szellemi állapotáról.

Én is megosztónak tartom Göncz személyét, és visszatekintve se a taxisblokád, se a Demokratikus Charta, se a médiaháború nem volt sikeres (szdsz közeli akciók).

Ha ez neked érv…

Nem személyeskedtem, hanem érveltem.

“úgy tűnik, neked se kell,”
Nem mindenben értek vele egyet, de a könyvét lehet, hogy megveszem karácsonyi ajándékba. Fontos tudni, hogy miért bukott meg a magyar rendszerváltás.

Érzésem szerint az szdsz, akikre később kétszer is szavaztam, a legnagyobb hunyó, de a kormánykoalíció is elég dilettáns lehetett.

Na erről a hozzáállásról beszél Kónya, mikor azt mondja, hogy egy szdsz-es az bármiféle nemzeti minimumra képtelen! Te lehet, hogy nem az szdsz-re szavaztál, de a reakciód hasonló. Rögtön Kónya személyét támadod, és úgy csinálsz, mintha nekem kedvencem lenne.

Tudomásul kéne venned, hogy Göncz Árpád nem volt az az isten, akinek be akarja állítani a volt szdsz már vagy tizenöt éve! Egy művelt úriember volt, de részese a bukott rendszerváltásnak, ezt most már kimondhatjuk.

“– Fölmerül a kérdés, rossz választásnak tartja-e Göncz Árpádot köztársasági elnöknek.
– Inkább úgy fogalmaznék, utólag rossz választásnak bizonyult. Mert ’56-os halálraítéltként, a kisgazda Kovács Béla közeli munkatársaként, ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki párt tagjaként alkalmasnak látszott arra, hogy a nemzet egységét kifejező köztársasági elnök legyen. Az SZDSZ-hez való kötődése nem tűnt olyan erősnek, hogy ez befolyásolja őt ebben. Amikor az MDF–SZDSZ-megállapodás idején felmerült a neve, akkor az SZDSZ-ben először hallani sem akartak az egykori kisgazdáról. Tölgyessy Péter meg is mondta Antallnak, hogy „Göncz Árpád inkább hozzátok tartozik, mint hozzánk”. Nos, nem az volt a baj, hogy nem hozzánk tartozott, hanem hogy az alkotmányból következő, a nemzet egységét kifejező, pártok felett álló, kiegyensúlyozó szerepét nem tudta vagy nem akarta betölteni. A könyvben részletesen leírom azokat a történeteket, amelyek nyomán kénytelenek voltunk eljutni erre a szomorú következtetésre.”

Az szdsz meg a fidesz nem írta alá a Nemzeti Kerekasztal megállapodásokat 1989-ben. Ez akkor biztos valami karakán dolog volt, de ma már látjuk a következményét …

“Mire, kedves lámpa?”
Az szdsz attól félt, hogy nehogy Pozsgayt válassza a nép. Utólag tudjuk, hogy nem volt jó húzás, mert egy gyenge köztársasági elnök nem ellenerő a kormánnyal szemben.