A többesszámú megszólítást egyik olvasótársamnak írt válaszában Ön kezdte. Akit mellesleg “tudatlan gyökérnek” nevezett. Én pedig akaratlanul is vele azonosultam, mert a témában én is “tudatlan gyökérnek” számítok. Részemről innen a többesszám használata. De szerintem kár energiát pazarolni a személyeskedésre és az azzal kapcsolatos magyarázkodásokra, mert nyilvánvaló, hogy a téma sokaknak ennyi év után is felkavaró.

Kösz’ az ifó. melynek köszönhetően id. Antall József személyiségét és a kor körülményeit árnyaltabban láthatjuk. Elég, ha annak idején ő volt pilátusi csapdában, nem akarok én is belebonyolódni azzal, hogy állást foglalok. Legfeljebb annyi, hogy örülök, hogy nem abban a korban éltem. Az ítélkezéstől pedig – a sok ismerete ellenére – Önt is óvom.

Épp ellenkezőleg; nagyon időszerűnek tartanám, ha legalább itt valamelyest engenék a neveltetésem során kialakult eltúlzott tapintatomból és kínos udvariasságomból. 🙂

Jani:
“Ha vannak információi, azt szívesen fogadjuk, de ne tessék haragudni, ha mást is meghallgatunk és magunk nem mindig tudjuk jól eldönteni, hogy mit higgyünk.”

Megkérhetném mélyen tisztelt Jani(k) ura(ka)t, hogy sziveskedjen(ek) felvilágosítani, miért ír(nak) többes számban? Fejedelmi többes? Megjegyzem, hogy nem vagyok hittérítő, így tehát többé-kevésbé érdektelen számomra, hogy a Janik és tsai. mit hisznek. 🙂

Jani:
“Pl. miért is kapta id. Antall József Jeruzsálemben a “Világ Igaza” kitüntetést,”

Rossz helyen kopogtat, nem tőlem kapta, talán inkább a Jad Vasemhez kellene fordulnia. Ám némi információt itt is olvashat (a szerintem érdekes cikk szerzője jelenleg a Jad Vasem munkatársa):

http://nol.hu/belfold/ember-az-embertelensegben-1473687#comments_1473687

“ha Magyarországon nem voltak lengyel zsidók?”

Ezt nem állítottam, csupán Figyelő állítására, aki szerint “a menekülő lengyel zsidókat a magyarok beengedték”, idéztem a gr. Csáky István m.kir külügyminiszter Leo Orlowski lengyel 1939.szeptember 17-i találkozóján elhangzottakat.

Jani:
“Antall József miniszterelnök apja.. Henryk Sławik lengyel diplomatával együttműködve 1939 és 1945 között több, mint 30 000 magyarországi lengyel menekült – köztük 5000 lengyel zsidó – életének a megmentésében működött közre, amiért a Világ Igaza kitüntetést kapta.” (Wikipédia)

Nem feltétlenül és kizárólag a Wikipédiáról szoktam tájékozódni. Én kb. 40.000 katonai és kb. 15.000 polgári menekültről olvastam. A katonai menekültek esetében a magyar hatóságok többé-kevésbé szemet hunytak a kis számú zsidó fölött, a civil menekültek esetében azonban – ha tudták róluk, hogy zsidók – nem.

Ez a Figyelőnének címzett örmény és szír-keresztényekre hozott kitűnő hasonlatod külön elismerést érdemel. Gratuálok hozzá! 🙂

.

A maga tudatlansága mármár legendás, itt e fórumon is. Ama Kamenyecpodolszkba “kitoloncoltak” legnagyobb része olyan Osztrák-Magyar-monarchiai területekről való [Lemberg és környéke: “Galicia”, amely volt még szlovák, sőt ukrán is] amelyeket a történelem vihara tett lengyellé, aztán meg szovjet területté is, s így aztán és ráadásképp, e németek elől elmenekült áldozatok jelentős része még magyar anyanyelvű is volt. Egyik kolléganőm édesapja is így lett magyar földön perszóna non grata, “az idegenrendészeti eljárás” egyik alanya, és kinyírandó “nemmagyar” betolakodó…
Asszonyom! Ő, ez az ember mielőtt még magyar megrendelésre tömegsírba lőtték volna, többet élt már Magyarországon, mint kiskegyed összesen, mielőtt még disszidált volna, és úgy en bloc, az egész életében… 🙁

Aztán, nem is mellesleg, Bayer Zsolt, az 5.számú fidSS tagköny büszke tulajdonosa, a jobboldali körökben oly népszerű, vérnáci újságíró [Orbán jó barátja !!] immár több, mint 10 évvel ezelőtt elhíresült aktuzalizáló kiszólása, hogy úgymond:
“A GALICIAI JÖTTMENTEK”
pontosan ezekre, a szerencsétlen, a Lengyelország német-náci megszállásakor, ill. az ez elöl, “Lengyelországból” elmenekültekre vonatkozott.

