Hozzászólás: A legkönnyebben adható adomány a mosoly

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Mon, 04 Jan 2016 18:19:57 +0000

Így igaz.
De sokszor adhatnánk egy mosolyt, még pénzünkbe sem kerül, csak egy gesztus, amivel kimutathatunk együttérzést, szeretet, megértést és van a “csak úgy” mosoly, – mégis valami gátat szab nekünk.
No ezt a bizonyos “gátat” kell lebontanunk, átugornunk és szórjuk tele a világot! – mosollyal.

Nagyon gyorsan megtapasztaljuk, hogy a mosolyunk visszafelé, ránk is hat, méghozzá jól és építőleg.
Fogadjunk hát szót, szórjuk, szórjuk a mosolyunkat – számolatlanul és csak úgy zsigerből.

Szebbé teszi az életünket, mert a “visszamosolyok” ezt igazolják.
Tehát?
Boldogságos, mosolygós, szép életet kívánnék a 2016-os esztendőre, sőt azon túlra is!
(( 🙂 ))
G.B.

Szerző: Figyelő

Figyelő — Sun, 03 Jan 2016 21:39:38 +0000

Lemaradt, igaza volt Anyám esetében az idézett írónak, szerintem ezt ő nagyon jól tudta:
“Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel: MOSOLYOGJ”

Szerző: Figyelő

Figyelő — Sun, 03 Jan 2016 21:35:33 +0000

A mosolyról Édesanyám jut eszembe!
105 éves volt, és egy helyi angol nyelvű öregotthonban volt már 6 éve. Ő soha nem tanult meg jól angolul. Megértette azért amit mondtak, ő is mondta esetleg, hogy OK:, de nem tudott beszélni angolul.!
Egy fénykép van róla abban a korban , a helyi körülmények között jött felém a járókájával és hatalmas mosoly ült az arcán.
Mellesleg, igen népszerű volt ezen a helyen, és ők ünnepelték meg a 100 éves évfordulóját is.
A mosoly a lelkiélettől függ, szerintem. Erőltetni nem lehet.

Szerző: G.Orator

G.Orator — Sun, 03 Jan 2016 20:52:06 +0000

Kedves KORDON BLUED!
Elfogadom, s köszönöm a pontosítását a jószándékot illetően. Amikor az érzelemről írtam, azt azért tettem,mert szerettem volna Marcsit meggyőzni, pontosítok: szerettem volna megértetni, hogy bár lehet a mosoly hamis is, de alapjában véve a mosoly érzelem kifejezésére szolgál.
Igen, abban is egyetértünk, hogy a másik fél, akire mosolygok, fontosabb, mint saját magam.
S, Marcsinak – voronyezzsel egyetértve – én is azt üzenem, hogy Dale Carnegienek van igaza, amikor azt állítja: “Senkinek sincs annyira szüksége rá, mint annak, aki nem tud már mosolyogni.”
Nagyon örülök, hogy többen egyetértünk abban, hogy mosolyt adományozni jó!

Szerző: KORDON BLUED

KORDON BLUED — Sun, 03 Jan 2016 18:26:39 +0000

Ui.

Külhoni honfitársainknak, akik nem ismernék.
Morvai K. egy nyíltan véresszájú antiszemita, jobbikos képviselőnő az EU-parlamentben – örök vigyorral az ábrázatján…

Szerző: KORDON BLUED

KORDON BLUED — Sun, 03 Jan 2016 18:20:02 +0000

Marcsi!

Akkor képzelem, hogy kiskegyed mennyire imádhatja
Morvai Krisztina világhíres vigyorát.

Az aztán tényleg egy hamis álarc, ami éppen egy, a mosollyal pont ellenkező – nem akarom most itt minősíteni, de sötét – érzelmet takar és álcáz…

Szerző: KORDON BLUED

KORDON BLUED — Sun, 03 Jan 2016 18:10:44 +0000

“A mosoly egy olyan megnyilvánulásunk, amellyel érzelmünket fejezzük ki.”- írja T. G.Orator.

Magam inkább úgy pontosítanám e megállapítását, hogy:

A mosoly olyan gesztus, amellyel a jószándékunkat fejezzük ki.

Véleményem szerint a tiszta jószándékom, a mosollyal megajándékozott illető szempontjából, fontosabb tényező, mint az “én érzelmem”. Hiszen ő is tisztában van azzal, hogy barátságos megnyilvánulásom nem érzelemből, legalábbis nem feltétlenül a lélek mélyéről fakad, azonban a mosolyból az idő egy apró töredéke alatt is megláthatja, hogy ez egy jó szándékú közeledés… 🙂

Szerző: voronyezs

voronyezs — Sun, 03 Jan 2016 17:25:58 +0000

˙
Az említett könyvet először Amerikában 1938-ban adták ki.
.

Szerző: voronyezs

voronyezs — Sun, 03 Jan 2016 17:20:41 +0000

Arról már nem is beszélve, hogy a mosolygó emberre is visszahat a saját mosolya. Tehát ő sem jár rosszul…
˙

.
Dale Carnegie* ezt írja ugyanerről:

A MOSOLY ÉRTÉKE

– Semmibe sem kerül, de sokat ad.
– Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
– Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
– Senki sem olyan gazdag, hogy meg lehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
– Boldoggá teszi az otthont, táplálja az üzleti jóakaratot az üzleti életben és a barátság biztos jele.
– Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
– Nem lehet elvenni, kölcsönadni, vagy ellopni, mert nem áru, csak önként adható.
– Senkinek sincs annyira szüksége rá, mint annak, aki nem tud már mosolyogni.
– Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel: MOSOLYOGJ!
˙

* Dale Carnegie: Sikerkalauz – Minerva 1989.

