2016 január 25
3:06 du.
Nem tudom a részleteket, de egy biztos, hogy az akkori magyar zsidók soha nem menekültek el. Vagy nem tudták, hitték el, hogy mi vár rájuk, vagy valóban nem fogadtak el sok értesülést.

A német JÜDISCHE ALLGEMENE című lap nagy botrányba keveredett:

Meghamisították a Nemes Jeles Lászlóval készült interjút,olyat közöltek le amit Ő soha nem mondott(nagy szégyen ez a zsidó lapnak,újságíróinak)!!!
Állítólag Nemes azt mondta,hogy Magyarország nem normális ország,
nő az antiszemitizmus a politikusok és a polgárok körében és sokan
szeretnének újranyitni koncentrációs táborokat.(ami itthon ugye nem is volt…)
Amikor Nemes ezen joggal felháborodott,visszavonták a cikket és leközölték a valódi interjút,bocsánatot persze nem kértek!
Nemes pert fontolgat és meg is érdemelnék az ilyen jellemtelenek,akik még ráadásul HÜLYÉK is,mert a saját vallásuknak,népüknek ártanak szítják a szélsőjobboldal unszimpátiáját,aztán csodálkoznak,siránkoznak… ha esetleg egyre többen ellenszenveznek a zsidókkal,meg azon,hogy atrocitások érik
őket!(ráadásul a normális ártatlan embereket!)

2016 január 28
10:37 de.
Kedves Gyuri!
Én nagy tisztelője vagyok Márai Sándornak, sőt egy előadást is szerveztem emlékére halála után! Minden könyvét, cikkét olvastam. De neked ajánlanám azért, hogy olvasd el, mit ís írt egy helyen a zsidókról.

A minap néztem meg a törikönyvben, hogy a budapesti gettót Szálasiék alapították, és Horthy akkor már német fogságban volt, mikor a lakókat éhhalálra ítélték. Ezzel nem Horthyt akarom védeni, és ha csak önös érdekből védte meg a pesti zsidókat, akkor azért nem jár dicséret.

Márait már csak elismered, mint hiteles forrást:

“Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a ‘jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. (…) Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

“Időt próbáltak nyerni, úgy gondolták, hogy az engedelmesség politikája és a háború közelgő vége megmentheti a zsidóság legalább egy részét. A zsidókat minden csatornán engedelmességre és törvénytiszteletre szólították fel, és meghiusítottak minden ettől radikálisan eltérő kezdeményezést. A tömeggyilkosságról rendelkezésükre álló értesüléseket, az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv tartalmát a testület tagjai érthetetlenül, indokolhatatlanul későn és kevesek számára tették hozzáférhetővé, akkor, amikor a vidéki zsidóság deportálása a végéhez közeledett. A Zsidó Tanácsnak ugyanakkor fontos szerepe volt a budapesti zsidók megmentésében.”

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=12_1_1