Hozzászólás: Kertész Ákos: Ötvenhat számtalan arca

Szerző: Almási Alma

Almási Alma — Sat, 08 Apr 2017 07:59:18 +0000

Az én személyes emlékeim is hasonlóak, mint Kertész Ákosé. Tizenhárom éves voltam, utcán járva, rádiót hallgatva, szomszédokkal, szüleim barátaival, rokonokkal beszélgetve szedtem össze ezeket az emlékeket. És ehhez hasonló véleményeket.
Nem értékelek, nem ítélkezem, csak annyira: számomra az esemény megnevezése: Ötvenhat.

Szerző: Zsuzsa

Zsuzsa — Fri, 07 Apr 2017 22:54:35 +0000

Az 56-os forradalomnak ezerfele szemtanuja volt, ki ki a maga szemelyes tapasztalata szerint emlekezik, csak azt nem szeretem amikor utolag atirjak, kulonosen a kesobbi korosztaly. Mert ugyebar ami a koztudatba hivtalosan bekerul, az soha sem fedi a valosagot.

Erdemesnek tartvan velemenyet, elmentettem Kertesz Akos emlekezeset. Szerintem az igazi forradalmarok vagy meghaltak, vagy otthon maradtak. Az 56-os magyarok nem voltak forradalmarok, akarhanyszor mutogattak sebhelyeiket, mint az egyk ismerosom aki koztudottan kint a hatarban a kapaval kerult nezetelteresbe.

En magam a forradalmat Pesten az Alsoerdosor utcaban veszeltem at. Patkanyok rohangaltak az ovohelyen, odakint duborogtek az agyuk es pattogtak a puskak. Mikor csend lett, a Rozsak terei templom mellett a frissen hantolt sirok kozott keresgeltek a szulok halott gyermekeiket. Lattam embert fan logni. Nagy Imret es tarsait valoban kivegeztek. Erre special emlekszek, mert akkor nagyon fajt ertuk az en het eves szivem.

A ferjemet elsodorta a tunteto tomeg, tizenhat eves volt es a vegen disszidalt ket baratjaval. Nehany hetig a becsi lagerben voltak, Londonig repulovel es Kanadaba hajoval jottek. Mindenhol nagyon jol bantak veluk.

A magyar disszidensek kozott volt sok rendes ember de volt bortontoltelek is. Ezek igen hamar levizsgaztak, volt hogy mar a lagerben vagy kesobb az uj orszagban. Saskatoonban nehany magyar megeroszakolt egy lanyt, az RCMP meg a matracot is elvitte. Vancouverben egy magyar uzletember ugyeskedett, az ujjonan erkezett magyarok penzet szedte ossze azzal hogy majd eljuttatja az otthoniaknak. A nagynenem elso 150 dollarja erre ment el. A csalad soha sem latta a penzt. A nagynenem meg csak meg sem kerdezhette mert buntetendo volt valutaval foglalkozni.

Mondhatnam, hogy legalabb annyi gazember eljott 56-ban mint amennyi aranyban vannak egy tarsadalomban. De talan meg ennel tobb jott el, mert a megnyilt bortonokbol elsosorban a bunozok szoktek, mert barrmilyen a rezsim visszakerultek volna a bortonbe. A politikai foglyok viszont boldogan hazatertek csaladjuk korebe mint a szembe levo hazban egy ferfi. Igazara annak kellett volna eljonnie mert a forradalom leverese utan meg vagy tiz evig bortonben sinylodott.

Az egy mitosz amit az 56-os magyarokrol kovacsolnak. Nem fedi a valosagot. Nem voltak menekultek, migransok voltak. A jobb, szabadabb elet lehetosege hozta oket nyugatra.

Szerző: Moshe Akiva

Moshe Akiva — Sun, 06 Nov 2016 20:31:50 +0000

Kedves Jichak!

” Az, hogy az egyes embernek éppen a szomszéd zöld rétjére “fáj a foga”, vagy a sashegyi villában tengődő milliárdos villájára, gyáraira, az történelmi szempontból édesmindegy, ugyanis egy forradalom célja nem lehet annyire személyre szabott. ”

Ez igaz. Eddig ketfele “forradalom”, azaz altalanos rablogyilkossag zajlott le az emberi tortenelemben, es egyik sem tudott szemelyre szabott lenni.
Az addigi urak kozul mindenkit kifosztottak es legyilkoltak valogatas nelkul. Kesobb a vagyonaikba is valogatas nelkul ultek bele a langlelku “forradalmarok”, illetve azok gyerekei. Ki mire tudta ratenni a kis kacsojat.

