Nem a témához tartozik, csak mellékesen jegyzem meg, hogy kb. két-három éve egy éjszakai virrasztáson véletlenül volt alkalmam egy kicsit beszélgetni a magyarországi Örmény Apostoli Egyház egyik prominensével. Elmondta, hogy mennyire rajonganak a te Vezéredért, különösen azóta, hogy teljes vallásszabadság jeleként az Örmény Apostoli Egyház 2011 óta elveszítette elismert egyházi státuszát (ti. nagyon új, fiatal felekezet, hiszen ha jól tudom, csak mostanában, 451-ben alapították), állítólag elkobozták a templomát (erről más forrásból nem hallottam, tehát vagy igaz, vagy nem), majd Magyarország a 2004-en gyilkosságért életfogytiglanra ítélt Ramil Safarov őrnagyot kiadta a testvéri Azerbajdzsánnak.

No, most már tényleg BUÉK neked!

http://hvg.hu/velemeny/20151228_TGM_A_menekultek_eve

Nem provokációkét teszem föl, csak kíváncsi vagyok, ki mennyiben és miben ért a leírtakkal egyet, s mennyiben és miben nem.

Ordítani nemigen szoktam, nevetni pedig nevetek; ha tehetném, még biztos halálom előtt 10 perccel is nevetnék.
Bár nem tudom,Ön mit ért “szabad Erdély” alatt, de sebaj, ha nehezen is, de valahogy megvagyok e tudás hiányában. Egyébként talán meglepődik, mert én is sajnálom, hogy a Habsburg-birodalom 1918-ban szétesett; valószínűleg jobb lett volna, ha erősen átalakítva, föderalizálva, de egyben erős és hatékony központi kormányzattal az Antant meghagyhatja. Sajnos, 1918-ben ez már mindenképp lehetetlen volt, jóval előbb, II.József uralkodása előtt 4-5 évizeddel kellett volna elkezdeni, és II.József idején befejezni.

Hinni lehet, amiben csak akar. Én pl. abban hiszek, hogy “Borneo és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!” Ja, meg abban, hogy “Magyar japán közös határ, visszavesszük Szibériát!” S ha az általam hitt igaz magyar határok visszafoglalása e pillanatban még nincs is napireden, de elismerem, hogy Pártunk és Kormányunk minden tőle telhetőt megtesz,hogy az ősi magyar várost, Londont a magyarok elfoglalják.

Érezze jól magát továbbra is, BUÉK!

1686. szeptember 2-án sor került Buda visszafoglalására, de a felszabadító harcok még 1699-ig folytak, amelyek során Magyarországot újból feldúlták, sok volt az áldozat.

A törökök teljes kiűzése után, olyan, korábban egyértelműen magyarlakta területekre, mint Pilis, Baranya, Tolna, Bánság, Szatmár, ahol az évszázados harcok során kipusztult az őslakos magyar lakosság zöme, nyugati telepeseket (elsősorban svábokat) hoztak, a magyar ajkúak letelepedését ezeken a területeken megtiltották.

A Rákóczi-szabadságharc idején az erdélyi szászok végig a Habsburgokat támogatták. A betelepítések a Rákóczi-szabadságharc leverése után 1712 és 1723 között mindenféle jogi alap nélkül zajlottak. Létezett ugyan az 1687. évi XXVI. törvénycikk a külföldiek befogadásáról, akik miután befizették az ezer vert aranyat a nádorispánnak és aláírásukkal tanúsították az eskütételt, a magyar udvari kancelláriától királyi oklevelet kaptak, de ez a jogszabály csak a nemesekre vonatkozott. (Az 1715. évi XXIII. törvénycikk külön rendelkezett arról, hogy az esztergomi érseki kinevezést kapott szász herceg illetékmentességet élvez.)

1689-ben Kollonich Lipót gróf, érsek előterjesztette I. Lipót császárnak (1657–1705) a Magyar Királyság felépítési tervét (Einrichtungswerk). Ez indította el a benépesítést német telepesekkel, akik Dél- és Délnyugat-Németországból érkeztek. A telepítést az Udvari Kamara és a nagybirtokosok végezték.

1693: A Fekete-erdőtől délre eső területekről származó sváb telepesek érkeztek Pilisvörösvárra.
1694: az Esztergom melletti Dorogra Svábföldről jönnek az első telepesek.
1700: Grassalkovich földbirtokos Elzászból hív telepeseket a Dorog melletti Csolnokra.
Hat új német települési terület körvonalazódik ki: Dunántúli-középhegység (Bakony, Vértes, Gerecse, Budai hegyek, Pilis és a Dunazug hegység), Dél-Dunántúl (Tolna, Baranya és Somogy megye), Kelet-Magyarország (Szatmár megye), Szlavónia és Szerémség, Bácska, Bánság.

1709–1711: Telepítési akció Budára, Pestre és Óbudára valamint a környékbeli falvakba: A telepesek 54-60%-a német és osztrák tartományokból származik.

1712: Károlyi gróf megkezdi telepítési akcióját Felső-Svábföldről (a Bodeni-tó és Duna közötti terület) Szatmár megyébe: 31 faluban 2 072 család 10 000-11 000 fővel telepedik le. Van közöttük svájci, frank és bádeni is.