Szerző: G.Orator

G.Orator — Sun, 03 Jan 2016 03:08:28 +0000

Kedves Marcsi!
Nagyon sajnálom, ha az állapota nem jó. Azonban azt gondolom, hogy még a legrosszabb állapotú valakire is – sőt rá igazán – rá kell mosolyogni. A mosoly segít a rossz állapot meg és túlélésében is.
Azt is gondolom, hogy jobb lenne a világ, ha akkor is mosolyognának az emberek, ha, mint írja: “akkor is ha nincs rá semmi okunk”. Igen, én akkor is mosolygok másokra, ha nekem rossz a kedvem. Másoknak ugyanis ahhoz nincsen igazán köze, hogy nekem miért rossz a kedvem, de ha rám mosolyognak, akkor a rossz kedvem is könnyebben múlik el.
A mosoly nem jelenti automatikusan azt, amit ír, hogy “maximálisan optimistán tekinteni a “jövőbe””.
A mosoly ugyanis önmagában biztatás, reménykeltés, reményadás, egy jó érzés továbbítása mások számára. Különösen azok számára, akiknek erre szükségük van.
Kérem érezze, hogy most is éppen mosolygok Önre. Szeretném átadni azt a mosolyt, ami talán Önt is egy kicsit jobb kedvre deríti.
Amikor a cikkemet írtam, az a cél vezérelt, hogy megértessem, hogy fontos a mosoly, nem kerül pénzbe, mégis nagyszerű adomány. Adomány annak, aki kapja, de fontos az adományozó számára is.
Kérem, adományozzon Ön is mosolyt!

Szerző: llanfair

llanfair — Sat, 02 Jan 2016 21:00:14 +0000

Marcsi Édesanyám 90 éves. A múlt héten műtötték combnyaktöréssel. Olyan gyenge, hogy nem tudják felállítani, pedig az egyik legjobb és legdrágább kórházban van Pesten. Nem sok esély van a túlélésre ebben a korban. Mégis mosolyog a hangja, kedvesen beszélget teljesen “zöld” szobatársával, és senkivel nem érzékelteti, hogy szerinte is itt a vég.
Mint írtam, nagyon sajnálom a betegségedet, én emlékszem, hogy felajánlottuk szerteágazó összeköttetéseinket is, de nem vetted igénybe. Nem hiszem, hogy attól jobban érzed magad, ha undokul viselkednek veled. De legyen igazad, ránk mosolyognak, és nekünk ez tetszik.

Szerző: Marcsi

Marcsi — Sat, 02 Jan 2016 20:46:39 +0000

Egyébként hidd el,itt is sokan mosolyognak (köztük én is…)akkor is ha nincs rá semmi okunk…ami az országot illeti nem tudok pontos adatokat,de úgy gondolom én is(állapotom ellenére)meg a többi ember is igyekszik maximálisan optimistán tekinteni a “jövőbe”,ezért,meg a morbid humoromért már sokan megdicsértek(barátok,meg a kórházban is…!)akik pontosan
tudják a helyzetemet!
Hát rajtam nem múlik!

Minden jót és szépet: Marcsi

Szerző: Marcsi

Marcsi — Sat, 02 Jan 2016 20:22:17 +0000

llanfair!

Ha azt mondom,hogy rossz a leletem,beteg vagyok,kritikus az állapotom,vagy ha ugyanezt mondja egy barátom,akkor nem mosolyra van szükség,ezt próbáld megérteni…..én is sok dologban igazat adtam
neked illetve a cikk írójának!
A hamis,felületes,üres mosolyt továbbra sem díjazom!

Szerző: llanfair

llanfair — Sat, 02 Jan 2016 20:09:07 +0000

Marcsi Ebben a mosolygó országban 1000 főre tekintve, kevesebb mint fele az öngyilkosság mint Magyarországon. Ha hozzáveszed, hogy az abortusztilalom miatt sokkal több a terhelt ember, a különbség még nagyobb. Ha az utcán találkozol három, négy emberrel, aki mosolyog és szóba áll veled, már kisebb az esély a befelé fordulásra. Szerencsére nincs igazad, nem dőlne össze a világ, ha elismernéd. Próbáld ki. Az ország is kipróbálhatná.

Szerző: Marcsi

Marcsi — Sat, 02 Jan 2016 19:19:14 +0000

Hát minden nézőpont kérdése,mint írtam a mosoly sokat segít annak is aki mosolyog és annak is akire mosolyognak,de kétoldalú a dolog,a véleményem fenntartom,mert ha bajban vagyok vagy más bajban van,akkor együttérzésre,biztatásra,segítségre van szükség,és sok esetben nincs igazán helye a “mosolygásnak”…..tudom kint az a divat,hogy mindenki mosolyog,az is aki bajban van,aztán hazamegy és esetleg öngyilkos lesz….
Összetett dolog,de alapvetően mint írtam tetszik a cikk!