De nem ertem mit akartal ezzel mondani.

Szerző: Jichak Perlmutter

Jichak Perlmutter — Sun, 06 Nov 2016 14:10:29 +0000

Biztosan a rendszer hibájából torzítva adja vissza amit írtam. Második próbálkozásom is sikerttelen lett. 🙁

Szerző: Jichak Perlmutter

Jichak Perlmutter — Sun, 06 Nov 2016 14:08:19 +0000

Moshe akiva 10.25. 12:41 > utolsó bek.

Az, hogy az egyes embernek éppen a szomszéd zöld rétjére “fáj a foga”, vagy a sashegyi villában tengődő milliárdos villájára, gyáraira, az történelmi szempontból édesmindegy, ugyanis egy forradalom célja nem lehet annyire személyre szabott. Legföljebb a >szabadtársadalmi méretekben<.
E javak elsősorban a társadalmi termék és a jövedelem, amelyekből, az annak ráeső arányos/!/ részéből az egyén majd megvalósíthatja saját álmait, elképzeléseit és esetleg még vállakozhat is…, hogy majd neki is lehessen villa-lakása és mégzöldebb rétje…

Szerző: Jichak Perlmutter

Jichak Perlmutter — Sun, 06 Nov 2016 14:01:45 +0000

Moshe akiva 12:41 utolsó bek.

Az, hogy az egyes embernek éppen a szomszéd zöld rétjére “fáj a foga”, vagy a sashegyi villában tengődő milliárdos villájára, gyáraira, az történelmi szempontból édesmindegy, ugyanis egy forradalom célja nem lehet annyire személyre szabott. Legföljebb a >szabadtársadalmi méretekben<. Ezek a javak elsősorban a társadalmi termék és a jövedelem, amelyekből, az annak ráeső részéből az egyén majd megvalósíthatja saját álmait, elképzeléseit és esetleg még vállakozhat is…, hogy majd neki is lehessen villa-lakása és zöldebb rétje…

Szerző: Jichak Perlmutter

Jichak Perlmutter — Sun, 06 Nov 2016 12:46:56 +0000

Ami a felveztő f é n y k é p e t . illeti, az aztán tényleg 56 sokarcúságát reprezentálja.
A Szombat című folyóirat felkutatta a képen szereplő 15 éves zyidó származású gyermekkatona kislány történetét, a múltját és a halálának körülményeit, a sírját, az édesanyját stb… Szeles Erikának hívták.
Egy dán fotóriporter készített rólala képe(ke)t. A Szombatban is ugyanott, de egy más beállítású fotó látható róla.

> http://www.szombat.org/hírek-lapszemle/804-nyaklöves-vegzett-a-15-eves <

Szerző: Seres Róbert

Seres Róbert — Wed, 02 Nov 2016 23:18:47 +0000

hazai lámpa
2016 november 1
“8:37 du. Különös tekintettel az ország szuverenitására, amit elvesztettünk 1944-ben és 1989-ben szereztünk vissza.”

Én úgy látom, hogy azt az 1989-ben visszaszerzettet azóta szép lassan mára már suba alatt mintha újra elveszítettük volna!

Szerző: hazai lámpa

hazai lámpa — Wed, 02 Nov 2016 00:37:31 +0000

Donáth Ferenc
2016 november 1
8:12 de.

Hruscsov is hasonlót csinált a sztálinistákkal, megpróbálta őket kiszorítani a hatalomból. Nincs ebben semmi rossz, főleg ha nem személyes érdekből teszi, hanem hogy könnyítsen az emberek sorsán.

