2015 november 22
3:04 de.
A menekültekről.
Leírja, hogy mennyire frusztált lehet az a menekült, akit nem oda tesznek, küldenek, ahová ő akar menni.
Én is menekült voltam 200 ezer társammal. Eredetileg az USA-ba akartunk menni, de ott már a kvóta addigra betelt. Akkt már csak Kanada fogadott be minket, amiért hálásak voltunk. Annak ellenére, hogy sem a francia nyelvet,sem a hidegt nem szerettük.
Ha valaki menekült, fogja be a száját és alkalmazkodjon a körülményekhez!

Különben,a könyv írója családi barátunk volt, Nemes.. Sokszor volt nálunk és mesélt kallandos életéről is. T.i. az I. Világháborúban orosz hadifogoly is volt. Akkor tanult meg oroszul, majd megszökött egy társával..

Én úgy tudom, eljutott Sztálinhoz Horthy levele. Sztálin akkor már elhatározta, hogy a románoktól megszerzi Besszarábiát, a magyaroktól pedig Kárpátalját. A románokat a magyaroktól elcsatolt Észak-Erdéllyel akarta elhallgattatni. Ez a terve nem valósult volna meg, ha egyezkedik Horthy-val és a kiugró magyarok segítségével űzi ki a németeket. Sztálinnak kellemetlen lett volna Horthy vallomása, ezért lobbizott azért, hogy “az öreg ember” Nürnbergben ne kerüljön bíróság elé.

————————————————–

Horthy Miklós levele Sztálinhoz (V. Muszatov)

Tábornagy úr!

A végveszélyben lévő népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba a Szovjetunió ellen.
Külön ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy szegény országomat a német “ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű megszállás éppen abban az időben kezdődött, amikor a német haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásomra, hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás [1941] után Molotov külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait Magyarország iránt. Ha ez valóban így volt, ez balsorsszerű, mert abban az időben erről nem kaptam hírt.
Az igazság érdekében közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől nem akartunk egy hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem lenne a mienk. Ellenkezőleg, a románok foglalták el Besszarábiát a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a németek segítségével a második világháború ideje alatt. Tovább, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni, a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek legalább egy részét a bécsi döntés révén.
Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves, használja fel befolyását a szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Önnek, Sztálin Tábornagy úr, legmélyebb tiszteletemet.

Őszinte híve:
Horthy

P.S. Tekintettel arra, hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem, hogy levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk úrrá lenni a helyzeten.
* Az angol nyelvű levél orosz levéltárból származó xeroxmásolatát V. Muszatov orosz történész, jelenleg Oroszország budapesti nagykövete bocsátotta rendelkezésünkre. (A szerk.)

2015 november 22
3:39 de.
Nekem van egy éredekes könyvem, Nemes József festőművész írta, akit Horthy küldött Moszkvába a béke levéllel,hogy a magyarok kilépnek a háborúból.
Azt hiszem, ma is kapható a pesti könyveseknél. A címe:
Horthy futára voltam.
Az illető örnagyi rangban volt a magyar hadseregnél és perfektűl tudott oroszul.
Sajnos, egy napot késett a levél, mert Nemesnek igen nehéz és kalandos útja volt, hogy elérjen a frontokon keresztúl Moszkvába.

Ja, azt is már többször leírtam, hogy a zsidók deportálását követően legalább 100 ezer de lehet, hogy 300 ezer kiskorú leventét vittek el “Németország megvédésére”. Mindenki látta, hogy a németek elvesztették a háborút, mégse lázadt senki a gyerekek megvédése érdekében.

A legújabb kutatások szerint az ’56-os felkelés kirobbantása egy felülről szervezett kommunista provokáció volt. Célja a szovjet megszállás igazolása és fenntartása volt. Csak kicsit túllőttek a célon. Könyv – Jobbágyi Gábor:”Szevasztok, én meghalok!”.

Ne ugord át azt a tényt sem, hogy 1945-ben legalább 700 ezer magyart deportáltak a szovjet munkatáborokba, és nem mert fellázadni senki..

“Horthy nem teljesítette jól a … zsidók … kiirtását.”

