Hozzászólás: Száz éve kaptak szavazati jogot kanadai nők

Szerző: Geyza

Geyza — Tue, 02 Feb 2016 10:51:03 +0000

Aptyuka:
Akkor elmesélek még egy svájci -különös- élményemet.
Késő este , Zürich egyik elővárosából sehogysem tudtam kikeveredni. A bonyolult autópálya becsatlakozások miatt.
Mikozben a térképet tanulmányoztam a járda mellett , arra lettem figyelmes hogy egy kocsiból idős házaspár száll ki, a kocsit bezárják és a lakáskulcsot szedik elő.
Odamentem hozzájuk hogy segítsenek a térkép alapján.
De nem tudtak !
Egyszerűen nem voltam képes megérteni a magyarázatukat , a német nyelvet sem nagyon értem.
10 perc után összenéztek , rám mosolyogtak és visszaültek a kocsijukba , hogy megmutatják, csak kövessem őket…

Szerző: Aptyuka

Aptyuka — Mon, 01 Feb 2016 07:10:48 +0000

Köszönöm Geyza.
Örömmel olvastam.
Két dolog hiányzott életemből, az egyik a tehetség, a másik az utazás lehetősége. És ez már – sajnos – így is marad.
Illetve utazom én, az interneten.
Csipegetem a kihagyott morzsákat.

Szerző: Geyza

Geyza — Mon, 01 Feb 2016 00:10:22 +0000

Aptyuka:
Én meg kijártam Svájcba mert bedolgoztam egy cégnek.
Volt olyan hét hogy kétszer mentem.
Vagy kinnt maradtam egy hónapot.
Egy számítógépes vezérlést csináltam egy akkora gépnek mint egy kombájn.
Hááát…más ország. Pl. a gyerek , ha szembejön bárkivel a faluban , előre köszön. Ezen ledöbbenten. Meg éjjel , mikor megérkeztem az üzleti partner falujába, ahol az ultramodern gyára volt, az út kellős közepén egy kis háromkerekű gyerekbicigli volt. Csak úgy…ki kellett szállni és félre tenni. Senki nem lopta el.
Aztán meg a három nyelvűség..az tényleg elképesztő ! Ha egy helyi olasznak azt mondanád hogy ő olasz , elküld a francba ! Ő nem olasz hanem svájci !
–
De meg is látszik az egész országon ez a mentalitás.
Csak éjjel vadulnak meg. Akkor elkezdenek száguldözni a kitűnő autópályáikon 😀 😀
( Legalábbis mikor én kijártam, akkor ez volt a divat.)
Viszont amikor zavarodottan félreálltam a sötétben térképet böngészni , MÁRIS beállt mögém egy helyi , hogy mit segíthet !

Szerző: Aptyuka

Aptyuka — Sun, 31 Jan 2016 23:44:33 +0000

1971. február 7.
Különös ország, különös emberek. Régen volt szerencsém egy magyar nyelven is értő (de nem magyar származású!) nagyon idős svájci emberrel beszélgetnem a hévízi kórházban. Furcsa, de érdekes ember volt, senkivel nem társalgott, nagy megtiszteltetés volt, ha beszélgethettem vele – minden nap kerestem az alkalmat rá…
Ez közel tizenöt éve volt, Ő akkor már túl volt a nyolcvanon. Egy kis svájci óragyártó cég volt dolgozója volt. A karján lévő mechanikus óráját is megmutatta, ezt Ő inasként készítette anno, működött, pontos volt, és mechanikus(!) óra volt, amit a „karon hordás” mozgása húzott fel folyamatosan. Műszaki (gépész) emberként csak ájultan bámultam, pedig én már akkor is idős voltam, láttam már sok dolgot a világban…
Az első ember volt életemben, aki nem köpködött a rendszerre, dicsérte volt munkaadóját, elégedett volt mindennel. Nem harsányan, csak rezignáltan! Látszott, hogy ezt gondolja természetesnek.
Sokat beszélt arról, hogy fontos az, hogy minden működjön, és jól működjön…
Nagyon nagy élmény volt, nem tudom (és nem is akarom!) elfelejteni az öregurat, remélem, él még!

Szerző: Geyza

Geyza — Sun, 31 Jan 2016 16:14:05 +0000

Az a különös hogy Svájcban meg csak -talán- két évtizede.
(Vagy három?)
Viszont sohasem hallottam hogy tüntettek volna érte.
Különös ország ott a hegyek között…

Szerző: Moholy

Moholy — Sun, 31 Jan 2016 15:56:37 +0000

Ez nagyon érdekes volt. A rabszolga-felszabadítással egyenértékű történelmi fordulópont.