Orbán meg hol tart már manapság 56 megítélésben? Lassan már Nagy Imre a szovjet csatlós, aki nem engedte kibontakozni a magyar nép vágyát a szabadságra, kapitalizmusra. Különös tekintettel az ország szuverenitására, amit elvesztettünk 1944-ben és 1989-ben szereztünk vissza. Ez manapság nagyon fontos, bármit is jelentsen ez …

Szerző: Donáth Ferenc

Donáth Ferenc — Tue, 01 Nov 2016 12:12:43 +0000

Miért is mondja Kertész Ákos puccs-kísérletnek 56-t? Már véleményemet közreadtam. De e vonatkozásban egy koronatanú: Újhelyi Szilárd Hanák Gábornak adott interjúját is hozzáteszem.
Interjú Újhelyi Szilárdnéval és Újhelyi Szilárddal II. rész
Újhelyi Szilárd: (1956. október 23. délelőttjéről) „Itt összeült az ellenforradalom vezérkara, megszervezte a felkelést és kiosztotta a hatalmi pozíciókat…”
Most, amikor az ember elolvas egy ilyen történelmi fejtegetést, és tudja, hogy mi volt itt a valóságban, akkor vagy a düh veti szét, vagy tényleg nevetni kell, mert valami borzalmas a távolság a koncepció és a tényleges valóság között. Az én élményem ez: bent vagyok a hivatalomban a film-főigazgatóságon, és kapok egy telefont: Géza a következőt mondja: Te, Szilárd, nem tudom, ráérnél-e, de persze csak ha ráérsz, és el tudsz szakadni, mert átjött az Imre meg a Feri (Nagy Imre és Jánosi Ferenc), most jöttek meg a Balatonról, és az Öreg szeretne néhány barátjával beszélgetni. Akiket el tudok érni telefonon – tette hozzá Géza –, azokat megkérem, hogy jöjjenek át hozzám. Kérdem tőle: fontos? Azt mondja: nézd, azért fontos, mert azt várja, hogy be fogják hívni most a pártba és a közéletbe való visszatéréséről akarnak vele beszélni. Jó, feleltem, megyek. Félreraktam a dolgaimat és lementem a Gézáék lakására. Vannak, akikre határozottan emlékszem, de nem tudom már pontosan, hogy ki mindenki volt ott jelen: a Donáth Feri például nem volt jelen ezen a megbeszélésen.
Hanák Gábor: Haraszti Sándor bácsi ott ült?
Újhelyi Szilárd: A Sanyi ott volt. Tehát egyelőre úgy nézett ki, hogy két család van jelen, a Haraszti–Losonczy család, és a Nagy Imre család, de ott volt Vásárhelyi Miklós, Gimes Miklós és később mintha Kende Péter előfordult volna szintén ott. Elkezdtünk beszélgetni. Imre bácsi elmondta azt, hogy úgy tudja: a Gerőék megjöttek Belgrádból, és őt nyilván be fogják hívni. Nem tudja, milyen ajánlatot tesznek neki, és azt sem, hogy mit válaszol ő erre: ezért szeretne velünk erről beszélgetni. És akkor tényleg egy teljesen kötetlen beszélgetés indult meg, én is beszéltem, Géza is beleszólt, a Sanyi is beleszólt és a többiek is. Mindenki egyetértett abban: nem érdemes találgatni, hogy milyen ajánlatot tesznek. Egy dolog azonban lényeges, és erre hívtuk fel az Öreg figyelmét, nevezetesen arra a tanulságra, ami ’53-ban történt. Tehát, hogy neki volt egy reformprogramja, mi ugyanis nem éreztük, hogy nincs program, mi úgy éreztük, hogy Nagy Imre reformprogramjának kell, hogy út nyíljon, annak a reformprogramnak, amit Rákosiék vele együtt félretoltak. Erre vigyázzon csak, hogy ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy reformprogramot reformerek nélkül, sőt a reform ellenségeivel akar megvalósítani. Ennek a helyzetnek ne tegye ki magát. Ne vállalja azt, hogy Gerő maradjon a párt első titkára. Úgy vállaljon szerepet, hogy Kádár János legyen az első titkár. Ebben mindannyian egyetértettünk. És az Öreg valóban elkezdte számításba venni, hogy kikre számíthat egy ilyen reformprogram támogatásában, és ez a névsor nem velünk kezdődött… Ez a névsor a Münnich elvtárssal kezdődött, ez a névsor a Szántó elvtárssal folytatódott, ez a névsor Vas Zoltánnal folytatódott, sorolhatnám még, Mező Imrével, akiről neki nagyon elismerő véleménye volt, és egy derék antisztalinista embernek tartotta. Köböl Józseffel folytatódott… Persze, hogy ő számításba vette azt is, hogy persze, a Losonczy Géza, persze, hogy a Haraszti Sándor, persze, hogy énrám is számít, és így sorolta, hogy ki mindenkire számít. Még azt is felvetette, hogy az írók közül tulajdonképpen illenék, hogy vonjon be valakit a központi bizottságba. Mód Aladárt említettük meg, akire szintén számítunk, és néhány neves értelmiségit, akiket Nagy Imre hívei között tartottunk számon. Egyszóval ebben a kontextusban folyt a beszélgetés. Ez volt „a hatalmi pozíciók szétosztása”, és végül a beszélgetés azzal fejeződött be, hogy ha ezek a feltételek nem teljesíthetők, akkor ne vállaljon funkciót. Ez volt az „összeesküvés”. Közben jött a Tánczos Gyuri telefonja: aki tanácsot kért, hogy mi legyen a diákok kivonulásával, mert betiltották a tüntetést.