Hát ez az! Ebben mégiscsak benne van a válasz:
Teljesítette, de nem elég jól. Nem felelt meg a (a német) elvárásnak. Pont fordítva: a németek túl gyorsnak és túlteljesítettnek(!) tartották a Horthy féle deportációs projektet. Annyira sűrűek voltak az emberszállítmányok, hogy odakünn nem győzték ugyanis a hullahegyeket megsemmisíteni…

Na de, a lényeg. A magyarság pedig, amely egy évtized múlva a felszabadítók ellen bizony képes volt egy zendülést kirobbantani, most a . f ü l e . b o t j á t . s e m . m o z g a t t a, h a g y t a, hogy félmillió(!) honfitársát, a közvetlen szomszédját; gyerekeket, csecsemőket, öregeket, asszonyokat,stb… szóval teljesen ártatlan magyar embereket kifosszanak majd elhurcoljanak… Pedig ennél galádabb cselekedetet magyarok ellen még el nem követtek. És mégse keltek föl ellene. –> (A többi: fent a 2,34 és a 3,39-ben)

2015 november 22
2:34 de.
Kérdésére a válasz, miért nem kelt fel a magyar nép a nácizmus alatt, ha az orosz alatt forradalmat csinált.
Akkor én még gyerek voltam, de tudomásom szerint, az igazi nácizmus 1944 oktober után lépett be, mikor a námetek elfoglalták Magyarországot , mert Horthy NEM teljesittte jól a nácik zsidók kiírtását, s Horthy ki akart lépni a háborúból-

A németek fél évig sem uralkodtak, 1945 áprilisában elesett Magyarország.
Az orosz már hány éve volt Magyarországon, mikor a forradalom kitört? 1945-től 1956-ig, 11 év. A forradalom leverése után, meg 1990-ig.

Meglepő, de igaz! Miért kaphatott először nő orvosi állást a Monarchiában?
1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia megszállta Boszniát. Kiderült, hogy az okkupált terület gazdasági és szociális fellendítésének nagy akadálya a tartomány siralmas közegészségügyi állapota. Ennek egyik „legláthatóbb” jele a magas anya- és csecsemőhalandóság volt. Hátterében a gazdasági elmaradás mellett az állt, hogy a tartomány lakosságának több mint a fele muzulmán volt, és a mohamedán vallás tiltotta, hogy nő férfi előtt – még ha az orvos is – mutatkozzék. Vagyis, ha orvosi segítséget kíván eljuttatni a boszniai törökök közé, oda csak nőnemű orvost küldhet. Ezért „a boszniai muzulmán asszonyok érdekében pályázatot hirdettek az idegen egyetemeken egy Boszniában létesítendő orvosnői állásra” – írta a pesti egyetem első nőorvosa, az 1900-ban végzett Steinberger Sarolta (1875–1966) „az orvosnők történetét” bemutató írásában.
Steinberger Sarolta 1966. november 24-én hunyt el, rá emlékezünk.

* Ehelyett manapság, a magyarok no lámcsak, konokul ismét a budai kitörési kísérletet ünneplik országszerte.

Íme álljon itt a Budapestet körülzáró szovjet parancsnokság ultimátuma a magyar csapatokhoz:

“…Többszörös túlerőnk emberben, hadianyagban és felszerelésben ön előtt, mint vezénylő tábornok és a körülzárt csapatok tisztjei előtt már nem lehet kétséges.
Tábornok úr bizonyára belátja, hogy minden további ellenállás elvesztette az értelmét. A harc folytatása feltétlenül a csapatainak a megsemmisítéséhez, a békés ppolgári lakosság lelketlen feláldozásához és a magyar főváros elpusztításához vezetne.
További véráldozatok elkerülése, Budapest történelmi jelentőségű műemlékeinek, kulturális és művészeti alkotásainak megmentése érdekében felszólítjuk az alább fegyverletételi feltételek elfogadására:

1./ A kürülzárt csapatok parancsnokaikkal az éleen, a harci tevékenységet azonnal szüntessék be.
2./ A legénység, az összes tisztek és tábornokok, továbbá a teljes fegyverzet, felszerelés, szállítóeszközök és hadianyag teljes épségben átadandó.
3./ A harcot beszüntető tisztek és tábornokok és a legénység biztonságáért szavatolunk.
Az összes magyarok, akik megadják magukat, kihallgatás és ellenőrzés után azonnal szabadlábra helyeztetnek és otthonukba távozhatnak.
4./ A fegyverletételben érintett csapatok egyéni ruházatukat, rendfokozati jelvényeiket, kitüntetéseiket, a magántulajdonukat képező tárgyakat és értékeket megtarthatják. A törzstisztek és tábornokok ezen kívül megtarthatják szúrófegyvereiket is.
5./ Az összes sebesültek és betegek azonnali orvosi kezelésben részesülnek.
6./ Tábornokok, tisztek, altisztek és legénység részére ellátás biztosítva lesz.
Válaszát 1944. december 30-ig várjuk, melyet megbízott tisztek feltűnő, fehér zászlóval megjelölt személygépkocsin a Budapest-vecsési műúton adjanak át!
A kiküldött tiszteket meghatalmazott orosz tisztek a főharcvonalban, az említett műúton 1944. december 30-án, moszkvai idő szerint 12 órakor várni fogják.
Ha a fegyverletételi feltételeket elutasítja, úgy a Vöröshadsereg szárazföldi és légi hadereje a hadműveleteket a körülzárt német és magyar csapatok megsemmisítésére megkezdi.
Ez esetben, Budapest lerombolásáért, valamint a békés polgári lakosság súlyos áldozataiért a felelősséget ön fogja viselni.
1944. december 29.”

