Hozzászólás: Hajóval az Adrián…egy nap a Telašćica öbölben

Szerző: Dubois

Dubois — Mon, 26 Sep 2016 13:48:05 +0000

Trixi és Fortínbras!

Még egy kis adalék tőlem is, ha megengeditek:

És akkor a . t ö b b i . k é p e n . ott van még a mediterraneumot olyannyira reprenzentáló – ez éghajlat alatt mindenűtt elterjedt – aleppóifenyő, valamint a sziklák közt is burjánzó, az örök életet hirdető, szintén fűszeres illatokat árasztó mediterrán “ősgyep”. E szívet lelket melengető vidék nem véletlen, hogy az európai kultúra legselymesebb bölcsője, még akkor is, ha sok közte a szúrós folyondár is…

Viszont a képekről kimarad az a szimfonikusokat is megszégyenítő, miriád zenészt számláló kabóca zenekar, amely egy láthatatlan karmester intésére időnként egyszerre lassítja, majd gyorsítja a teljes összhangzat hullámzó tempóját. Senki sem tudja, hogy mi befojásolja e különböző ritmusváltásokat náluk. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor egy-egy sirály sötét árnyéka elhúz a fenyők lombjain, akkor egy pillanatra mindannyian egyszerre hagyják abba ezt a közös zeneélvezetet, hogy aztán majd újra együttesen zendítsenek rá, a világ felé hirdetve az élet örömét…

Szerző: FORTIMBRASZ

FORTIMBRASZ — Mon, 26 Sep 2016 11:22:16 +0000

Kedves Trixi!

Na persze, mert a birkanyájakat hosszú idők óta, már hagyományosan sok helyűtt szamárral vezettetik.

[ Nem bírom megállni, de ez némileg az emberi társadalomra is enged következtetni. A mai “konzervatív” Magyorzág megaztán már vezet e hagyományban, élén a legnagyobb szamárral… 😀 ]

Szerző: Trixi

Trixi — Sun, 25 Sep 2016 14:16:42 +0000

Köszönöm szépen a kiegészítést. Én is megteszem:
Sok apró szigeten ma már csak szamarakat tartanak…, Pl. Tribunj kis halászfalujával szemben van egy kis sziget, ahol már csak szamarak élnek. Régen a szamár nagy jelentőséggel bírt, hiszen mindent szamárháton szállítottak. Mára látványosság a szamár,de minden évben szamárversenyt tartanak,kinek a “szamara ügyesebb,gyorsabb”. A verseny napját aztán nagy mulatozással zárják.
Ezért látni sok városka főterén a szamarak “tiszteletére” állított szobrot.

Szerző: FORTIMBRAS

FORTIMBRAS — Sun, 25 Sep 2016 08:24:39 +0000

Ps.

Míg a birka ápolja, ezzel szemben a kecske kilegeli, tehát nem ápolja, “de tönkreteszi” a legelőt.
Birka legeltetéssel füves repülőtereket, is ápolnak…

Szerző: FORTIMBRAS

FORTIMBRAS — Sun, 25 Sep 2016 08:15:33 +0000

Évtizedek óta nyaranként, ha rövid időre is, de magam is a csodába illő Adria vendége vagyok. Általában én is a Zadar-Biográd körzetébe eső 2-3-ezer szigetet számláló Kornáti Nemzeti Park közelében…
A cikkhez és annak szépséges fotó illusztrációihoz csak a kőrakásokról mondanék, fűznék néhány szó kiegészítést.
Az több-ezres számú szigetvilág tagjait, azok felületét kő kerítések hálózata borítja. Ezeket részben a szükség, másrészt a sajátos állattartás “alakította” ki évezredeken(!) keresztül. Szükségként említeném meg itt az igen-szűkös termőföld, illetve sovány legelők mai szóhasználattal ösztönös, s mégis “őkológiai” védelmét, amikor a tulajdonos, birtokos, vagy annak pásztora az adott birtokot a kövek folyamatos eltávolításával szabadította meg annak terhétől, így téve szabaddá maréknyi füves legelőket. Ti.a birka legeltetés ápolja a “pázsitot”. Ennek során a köveket mindig valamilyen rend szerint dobták félre, vagy pakolták fel megfelelő falak formájában, amelyekből évezredek során egész rendszerek és labirintusok alakultak ki a birtokviszonyoknak megfelelően így, kőből épült legelő határokkal, mezsgyékkel. Hozzátéve, hogy épp a fenti kő-gazdálkodás miatt az ilyen birtok közepe többségében (a széleihez képest) mindg mélyebben fekszik, hisz “fogy”…
Sok szigetre messziről tekintve, az emberi tevékenység e rácsozatos raszterével teljesen beborított képet mutat, de más kisebbek viszont ennek hiányában csak egy-két négyszög parcellával dicsekedhetnek a külvilágnak, mint afféle különálló ablakokkal. A kisebb nagyobb falakkal elválasztott, többnyire legeltető négyszögek hálózatát utak szabdalják, illetve választják el egymástól és vezetnek le a sziget, vagy szigetecske kikötésre alakalmas öblébe, akár egy labirintus…
Tehát az emeberi tevékenység, a tudatos gazdálkodás a legelők védelmén kívül, a legeltetéses gazdálkodásnak ezt sajátos módját alakította ki úgy, hogy a birtokosok, vagy fogadott pásztoraik, jobbágyaik kora-tavasszal hajóval kivitték a birkanyájakat adott szigeten birtokolt legelő rekeszeikbe, ahol azok egész nyáron kint legeltek, sokszor őrzés nélkül is… Csak fejni, vagy/és itatni mentek, eveztek oda a jószághoz…
Más helyeken, nagyobb szigeteken a pásztorok az Ariára eme jellemző szintén a helyi kőből “rakott” kis (inkább pici) hevenyészett kőkunyhókban húzták meg magukat egy-egy nyáron át, mely dalmát pásztorkunyhók makettjai, mint a népi építészet jellemző fajtája, emléktárgyként funkcionálnak – túristák számára. 🙂

Szerző: Figyelő

Figyelő — Sun, 25 Sep 2016 05:17:32 +0000

Köszi a képeket és a leírást!
Bizony, kicsit irigykedem is.