Hanák Gábor: Ez dél körül volt.
Újhelyi Szilárd: Ez abban az időszakban volt, amikor a tüntetés be volt tiltva, de a fiatalok ki akartak vonulni mindenáron. És én teljesen a saját szakállamra, azt mondtam, hogy Gyuri, ne engedd, ha meg tudod akadályozni, ne engedd, provokációról van szó, hidd el, hogy provokációról van szó. Akkor abbamaradt a beszélgetés. Én informáltam a többieket, hogy mit telefonált Gyuri, és akkor megoszlottak a vélemények, Vásárhelyi Miklós úgy emlékszik, hogy én teljes kisebbségben maradtam Nagy Imrével, aki azt a nézetet osztotta, hogy itt provokációról van szó. De amíg ezen vitatkoztunk, újrajött a telefon, és közölte Tánczos Gyuri, hogy teljesen tárgytalan a kérdés, mert hiszen most már engedélyezték a tüntetést. Akár provokáció, akár nem – mondta nekem –, nincs olyan erő, amelyik vissza tudná tartani őket. És akkor mi szétoszlottunk. Hát ilyen volt ez a bizonyos összeesküvés. Nekem azért irtózatos mindig olvasni „a koncepciót”, mert én átéltem, én ott voltam, tudom, hogy mi volt…
Újhelyi Szilárdné (1956. október 24-ről): Kora reggel a fölöttünk lakó régi ismerős jött le és szólt, hogy hallotta a rádióban, miszerint a Donáthot, Losonczyt kooptálták a KB-be, PB-be. Nagyon meg voltunk döbbenve, mert semmiféle kérdés, megkérdezés nem történt ebben a dologban… Úgy emlékszem, Donáth Ferenc telefonált és aztán át is jött délelőtt, akkor együtt nekiültek és megírták azt a levelet, amelyet a Központi Vezetőséghez intéztek és lemondtak megbízatásukról.
*
Tisztelt Központi Vezetőség!
A Központi Vezetőségbe való kooptálásunkat, mint az elvtársak részéről megnyilvánuló bizalom kifejezését, köszönettel fogadjuk. Abban a rendkívül súlyos helyzetben, melyet pártunk átél, kötelességünknek tartjuk, hogy minden erőnkkel népünk, pártunk, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit szolgáljuk. Azt tartjuk, hogy ma minden kommunista legszentebb kötelessége teljes erejével szolgálni azt az ügyet, amelyért mi kora ifjúságunktól kezdve éltünk és képességeinktől telhetően harcoltunk.
Népünk és a szocializmus nagy ügye iránti felelősségérzet azonban arra kötelez bennünket, hogy őszintén megmondjuk véleményünket azokról a szervezeti intézkedésekről, amelyeket a Központi Vezetőség legutóbbi ülése elhatározott.
A mostani tragikus események közepette népünk és pártunk azt várja, hogy gyökeresen és végérvényesen – személyekre való tekintet nélkül – szakítsunk azzal a politikával, amely ezekhez a tragikus eseményekhez vezetett.
Szakítani kell azzal az antidemokratizmussal, amely a múltban párt- és állami vezetésünket jellemezte. Szakítani kell azzal, hogy a vezetés nem vette figyelembe a párttagság és a dolgozó nép véleményét az ország vezetésében.
Szakítani kell azzal a hibás gazdaságpolitikával, amely népünk teherbírását, országunk sajátosságait nem vette figyelembe. Ennek a gazdaságpolitikának következményeként olyan terheket raktunk mindenekelőtt munkásosztályunk vállára, aminek következtében a szocializmus építésének értelmébe vetett hitüket ingattuk meg. Ennek a gazdaságpolitikának következtében végzetesen meggyengítettük falun a proletárdiktatúra alapját: a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, s a mezőgazdasági termelés fejlődése szempontjából kritikus körülményeket teremtettünk.
Szakítani kell azzal a politikával, amely sok tekintetben érzéketlenséget és közönyt mutatott a nemzeti érzés iránt. A magyar dolgozó tömegek nemzeti érzésükben sértve érezték magukat amiatt, hogy a szocializmus építésénél a Szovjetunió példáját szolgaian másoltuk, figyelmen kívül hagyva hazai adottságainkat, népünk szellemét és hagyományait – nemcsak gazdasági és politikai berendezkedés, hanem még oly dolgok tekintetében is, mint a címer, egyenruha stb. Nem adtuk nyilvános tanújelét annak: fáj nekünk, hogy az egyes szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel szemben olyan intézkedések történtek, amelyek nem a lenini proletár internacionalizmus szellemében fogantak. Népünk nemzeti érzését sértettük és ugyanakkor súlyosan ártottunk a magyar–szovjet barátság nagy és egész népünk jövője szempontjából alapvető jelentőségű ügyének, amikor mindmáig nem beszéltünk az egész nép előtt nyíltan és őszintén a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokról, s ezzel szabad teret engedtünk annak az ellenséges uszításnak, amely a saját gazdaságpolitikánkból eredő bajokért a felelősséget részben a Szovjetunióra hárította. Súlyosan vétett a magyar–szovjet barátság nagy ügye ellen és sértette népünk nemzeti érzését vezetőségünknek az a magatartása, amely nemcsak nem hívta fel a szovjet elvtársak, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek figyelmét arra, hogy a magyar párt belügyeibe való – gyakran – nyilvános állásfoglalásuk árt a magyar–szovjet barátság ügyének, sőt maga is szorgalmazott ilyen állásfoglalást. Nem lehet a szocializmust felépíteni a nép bizalma nélkül.
