2015 november 29
1:46 du.
Szertintem, igen helyesen fogalmaztál!

Ha o k o t akarsz keresni, találsz bármit, hisz’ aki keres az talál:
Tudod, a “van sapkája, nincs sapkája” effektus alapján.

Csak azt magyarázd már meg nékem, hogy az a kéthetes csecsemő, akinek a pólyájára, vagy a babakocsijára rá kellett tűzni azt a szabványos, 20 cm-es sárga csillagot, na, az mivel szolgált rá erre az okozatra ? Vagy az a nyolcvan éves anyóka, aki tisztességben fölnevelt 8 gyereket és ugyanannyi unokát, annak aztán mi a bűne, hogy meg kell bélyegezni, és a törvény értelmében el kell venni a vagyonát és likvidáltatni kell? Szerinted . l e h e t . erre racionális . o k o t . felhozni ??

Ha teszem azt, neked van mondjuk egy csecsemő korú pici gyermeked, vagy unokád, el tudod azt képzelni, hogy annak bármilyen bűne is létezhet, mely “okot” szolgáltathat az ő megbélyegzésére, vagy üldöztetésére, ad abszurdum, a megsemmisítésére?

A föltett kérdésed tehát nem oly szűzies, mint azt te a későbbi (1,38 és 2,23) megszólalásaidban ismételten újra, meg újra eljátszod. Ok és okozat fölvetése, mintegy ártatlan hétköznapi filozófiai kísérlet, ez esetben nevetséges, de inkább tragikus, ami részedről valami ember(iesség)ellenes alattomosságot takar…

Hogy erre aztán vannak, akik akár már elemi erkölcsi érzéküknél, és a magukkal hozott humanizmusuknál fogva, ösztönösen is tiltakoznak, és azt te sértően személyeskedő megnyilvánulásként értékeled? Hát tudod mit? Tekintsd ezt a reakciót is okozatnak, gondolkozz el rajta és egyszer talán majdcsak rájössz az okára is! Föltéve, hogy megvan még benned az emberszeretetnek – a te szavaiddal “jószándékúságnak” – az a minimális, elemi csírája, ami erre még egyáltalán képessé tehet egy antiszemitát.

.

Demokráciánk feloldódott már
a diktatúra kénsavában,
a polgár nem hisz, kutakodjon bár
Magyar Hírlapban, Népszavában.

Olvashat cikket, komoly elemzést,
a kétely árnya reávetül;
csak a mérgező gyűlöletbeszéd
nem hangzik neki idegenül.

Álhírportálok özönlötték el
a szabadelvű internetet;
százak megosztják, s kommentál ezer:
olvasó, ne légy idegbeteg!

A legegyszerűbb emberekre hat
a legkönnyebben sok-sok írás;
harag, gyűlölet szerteszét fröccsen,
s tudom, mi lesz a vége: sírás.

Átéltük egyszer, mégis feledjük,
vagy emlékezni nem akarunk:
ölelés helyett ökölbe szorul
kezünk, s ütésre lendül karunk.

Ősi sérelmek buzognak most is,
Trianon árnya él sokakban;
a régi rendet sírják ők vissza,
s nemcsak egyféle olvasatban.

Diktátorunkban csalódtak sokan,
a hazugságra mégis vevők:
álomvilágban élnek és várják
az el nem érkező szebb jövőt.

Jó lenne tudni, mi lesz a vége:
túléled-e most, szegény hazám?
Győz a józan ész, vagy a bitangok
pusztítanak el mindent lazán?

Hát igen…
Szemtanú (majdnem áldozat) mesélte, hogyan szedték két csoportba a férfiakat, mikor kivezényelték őket a házból. Az első csoportban volt Gedeon bácsi is. (A második csoportot sikerült megmenteni.)

A Richter Gedeon cég névtörténetét nem ismerem. Talán az alapító és névadó nem egyedüli tulajdonos volt. Egy cég neve megmaradhat akkor is, ha névadója már nem tulajdonos. Normális esetben a cég átvételénél megvehetik vagy örökölhetik a nevet, mint védjegyet. Államosításkor egyszerűen elrabolják. Jól jött ez a név a Magyar Népköztársaságnak.

Inkább az az érdekes, hogy akik annyira büszkék a magyar ipari, műszaki teljesítményekre: tudják-e, hogy ki volt Richter Gedeon, Goldberger, stb. és mi lett a sorsuk?

ps: Én jószándékú vagyok. A kérdés-felvetést (általában és konkréten) csak a diktatúrákban tiltották. Intelligens, normális, nem személyeskedő, stb. vitákra van szükség. Még ezen a fórumon is-:)

-Vigyázat mert röhögök … szólt a rendör komoran.