Ó Istenem, színező – kifestő – könyv! Ah !!!

Magam utoljára 5 éves koromban csináltam, akkor aztat mondták, hogy nagyon szép, ügyes munka… És még a fejem is megsimogatták. Persze én is büszke voltam, mint ezek a kanadai felnőttek. Érthető, hisz azóta persze tanúi lehetünk egy szenzációs, sőt elképesztő technikai fejlődés folyamatának a színes-ceruzák, tubusos temperák és csillámló porfestékek gyártásának csodás világában… Aztat is mongyák, hogy hogy a jövő irónjai már maguk fogják vezetni a rajzoló kezét… De szép egy jövő… Majd színezhetjük a Faustot, meg az Ember Tragédiáját. A Háború és békét meg gyurmából formázhatjuk 3 D-s nyomtatóval. Ez lesz aztán az igazi és korszerű irodalmi élmény.

Na! Nem akarom kimondani, micsoda szellemi színvonalra – na jó: infantilizmusra – utal ez a jelenség. Csak annyit jegyeznék meg, hogy szégyen és 🙁 …