Meggyőződésünk, hogy az említett kérdésekben a múlt hibáival és bűneivel való gyökeres szakítás és a szocializmus építésének lenini útján való előrehaladásunk alapvető feltétele a párttagság és a nép teljes bizalmának megszerzése. A bizalom megszerzésének egyik nagyon fontos feltétele, hogy a párt Politikai Bizottságának személyi összetétele is kifejezésre juttassa a pártvezetés szilárd elhatározását, hogy szakít a múlt hibás politikájával. Ugyanezt a szempontot kell szem előtt tartani a Minisztertanács személyi összetételénél, amelyben kommunista vezetés alatt olyan személyeknek is helyet kell kapniuk, akiknek részvétele kifejezésre juttatja, hogy a legszélesebb nemzeti erőkkel együtt kívánjuk építeni a szocializmust. Annak érdekében, hogy a néptömegek bizalma az állami és pártvezetés iránt mielőbb helyreálljon, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk: hogy a Minisztertanács elnöke részéről késedelem nélkül nyilatkozat történjék: a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról a Szovjetunió kormányával a magyar–szovjet barátság és a szocialista országok közötti egyenjogúság alapján.
A Központi Vezetőség szervezeti határozata a Politikai Bizottság is a Központi Vezetőség titkárságának összetételéről – mindenekelőtt Gerő Ernő elvtárs első titkári tisztségében történt megerősítéséről – azt juttatja kifejezésre, hogy a pártvezetőség nem tudta elhatározni magát a szocialista jövőnk szempontjából elengedhetetlenül szükséges lépésre. Ezért Központi Vezetőségi tagságunkról és egyéb, nélkülünk, távollétünkben adott pártmegbízatásunkról (Központi Vezetőségi titkári, Politikai Bizottság póttagság) lemondunk és kérjük felmentésünket.
Kérjük a Titkárságot, hogy jelen levelünket a Központi Vezetőség tagjainak megküldeni és a pártsajtóban mielőbb nyilvánosságra hozni szíveskedjék.
Azzal a kéréssel zárjuk levelünket, hogy a Központi Vezetőség minden erejével hasson oda: ne a mostani túlfeszített légkörtől befolyásoltan, hanem a párt és a tömegek jövőbeni viszonyát szem előtt tartva hozza meg döntéseit, hogy az ellenforradalmi felbujtók méltó megbüntetése mellett ne sújtsa az igazságszolgáltatás keze azokat a fiatalokat, katonákat és munkásokat, akik éppen a párt- és állami vezetés hibái következtében sodródtak bele a népünk szocialista jövője szempontjából oly tragikus eseményekbe.
Budapest, 1956. október 24.
Elvtársi üdvözlettel
Donáth Ferenc Losonczy Géza
…leadták a levelet, de nem tudtak beszélni senkivel, 26-án a Központi Vezetőség előtt felszólaltak, lehurrogták őket, egyedül Horváth Márton szólt mellettük, és akkor megfogalmazták második levelüket, amelyben bizonyos mértékig már megváltoztatták közös véleményüket és népmozgalomnak deklarálták azt, ami történt, és megismétlik álláspontjukat- miután nem látnak reményt a múlttal való gyökeres szakításra -, felmentésüket kérik pártfunkcióik alól.
*
Tisztelt Politikai Bizottság!
A Központi Vezetőséghez intézett, október 24-én kelt levelünkben kértük felmentésünket pártfunkcióink alól, mivel a Központi Vezetőség és szerveinek összetételében nem láttunk biztosítékot a múlt hibáival való gyökeres szakításra és a szocializmus útján való előrehaladásra.
Október 25-én este Kádár János elvtárssal folytatott megbeszélés eredményeként elhatározásunknak a Központi Vezetőséggel való közlésétől és nyilvánosságra hozatalától a rend helyreállításáig elállottunk, mivel a megbeszélés alapján reményt láttunk arra, hogy a pártvezetésben való részvételünkkel elősegítjük ennek a tragikus válságnak a megoldását.
A mai napon a Központi Vezetőség által hozott határozat arról győzött meg bennünket, hogy az a reményünk, miszerint a pártvezetés magáévá teszi a dolgozó nép jelenlegi mozgalmának követeléseiből mindazt, ami helyes és jogos és ezáltal megteremti a vérontás megszüntetésének feltételeit, meghiúsult. Ezt az álláspontunkat különösen megerősítette az a méltatlan helyzet, hogy bennünket, meggyőződésünkért a munkásosztály és a proletárhatalom árulóinak minősítettek.
Kérjük lemondásunk tudomásulvételét.
Budapest, 1956. okt. 26.
Elvtársi üdvözlettel:
Donáth Ferenc s.k. Losonczy Géza s.k.
Az interjú első része a História 1990/1. számában jelent meg. (A szerk.)
tartalomjegyzék
adatlap
História 1990-02

