Rosszól idézett, mert a mondás másképp szól!
“Senki sem lehet próféta a saját hazájában! ”
A szentekről nincs ilyen mondás, tehát a magyar szentek, jó helyen vannak.

Azt mondja a régi közmondás, hogy “senki sem válhat szentté a saját hazájában”.
Margit – de szt.Imre is – mégis azzá “vált” – mert a politikai helyzet éppen úgy kívánta: kellett egy szent.

2016 január 19
7:01 de.
A szenté avatás egy hosszú procedura. Függ a pápától főleg, a személy kivizsgálásától, az esetleges csoda történetétől.
T.i. senki sem lehet szent, amíg a nevéhez nem fűzödik legalább egy csoda.

2016 január 19
6:55 de.
A gyerek ott ül azért, mert a szülei elvitték. De ha a gyerek felnőtt és az élettársa már NEM magyar lesz, akkor már nem megy magyar templomba, sem az ő gyerekei.
Erről írtam.

Bocs’, de hát ott ülnek (a fotón is) a gyerekek, azok ugyan mitől ne lennének már magyarok ? Itt most igaza van Figyelőnek. A szívükben biztosan azok, és kész. Isten úgyis látja a lelküket, akkor meg ninbcs semmi aggódnivaló. Ott a templomban biztosan látja… Legföljebb, és a legrosszabb esetben pedig majd később megtanulnak magyarul. No és ! – Legalább az imákat, és akkor rendbe jön majd az egyensúly…

.

Figyelő: Egy gyerekből nem akkor lesz magyar érzelmű amikor megházasodik. A szülői ház szerepe biztosan szerepet játszik ebben. Én ma azt látom, hogy az idősek egy része rendkívűl kritikus a fiatal, Európából érkező magyar irányában, de messze nem ilyen kritikusak saját maguk szerepével szemben.

Másrészt, ha Magyarországon elmégy egy templomban ott is az idős emberek vesznek részt a miséken/istentiszteleteken/egyébistenüdvözlőszertartásokon.
Talán azért, mert ők erősebben motiváltabbak gondolkodnak arról, hogy mi van, ha tévedtek. Ha mégis van túlvilág meg isten, akkor jobb a közelében lenni. Nehommá úgy járjanak, mint az egyszeri szamár, akinek az álla a nagykapu átlépése után esett le: “Há, aszt hittem nem létezel.” Én a magam részéről szeretek kockáztatni.