“A szomszéd rétje mindig zöldebb.”

Figyelmedbe ajánlom – mert hát, magam is “kutyabuzi” vagyok – : kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Itthon Déry Tibor, odaát Winston Churchill mondotta volt.
http://www.vilagaim.com/gondolat/entry/kutya-nelkuel-lehet-elni-de-minek

Az olyan dolgok mint a klímaváltozás, a GMO-k és élelmiszer -biztonság, nukleáris energia, a vizek, talaj, levegő szennyezése stb. nem hit hanem ismeretek kérdése, illetve gyakran életé és halálé. Amúgy meg végképp nem az elempé nevű fideszes, filo-náci provokátorokbandán keresztül kell megítélni a témát és a valódi környezetvédő aktivistákat, akik sokszor a börtönt és a fenyegetéseket is vállalják a különféle gazdasági-politikai érdekcsoportok piszkos ügyei elleni szélmalomharcban, akárcsak a hiteles sajtómunkások ( ilyesmit ugye azért a schiffer-féle banda, a magyarok túlnyomó többségéhez hasonlóan nem tesz… )

Csak egy példa, a kutyák vagy a kisbabák jófejsége között feszülő áthidalhatatlan ellentéten való mélázás helyett: kíváncsi volnék, hogy az a gazember aki a GMO élelmiszerek legalitásáért küzd ( antihumanizmus vagy nem; az ilyeneknél egy kutyát tényleg könnyebb szeretni; mint pl. a főkatolikus miniszterelnök-helyettes fővadász esetében is… ), vajon ő maga megzabálná ( illetve a családjával megzabáltatná e ) ezeket…

http://www.piacesprofit.hu/klimablog/tapanyagszegeny-es-toxikus-a-genkezelt-kukorica/

Nagyon jól látja. A kutyát könnyebb szeretni, meg hűségesebb is, a gyerek pedig még felesel is…
Valósággal felforr az agyvizem, amikor ezek a szeretetnek ezt az értelmezését, ezt az ellentétpárt hozzák fel érvül. Tipikus antihumanista, emberellenes hozzáállás.
Megfigyeltem, hogy a parkban a kutyatulajdonosok mily jóízűen tudnak egymással elbeszélgetni kedvenc ebük bájosságáról stb. Amikor viszont arra jön egy-egy anyuka, a valóban tündéri kisbabájával, ember csemetéjével, rá sem hederítenek…

Érdekes jelenség az is, hogy amíg egy magát zöldnek valló párt ellenzékben tengődik, addig üvöltözik, mint a szárazfába szorult féreg.

Mihelyst kormány pozícióba erőszakolta magát, azonnal lemond e hálás “zöldségről” és még az addig ezzel a reszorttal foglalkozó aktivista bábuját is visszahúzza a semmittevésbe, avagy éppenséggel, ha kell félre is löki (ld.Illés Z. a megláncolt Prométeusz esete). Ettől kezdeve, aztán még el is felejti az addig állítólag ilyen irányú elveit… Mert lássuk be, kormányon már senki sem tud igazán zöld lenni.

Minden esetre a zöld elvűség propaganda tőkéjét átadja egy másik, egy neki valamiért(?!) szimpatikus és parlamentbe törekvő pártnak, mint egy viselhető zöld áruvédjegyet – mert a címke is fontos a komédiában. Attól kezdve, már nem ő, hanem az a másik lesz a nagy blöff, a “zöld ügy” kizárólagos birtokosa és parlamenti propagátora, az lesz: a zöld párt.

Pontosan ez történt a FideSS és az LMP nevezetű pártok esetében.

.