Szerző: Moshe Akiva

Moshe Akiva — Tue, 01 Nov 2016 02:39:08 +0000

Kedves Hazai Lampa!

Nem tudom pontosan mit muvel Orban es a vezerkara, de hogy ok is megprobaljak megszerezni azt, amit az elodeik meg nem loptak el, az bizonyosnak tunik.

Ez a demokracia. 🙂

Szerző: hazai lámpa

hazai lámpa — Tue, 01 Nov 2016 01:09:08 +0000

Moshe Akiva
2016 október 31
8:05 du.

Orbán 2010-ben azzal jutott hatalomra, hogy a családi gazdaságokat (közép, kisbirtok) támogatta. Függetlenül hogy melyik birtok a működőképes, az nem megy, hogy Orbán a szájával a kisbirtokot dicséri, de az emberek a bőrükön érzik a mindennapokban, hogy semmi segítséget nem kapnak.

Orbán csicskásai mindent megmagyaráznak, kb. olyan módon, mint a viccben. Ti. ha a doki a férj szeme előtt izélgeti az asszonyt, az csak gyógykezelés.

Szerző: Moshe Akiva

Moshe Akiva — Tue, 01 Nov 2016 00:05:07 +0000

Kedves Hazai Lampa!

Nem emlexem mire reagalsz, de annyiban egyetertek veled, hogy jobb lenne a biogazdasag, abbol is minel tobb.

Az csak a baj, hogy ezek paranyiak es ez tobbnyire nem jon ki tul jol.
A termeszet szeszelyei mellett meg ott vannak az emberek szeszelyei is. Mas szoval mondva, vannak sikeres gazdak es vannak sikertelen gazdak. (Ne reszletezzuk, hogy miert.)
Elobb-utobb egyesek meggazdagodnak, mig masok kenytelenek lesznek eladni a foldjuket. Kialakul a nagybirtok – ami mellesleg a kulonfele szeszelyeknek is jobban ellen tud allni, mint a torpegazdasag.