Nagyon goromba tetszik lenni. Ha vannak információi, azt szívesen fogadjuk, de ne tessék haragudni, ha mást is meghallgatunk és magunk nem mindig tudjuk jól eldönteni, hogy mit higgyünk. Pl. miért is kapta id. Antall József Jeruzsálemben a “Világ Igaza” kitüntetést, ha Magyarországon nem voltak lengyel zsidók?

“Antall József miniszterelnök apja.. Henryk Sławik lengyel diplomatával együttműködve 1939 és 1945 között több, mint 30 000 magyarországi lengyel menekült – köztük 5000 lengyel zsidó – életének a megmentésében működött közre, amiért a Világ Igaza kitüntetést kapta.” (Wikipédia)

„… a lengyel menekültekre vonatkozó rendelkezésekből zsidók természetesen ki vannak zárva, mert ezeket a határon kereken visszautasítjuk.”
gr. Csáky István m.kir. külügyminiszter 1939.szeptember 17.
(Napi jelentés Orłowski budapesti lengyel követ és Csáky külügyminiszter beszélgetéséről. In: Magyarország külpolitikája a II. világháború kitörésének időszakában 1939-1940.)

Tropa! Bár elég unalmas, engem különösebben nem zavar, megszoktam az Ön eszmetársaitól, de mégis: egészen véletlenül nincsen kedve egy kis időre felfüggeszteni a folyamatos hazudozását?

Bárdossy László a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök:
“Azt mondották: miért nem telepítjük ki a zsidókat? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gettóba!) Én erre most teljes őszinteséggel meg fogom adni a választ. (Halljuk! Halljuk!) Mi az ukrajnai területek elfoglalása után az odavaló, galiciai illetőségű zsidókat igen jelentékeny számban kitelepítettük. (Igaz! Úgy van!) Még többet akartunk kitelepíteni, de a velünk baráti Német birodalom figyelmeztetett bennünket, hogy ezt tovább ne tegyük. ez előtt a kívánság előtt kétségtelenül meg kellett hajolnunk.
Képviselőházi Napló 1939-1944.XI. (223. ülés; 1941. november 21., péntek.) 536-538/536

Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter:
“…ennek az intézkedésnek következtében megközelítőleg 20.000 ilyen zsidót vittek ki Galíciába. (Éljenzés jobbfelől.) ez az akció még folyamatban volt, amikor a német katonai hatóságok a katonai közigazgatást ezen a galiciai területen átvették és rögtön az első napon megüzenték, hogy több zsidót pedig nem eresztenek be. (Zaj és derültség jobbfelől.) Megkíséreltem a tárgyalás útjára lépni velük, hogy ezt az elhatározásukat megváltoztassam, de ez nem sikerült.”
Képviselőházi Napló 1939-1944.XII. (225. ülés; 1941. november 26., szerda.) 60-62/62

Osztrák sírfelirat

Itt nyugszik
a sas
torzszülött fia.
Kétfejű.
S vele a Monarchia.

Nem vitatom. A temetésről közzétett fotón valóban láttam egy koszorút, amit a rajta lévő szalag szerint ” Horthy Miklós kormányó úrnak a hálás magyar zsidóság nevében” helyezett el valaki.
És? Önnek is megteheti, hogy eljön Budapestre, csináltat egy szép nagy koszorút, vörös szalagon a “Rákosi Mátyás elvtársnak, a hálás egykori internáltak és kitelepítettek nevében” feirattal, kiballag a temetőbe, és elhelyezi Rákosi kolumbáriumán.
Ám ettől még nem biztos, hogy az Ön háláját maradéktalanul osztják az egykori internáltak és kitelepítettek is.