1715. évi XXXIV. törvénycikk a kunokról, jászokról és filiszteusokról
1718: A Bánság felszabadítása a török megszállás alól. 1778-ig Habsburg katonai közigazgatás, első kormányzója Mercy gróf.
1719: Mercy-terv: A Bánság benépesítése német telepesekkel az Udvari Kamara szervezésében. Első fellendülés 1722-ben, falvak létesítése állami pénzekkel, mérnöki tervezés állami előírás szerint. Egy parasztgazdaság nagysága: 24 kh szántó, 6 kh rét, 3 kh legelő, 1 kh háztelek kerttel + sok más kedvezmény.
1720: Budának 12 000 lakosa van (47% német, 42% szerb, kevés magyar). A németek betelepítésének folytatása Komárom megyébe: Szomor, Süttő.
1722: újabb nagy telepítési akció kezdete, a cél Tolna megye benépesítése. A telepeseknek legalább 200 forint tőkével kell rendelkezniük, mivel csak földet és házhelyet kapnak. A 18. század folyamán az ún. Sváb-Törökország (Tolna, Baranya és Somogy m.) 61 községébe telepítenek németeket.
1723. évi XVIII. törvénycikk a puszták benépesitéséről:
„ Ő legszents. felsége jóságosan meg fogja engedni, hogy bármely szabad embert, hat éven keresztül, minden közadó fizetéstől való mentesség feltétele mellett, az országba hivhassanak, és hogy e szabadságot országszerte kihirdethessék. ”
1723. évi CIII. törvénycikk az ország benépesitéséről
1723. évi CXVII. törvénycikk különfélenemü kézműveseknek az országba behozataláról
1729. évi XIX. törvénycikk a zsidók elmozditásáról, úgy a szentgyörgyi végvidékről, mint Dalmát-, Horvát- és Szlavonország egyéb helyeiről: „Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok karai és rendei, Ő legsz. felségének különös kegyelmét jelenleg is tapasztalván abban, hogy a szentgyörgyi végvidékre nem régen bebocsátott zsidóknak úgy onnan, mint a nevezett országok más helyeiről (ha még valahová belopództak volna) való elmozditását a maga helyén kegyelmesen elrendelni méltóztatott. 1.§. Mely kegyelméért fentisztelt Ő legsz. felségének ugyanazon karok és rendek örökkévaló köszönetet mondanak.”
1733–1750: az Esterházyak a Tatai járás 11 falvát telepítik be németekkel a bambergi, würzburgi, mainzi, speyeri, trieri és freiburgi egyházmegyékből.
1755: a leányvári (Esztergom vármegye) németek betelepítése.
1763–1773: A 2. német betelepítési hullám. A költségeket a Kincstári Kamara fedezi. Kiadások: 200 000 Ft./év, amelynek eredményeként újabb 40 000 német telepes jött Dél-Magyarországra (főleg a Bácskába, Bángságba és Dél-Dunántúlra). Van közöttük szén- és kőbányász valamint vas- és rézműves a Szepességből és Stájerországból.
1767: a Tolna megyei németek száma kb. 70 000 (13 200 család).
1768–1771: a betelepítés csúcspontja: 17 000 telepes jön Lotaringiából, Trier környékéről, Elzászból, a Fekete erdő vidékéről, Badenból, Svábföldről, Tirolból és Svájcból Magyarországra.
A körülbelül 80 éven át zajló állami betelepítéseket Mária Terézia állíttatja le 1773-ban (két-három év után a földbirtokosi telepítéseket is beszüntetik), és ugyancsak ő engedi meg 1778-ban, hogy a Bánság újból magyar fennhatóság alá kerüljön és ott magyarok is letelepedhessenek.

Az 1780-as években Buda-Pest-Óbudának és környékének 55 000 lakosa van, 60-75%-uk német származású.

1782. szeptember 21-én adja ki II. József (1780–1790) az Impopulációs patentet (benépesítési rendelet): a telepítési akció állami pénzelésének újrafelvétele minden telepítési vidéken. A kincstári kiutalás 4 000 000 Ft. (kétszer annyi, mint Mária Terézia idején.) A telepesek bőkezű támogatást kapnak: telek és ház, 2 ökör, 2 ló, 1 tehén, 1 kocsi, eke, borona stb.

1782–1787 között zajlik a 3. német betelepítési hullám (ún. Großer Schwabenzug): több mint 7600 német család települ le Magyarországon, ebből 6000 a Bánságban.
1785: a klarisszák betelepítik a néptelen Esztergom környéki Kirva falut. 1786 júniusáig 4 csoportban érkeznek a betelepülők, főleg a Felső-Duna környékéről és a Fuldai apátságból. Ekkor telepítik be Németkért is (Tolna vm.), valamint Bercelt (Pest vm.), Bácsalmást (Bács vm.) és Kolost (Nyitra vm.).
A XVIII sz. elejétől a XIX. század elejéig a Szatmár megyei Károlyi-birtokokra is jelentős számú német betelepítés zajlik, elsősorban Württembergből. (Vonház I.: A Szatmár-megyei német telepítés)”

És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik?

Ha erre gondolok – és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!

Ez a belinkelt cikk is egy ilyen.

De ettől függetlenül hiszek az ezer éves Magyarországban. S Erdély szabad lesz! És ezen nem nevetek s nem is ordítok, csak jól érzem magam.