Voltak orszagok es korok, ahol foldet osztottak (nem komcsi orszagrol van most szo) teljesen johiszemuen, abban bizva, hogy kialakul majd egy eros paraszti kozeposztaly. Sajnos nem az lett belole. Ugyanaz lett a vege: Kialakult ujra a nagybirtok es a sok munkanelkulive valt volt farmer.

Ami pedig nalatok jelenleg megy lehet hogy csak felig gazemberseg, lehet hogy Orban azert segiti a rokonait es haverjait nagy meretu foldhoz jutni, hogy amikor majd a bolsik megint hatalomra kerulnek ne tudjak az elvtarsak azokat kiarulni a nyugat-europai haverjaiknak.
Ez persze csak elmelet.

Szerző: hazai lámpa

hazai lámpa — Mon, 31 Oct 2016 22:20:05 +0000

Moshe Akiva
2016 október 25
12:41 de.

A fenti eseteket inkább lelki erőszaknak nevezném, mint fizikainak. Olyan, mint Orbán, egy ujjal nem nyúl a gazdához, csak beszántja a földjét a háza körül. Aztán ha a biogazda szívinfarktust kap a sok idegeskedéstől, ő mossa kezeit, de a többi paraszt ért belőle, hogy mi van, ha sokat ugrál.

Szerző: Donáth Ferenc

Donáth Ferenc — Mon, 31 Oct 2016 20:48:51 +0000

Nincs okom tagadni, hogy Kertész Ákos őszintén írta le véleményét, az 56-os forradalomról, de hogy belső puccskísérletként határozzuk meg a forradalmat, az számomra elfogadhatatlan. Nem jelent mást, mint a Nagy-per vádjának tényállásának más szavakkal való körülírása. Amennyire ez a tényállás,(BHÖ1) koncepciós minősítés volt és maradt, úgy a “belső puccskísérlet” minősítés is minden alapot nélkülöz. Emlékeztetnék a tényekre: Nagy Imrét ismételten kérte Gerő Ernő elsőtitkár, hogy jöjjön be a parlamentbe, ahová első elutasítása ellenére, az ismételt hívás, és a tüntetés hatására mégis hajlandó volt az érte küldött autóval bemenni. Ott, 23-án a jelenlévő pártvezetés Hegedűs András felmentése mellett, miniszterelnökséggel megbízta. Semmiféle belső kényszert ez irányban az ott egyedül lévő Nagy Imre nem fejtett ki Gerő Ernő vezette kb. félszáz tagú pártvezetésre. Hasonlóan Losonczy Géza,, illetve Donáth Ferenc sem kényszerítette ki a távollétükben hozott kooptálásukat a pártvezetésbe, sőt ellenkezőleg, amikor megtudták a rádióból 24-én reggel, azonnal lemondásukat, nyújtották be szóban és írásban egyszerre. Az, hogy november 1-én Losonczy elfogadta államminiszteri, Donáth Ferenc pedig az új munkáspárt (MSZMP) ideiglenes intézőbizottsági tagságára vonatkozó felkérést, szintén nem ők kényszerítették ki. Annak oka nem az volt, hogy hatalomhoz juthassanak, hanem, hogy mentsék a menthetőt legjobb tudásuk szerint. ( akkortájt nem volt nyerő az MDP utódpártját ujjászervezni). Annak oka, hogy Nagy Imre november 4-i orosz invázió után nem volt hajlandó lemondani , nem hataloméhség volt az oka, hanem a szuverenitás képviselete, illetve a nemzetközi humanitárius jog kiterjesztése a hadifoglyokra. Puccsot, sem Maléter, sem Kopácsi, sem Szilágyi József nem kívánt szolgálni. A rendőrség, illetve magyar katonaság nem akart tömegmészárlásban végrehajtóvá válni. További véleményem, hogy Kertész Ákos, aki 2006-ban még itthon volt, hatása alá került a FIDESZ-es puccskísérletnek, amit Orbánék igyekeztek rámosni a forradalom emlékére. Amit azonban a FIDESZ művel a történelemmel, az a kádári történelem hamisítás mértékét súrolja.