Szerintem sincs ezzel különösebb probléma, legalábbis akkor nincs, ha az asszimiláció többé-kevésbé spontán, önkéntes (vagy legföljebb enyhén érdekvezérelt).

Ezek szerint (szerinted) a haszid Jézus fellépését is joggal kifogásolta az akkori többség. (?)

Nos, akkor mi?

Ezt szerettem volna kifejezésre juttatni (ha nem voltam eléggé érthető): A többségi társadalom a világon mindenütt jogosan várja el/követeli meg, hogy bármilyen kisebbségi populáció (akár haszid zsidó, akár szir “migráns”) alkalmazkodjon, és tartsa tiszteletben a többségiek szokásait, törvényeit, stb.
Ez az emberek közötti béke kulcsa.

ps: Nem gondolom, hogy csak a haszidok külsőségi jegyei (ruházat, megjelenés) irritálja a többségieket.

Bizony így volt ez az ókorban is. Nagy a valószínűsége annak, hogy a leghíresebb “haszidim”- azaz kegyesek – mint Jézus, Hanina ben Dosza, vagy Abba Hilkia is galileaiak voltak és többek közt csodálatos gyógyítókként szereztek hírnevet. A nem túl művelt galileai társadalmi környezet, épp a galileai emberi természet egyszerű mivoltából kifolyólag könnyebben produkált kegyes, és hitbuzgó csodatevőket, mint a többi tartomány. A galileaiak tehát római szemszögből pontenciális zélótáknak számítottak. Jézus legtöbb követője is galileából követte. És persze tipikusan haszid magatartás Jézusnak a templomban gyakorolt indulatos kitörése is a kereskedők és pénzváltók ellen…
A rómaiak és kiszolgálóik elvárván, hogy úgymond:
” a legjobb lenne mindenkinek, ha a haszidok több szerénységgel élnék meg (elkülönülő) vallási és világi életüket”,
[ahogyan ezt a kis Feri olvtársunk is idefenn jól megasszondta].
Na éppen ennélfogva, e gondolkodásmódból kiindulva, vádolták meg Jézust és ítélték kereszthalálra zélótaság vádjával…

Én errőlnem tudok. A hagyományok követése és a szombati nyugalom megtartása aligha irritál bárkit is. Pusztán a furcsa viselet és az elzárkózás nem lehet ennek komoly oka. Erkölcseikben, viselkedésükben nem találhatnak kivetni valót.

ps: A haszid zsidók szokásai nem kis mértékben irritálják a nem zsidó többségi populációt a világ minden részén – ismereteim szerint. Az lenne a legjobb mindenkinek, ha a haszidok több szerénységgel élnék meg (elkülönülő) vallási- és világi-életüket tekintettel a többségi nem zsidókra.

Másrészt valóban az lenne a jó, ha vallási külsőségek nem zavarnák az arra járókat, ha a különféle vallású, öltözködésű és viselkedésű emberek szót értenének egymással és természetesnek tartanák a különbségeket.

Megint más oldalról, ha a hagyományos és különösen a haszid zsidósághoz hozzá tartozik, hogy a zsinagógához előírt közelségben lakjanak (shabbathkor ne hagyják el ezt a körzetet), akkor nem a külvilág gettósít, hanem a belső szabályok. Akkor a rendelkezést úgy kell érteni, hogy az adott területen kialakuló gettósodást kívánja megakadályozni. (Nem magát a gettósodást, mert az kialakulhat egy másik körzetben.) Nézzük ugyanezt az ő oldalukról: Ha egy területen túlnyomó többségbe kerülnek a nagyon mélyen vallásos és elkülönülő zsidók, akkor könnyen előfordulhat, hogy a szombaton oda behajtó kocsikat kővel dobálják meg, mint ahogy Izrael néhány városában ez rendszeres.

Ismétlem, hogy nem szeretnék állást foglalni, mert nem ismerem a konkrét körülményeket, csak azt gondoltam, hogy érdemes a kérdést több oldalról is körüljárni.