Hozzászólás: Stefan Stefanovics és a hely szelleme

Szerző: Ille István

Ille István — Wed, 01 Apr 2015 16:57:04 +0000

Mária: eddig – ezekkel az életképekkel együtt – úgy 95-98 szösszenetnél tartok. Ezekből az uti élmények nem igazán rendezhetők a többi közé, valamint novelláim se a novellaírás szabályai szerintiek, igazából csak lektűrök. Stefan Stefanovics történeteit be sem tudom sorolni.
Magánkiadásra gondolni sem tudok. Majd házalok vele néhány kiadónál. Csak az a gond, hogy egységes pofatúrába kellene rendeznem őket, mert ere háklisak: csak nyomdakész termékkel hajlandóak foglalkozni – az meg elég babrás.

Szerző: Mária

Mária — Wed, 01 Apr 2015 15:46:38 +0000

Jó érik a könyvbe rendezésre.

Szerző: Vak Ond

Vak Ond — Tue, 31 Mar 2015 18:18:27 +0000

Gratula!!!

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Tue, 31 Mar 2015 17:05:02 +0000

Kedves István,
nagyon olvasmányos, kedves az írás. Még valaki azt mondaná, hogy unalmas az élet?! Kutya, kutyák nélkül biztosan az. Kutyákkal, hápival (sajna, végül nem lett a Tiéd), s minden, minket körülvevő élőlénnyel – így kerek a világ!
Ezt én is nap, mint nap megtapasztalom.
A mi Röffentyűnk (aki fiú kuty) ő is nagyon pimasz. Kiengedem a kis utcánkba, jómagam is kiülök s beszélgetek az arra járókkal, szomszédasszonnyal.
Az utcánkban az egyik portán két hatalmas kutya szolgál és véd. Amikor meglátják a szabadon, vidoran rohangáló, fűvet rágcsáló (nem tudom, az utcai miért finomabb,mint a kerítésünkön belül növő), hempergő, fülig szájjal vigyorgó francia buldogot, akkor fülsiketítő üvöltésbe kezdenek.
Röfi csak erre vár, kb. 40 centire a kerítésüktől leáll és bámul, azokkal a gülü szemeivel. Csak úgy, bele a pofájukba (arcukba), de valami nagyon ingerlő, pimasz módon.
Amikor a két “HÖS” már a kerítést szaggatná, akkor Röfi megfordul és 3 lábon mutatja be a produkcióját – pofán pisili a két szerencsétlent. (( :O ))
Erről képtelen vagyok leszoktatni, hiába hívom, ő megy és tettlegességet követ el.
Kihagyhatatlanul, mindezek után nagy boldogan eldöcög.
El tudnám képzelni, ha az a két morc-őr szabadon találkozna a döcögő-(halkan)röfögő Röffentyűvel?! Bőr nem maradna rajta. Így viszont pimaszul használja ki a lehetőségét, a kerítés védelme alatt.
*
Kutyák nélkül lehet élni, de bele sem akarnék abba az életbe gondolni, pláne megtapasztalni.
(( 🙂 ))
G.B.

Szerző: Ille István

Ille István — Tue, 31 Mar 2015 17:01:00 +0000

Kiss Eszter: hát, nem is olyan vicces. Jelenleg egy hete egy kb. fél éves kaukázusi-collie keverék csinos kislány a vendégünk. Lefényképezem és kirakom a netre, hátha valaki befogadja – nekem már sok. Valahol nagyon bánthatták, mert ha csak nyúlok feléje, menekül, de ugyanakkor a kezemből eszik.

Szerző: Kiss Eszter

Kiss Eszter — Tue, 31 Mar 2015 16:37:26 +0000

Tiszteletem a helyi állatok Noéjának 🙂 🙂 🙂
(Rég nevettem ennyit)