Máshol miért vannak jó vezetők? Itthon miért nem sikerül(ne) egy újabb Széchenyit találni?

Akik voltak, vannak – azok csontig lerabolnak minket. “Torzsákból” képtelenség építkezni. A képzett fiatalok ezért futnak szerte-szana szép országunkból. Anyagilag és másként is, más országokban megbecsülik őket.

Itthon? Tesznek rá, mármint a megélhetésünkre, a lelkünkre, a jelenünkre, de a jövőnkre is.
Nem kellene, hogy így legyen.
Forrongok és mérhetetlenül el vagyok keseredve. Sajnos, nem én vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
(( 🙁 ))

G.B.

Szerencsésebb országokban még hajléktalannak is jobb lenni mint Magyarországon; s bár sehol sincs “kolbászból a kerítés” – pláne a tengernyi szociális feszültség tépte Egyesült Államokban, amelyek a magyar helyzethez hasonlóan ott is gyakran etnikai színezetet öltenek -; de azért komolytalan – csak egy példa – a több százezres nagyságrendű gyermekéhínség sújtotta Magyarország helyzetét Nyugat, vagy pláne Észak-Nyugat Európa, vagy akár Kanada, Ausztrália helyzetével egybe vetni.
Ha már az egészségügy helyzetét vesszük, Európában Magyarországon az egyik legrosszabb a népességre jutó egészségügyi dolgozó személyzet ( orvosok, asszisztensek, ápolók ) és az egy főre jutó egészségügyi kiadások aránya, az átlagos várható élethosszról, és a népesség egészségi állapotáról nem is beszélve. Magyarország mindig is Európa és a világ elmaradott részéhez tartozott; a magyarok a harmadik világ milliárdos tömegeinek nagy részével együtt valóban csak álmodhatnak arról ( hiszen mint tudjuk a magyar a világ egyik legiskolázottabb társadalma, hogy cinikus legyek egy kicsit ), hogy úgy éljenek mint az irigyelt fejlett országokban élők nagy többsége; Magyarország lényegében a “legnyugatibb kelet”. Bár szerintem az hogy mindez így van, nem természeti törvényszerűség, mint ahogyan különféle jobboldali, reakciós eszmék tartják. Amúgy másfelől az is igaz, hogy a világgazdaság a 8 évtizeddel ezelőtti nagy válság óta nem volt olyan helyzetben mint az utóbbi években és valóban világszerte erősödő tendencia ( hol erősebb, hol gyengébb ) hogy a tőke egyre fokozódóan próbálja kizsigerelni a társadalmakat. Hét évtizeddel a második világháború után a jobboldali reakció virágkorát éli a világ. Ebbe a világpolitikai/gazdasági helyzetbe ágyazódik bele Magyarország utóbbi négy-öt évben lezajlott fasizálódása, sőt egyenesen a nácizmus felé menetelése.

Furcsa, hogy éppen itt írok ezen sírálmaimról, de amikor végigmegyek a falun, végtelenül elkeseredek. Látom a sok eladó házat, a néptelen udvarokat, amikor itt még húsz évvel ezelőtt is ÉLET volt… A kerteket művelték, tyúkok, libák, kacsák bitorolták az udvarokat. A kertekben bőven termettek a zöldségek, a gyümölcsfákat permetezték és nem vágták ki tüzelőnek…
Az öregek kihalnak, a fiatalok a világban szétszóródva keresik, remélik a jobb életet.
Kérdés, hogy rátalálnak-e?
Többen JÓ és MEGBÍZHATÓ, BIZTOS nyelv-, szaktudás nélkül indulnak a vakvilágba.
Van aki aki több diplomával a zsebében, mert igaz, hogy itthon kevés a lehetőség. Ez igaz.
Belátom, ennek ellenére szomorú vagyok.
Hangsúlyozom, a képzetleneknek BIZTOSAN nincs jövőjük, nemcsak itthon, máshol sem. Hiába bíznak a “máshol”-ban…
G.B.

TGM megelőzte Bartust a hónap legbombasztikusabb magyar nyelvű publicisztikájával. Valóban, ez a fotó mindent elmond a “keresztény Magyarország”-nak nevezett undorító erkölcsi lepráról. A klerikális reakciónak a vele összefonódott világi vezetéshez hasonlóan fizetnie kell!!! Sajnos 1945 után nem sikerült ezeket kicsinálni; 1989 , illetve 2010 után újra elvették az országot a néptől. És a primitív tudatlanságban tartott, jellemtelenségre nevelt magyar társadalom többsége nem is fogja ezeket elzavarni, belátható időn belül, inkább dagonyázik a szellemi és anyagi nyomorban.

Valóban nem így van. Az a kanadai aki óránkénti 11 dolláros minimum órabérből próbál gyereket eltartani, például egyedüli szülőként, csak úgy tudja megtenni, hogy ha valamilyen karitativ szervezettől segítséget kap.

Én egy ottawai menhelynek és nékonyhának vagyok az igazgatója és naponta látom, hogy több 150-en sorakoznak az épület előtt egy tál meleg ételért.

Kanadában valóban kicsit más a hozzáállás a szolidaritás kérdéséhez mint általában Magyarországon, még a legnagyobb vallási szervezeteknél is egyházaknál is. Például: A kanadai püspöki tanács kiadott egy nyilatkozatot a tél elején, hogy a római katolikus templom országszerte nem küldhetnek el hajléktalanokat, ha azok a hideg elől keresnek menedéket a padsorokban. Szóval eléggé gyakori látvány volt nálunk Ottawában is az, hogy hajléktalanok aludtak hétköznap a templomokban.

Köszönet illeti azt a sok áldozatkész, önzetlenül segítőt, akik a rászorultakon gondoskodnak. Ez vonatkozik az itthoni és a világon mindenütt szívvel-lélekkel önkéntesen megtett segítségért, kiosztott ételért.

Mi a legnagyobb dolog ezen a világon? Azt éreztetni és érezni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van hová és kikhez fordulni.
Megható és szép gesztus, köszönet érte.
G.B.