Aláírás: Malinovszkíj és Tolbuchin a Szovjetunió marsalljai

Ennél gálánsabb felszólítás az adott helyzetben el sem képzelhető, és mi volt a válasz? Az ultimátumot kézbesítő, fehér zászlós parlamenterekkel a helyszínen géppuskatűz végzett, majd megindult az ultimátumban is előre vetített pokoli erejű támadás… A nyomok ma is ott ülnek a város képén és lelkekben, ám láthatólag, mégse tanul a magyar nép.

.

És most felteszem a kérdést:
Ha bármelyik migránst, a célzott kvóta szerint az 1294-ből az általa vágyott ország helyett „átszállítanak” egy olyan országba, ahová nem kívánkozik és megkísérelnek letelepíteni, integrálni, akkor ő mint az emberi alapjogok egyik jogosultja miként fogja érezni magát, mit fog tenni?
A válasz a következő:
– Rosszul fogja magát érezni,
– Nemtetszését fogja kifejezni,
– Elkezdi felmérni annak lehetőségét, hogy milyen módon jusson el abba az országba, amely számára céljai szerint megfelelő,
– Mindent meg fog azért tenni, hogy oda el is jusson,
– A tiltakozását valamilyen mások számára is jól érzékelhetően demonstratív módon ki is fogja fejezni,
– A többiekkel az utcára megy hangosan tiltakozni és követelni,
– Ha ennek nem lesz eredménye, akkor fizikai erővel – kő, tégla, üveg –molotov koktél- kukaborogatás, stb…- módszerével is kifejezi elégedetlenségét, nyomatékot adva igényeinek (lásd a Debrecenben kitört „Korán vita” miatti elégedetlenségi „mozgalmat”,
– Satöbbi.
És ha mindezeket azzal lehetne megelőzni, hogy az ide szállítottakat zárt táborokba „koncentrálják”, akkor ennek eredménye egy kissé később ugyan, de azonos lesz a fentebb felsoroltakkal és annyival bővülve, hogy:
– Előbb onnan megkísérelnek kitörni,
– Aztán megint megkísérlik,
– És a végén ki is törnek
– stb…
És a „történet” egy önmagába visszatérő spirálba fog torkollni.

Véleményem szerint azon kellene dolgozni és nem gondolkodni, hogy a menekülők szándékának eredeti okát szüntessék meg, vagyis azok, akik a Közel-Keleten és Afrika bizonyos országaiban elősegítették a polgári lakosság elleni fegyveres erőszak létrejöttét, azok állítsák vissza a békét, ami egy hatalmi egyensúllyal biztosítja a viszonylagos állandóságot.
Bármennyire is ellenkeznek sokan, az oroszok a nyáron ezt elkezdték, az USA kissé később csatlakozott ehhez, majd mostanában a franciák is és úgy vélem, hogy már a németek is hajlanak a konfliktussal terhelt területek konszolidálásának erővel történő megoldása felé.
Ha most valakinek leesik a „tantusz” hogy ezek az említett országok a G8 csoport négy prominense –ahonnan a konfliktusos területekre a korszerű fegyverek,haditechnikai eszközök kerülnek – akkor nagyon is jól érzékeli a probléma lényegét.
Szóval, nem határok megerősítése, kerítés, átszállítás, táborok, integráció és egyebek kellenek itt, hanem béke ott és akkor a lelki béke helyre áll itt is meg ott is.
És ezzel akár az ilyen-olyan oldalaktól induló hecc- és sajtókampányok is megszűnnének.
Szerintem.

Oszt mongya mán meg, a magyarok, ahogy az egyik diktatúra ellen föl tudtak lázadni, úgy a másik, horthysta/szálasista diktatúra ellen ugyan miért nem fogtak fegyvert ?
Persze a kérdés költői…

Elárulom, azért mert őrájuk a Horthy-rendszer mérgező propagandája olymértékben hatott, mint árvalányhajra a lakk. Hasonlóan ehhez a mai illibrális maszlaghoz, ami odahaza dívik.
Szóval úgy, hogy a számukra fehérterrorostúl, Kamanyecestűl, holokausztostúl [utóbbiak esetében annál inkább], vagy visszautasított kapitulációstúl*, stb galád bűnökkel együtt IS, a z . még mindig az “e g é s z m a g y a r o r s z á g . m e n y o r s z á g”-ot jelentette. Aztán 11 év múlva már újra megcsillant, a revans reménye arra “a mennyországra”, hogy majd felkelünk és akár USA segítséggel is (hisz ők lojalitásból 45-ben is annyi nácit befogadtak, most miért ne segítenének egy szabadságra vágyó népnek), de kizavarjuk azokat a minket . o k . n é l k ü l . bántó csúnya oroszokat…