Az első “szocialista” lakótelepek még téglából, kézierőevel épültek. Sztálinváros (ma Dunaújváros) Dunapentele faluból nőtte így ki magát. Középiskolás testvéreim nyári, ún. rohammunkán vettek részt az építésében. Ma szebb, mint akkor újonnan kinézett, mert a fák is nagyra nőttek… Azonban ez a kézi építékezés teljesen kinőtte magát, azaz nem felelt meg a kor elvárásainak…
Azok a szükség szülte “”szörnyű lakótelepek”” az építésük után közvetlenül beköltöző lakóik számára, az udvari kerekeskút, az árnyékszék, a lavór és a nyitott tornáccal egybekötött lakóhelyiségek stb. után bizony életük első vízöblítéses WC-jét, fürdőszobát, központi fűtést, nomeg a vályog után, világos és száraz lakástát vehették birtokba… Sokak váltották föl a fotókon szereplő sötét, pesti udvari lakásaikat is ezekre…
Valaki itt fent, említette, hogy az átvett házgyári technológia szovjet volt. Ez igaz, de nem az egészre, mert voltak dán – nyugati – rendszerű házgyárak is…
Jómagam is, amikor először jártam Bécsben, csodálkozással vettem tudomásul, hogy vendéglátóm egy ottani házgyári panelházban lakik. Az tény, hogy annak a minősége egy kalsszissal volt jobb, mint a mi budapesti panel lakásunké…
Nagy dolog, sőt korszakváltást jelentett “a Kádár korban” ezek megépítése, illetve a házgyárak üzemszerű működtetése és a megépült lakások . t e r v s z e r ű . k i u t a l á s a . az arra rászorultaknak.

.

Nekem olyan turista látványosság, mint a belvárosi házak. Szépek, csak lakni ne kelljen benne. Nagyon lehangoló egy kopott, dohos lépcsőház, ami valamikor szép volt. A húgyszag sem emeli a komfortérzetet. Budapest házai gyönyörűek lennének, csak hiányzik róla (és belőle) néhány ezer tonna festék, vakolat stb.

szept 14.1:35

“Figyelő Imádom a lakóhajókat. Ja, csak lakni ne kelljen benne….”

no látod, itt egy jó példa – erről fogsz olvasni !!!!!

Ettől függetlenül, Budapest ma is gyönyörű, a régi 19. századi lakóházak mai is állnak az Andrássy úton.

Ez a fajta építészet – főleg Pest – korszerűsítő városrendezése során alakult ki a kor “lakótelepeként”. Sugárutak és körutak beiktatásával, Párizs jelentetette a példát. Persze ritka avalódi kváder, és köfaragvány, elsősorban és nagyrészt a stukkó, a gipsz és a dísz malter-vakolat uralja a díszítő világát. Azt is ritkán a belső és udvari részeken, de akad ilyen is. Egész korábbi negyedeket bontottak, majd építettek be ilyenekkel. Miért?
Akkor, a XIX. sz. utolsó harmadában, elsősorban a Kiegyezés jótékony hatásaként(!) a robbanásszerű iparfejlődés, valamint a mezőgazdaság gépesítése – egyszóval a kapitalizálódás – eredményeként, a vidékről feljött hatalmas tömegek óriási lakásigénye kielégítésére épültek.
Még ma is 6 kerület sűrűn ilyen eklektikus stílusú műemlék-házaiban él több-százezer budapesti lakos.

.

Én nem tartom normális dolognak, hogy az embernek a főállása mellett még mellékállást kéne vállalni, hogy megéljen. Mikor a Merci megnyílt sokan még a vállalkozást is fölmondták, hogy majd mennek az autógyárba jópénzért dolgozni. Ma már lasszóval fogják az embereket, és állítólag a bővítéshez fölvesznek 2500 embert, törököket is.

Aki ért is a szakmájához, az már rég kint van Nyugaton, az angol építési vállalkozók panaszkodnak is, hogy a kelet-európaiak sokkal olcsóbban dolgoznak.

De pl. sok vidéki fiatal nem tud Pesten munkát vállalni, mert nem tud utazni, szállás nincs.

Apósom húsz éve ment nyugdíjba 55 évesen, most százezer körül kap. Nyugdíjasok a párjával, de szerintem jobban élnek, mint mi a férjemmel. Lecserélték az ülőgarnitúrát, nyaralni járnak, igaz apósom sok mindent megcsinál a lakásukban, mert asztalos.

Anyám most ment nyugdíjba 62 évesen, és ötvenezer forintot állapítottak meg neki. Igaz, volt munkanélküli (kilencvenes évek), ill. minimálbéren volt az utóbbi években.

A fiatalok a Kádár-rendszerben sokan jártak pl. gyümölcsöt szedni, mert volt aki megszervezze. Ma már ilyen nincs, de azért dolgoznak a fiatalok, pl. bébiszitterként, pénztárosként. Hogy lakásfelújítást miért nem vállalnak, nem tudom, talán nem jut eszükbe, de lehet, hogy nem bíznak bennük a megrendelők.