Hozzászólás: Van egy álmom

Szerző: Mária

Mária — Wed, 01 Apr 2015 15:35:55 +0000

Veled vagyok.

Szerző: talalom

talalom — Tue, 31 Mar 2015 12:51:07 +0000

Endre! El nem tudom képzelni, hogy szerinted mi a fenét csinálna a parlament, ha a pártok nem társadalmi csoportok érdekeit képviselnék. A nevükben is benne van Pars/t=rész. A parlament arra való, hogy a részérdekeket (pártérdekeket) folytonos egyeztetés keretében hagyja érvényesülni. Vagy szerinted a parlamentben ülnének az “okosok”, a többiek meg az utcán egyezkednének? Nincs olyan, hogy “az egész érdeke”. Minden esetben sérül valamelyik csoport érdeke: ha csökkented az adókat, akkor a társadalom azon szegmensének érdeke, aki csak az állami szolgáltatásokhoz tud hozzájutni (oktatás, eü. stb.), vagyis a szegényebbeké, hiszen a gazdag meg tudja fizetni a jó iskolát, kórházat. Ha növeled az adókat, az egyén érdekei sérülnek, kiszolgáltatottá válik az állammal szemben. Arról nem is beszélve, hogy az érdekek – egyéni, csoport és társadalmi érdekek egyaránt – idővel, és a körülményekkel együtt folyamatosan változnak. Ha nem engeded gazdagodni az egyént, nem fog megtakarítani, beruházni – ergo munkahelyet teremteni. Ha viszont naponta pőrére nyírod a birkát, nem lesz gyapja. Előbb-utóbb birka se lesz, mert fölfordul, vagy elmenekül. Szóval nem tudom, mit értesz “az egész érdekein”.

Szerző: endre

endre — Tue, 31 Mar 2015 11:20:27 +0000

A seggnyaláshoz:
Bizton tudom, hogy szüleim és baráti körük *hívő* marxista szociáldemokraták voltak akik ezt a meggyőződésüket a kommunistákkal való egyesülés (bekebelezés) után is megtartották. Nem karriert építettek már a harmincas években, mikor állami és paramilitáris erőkkel szemben is bátran felléptek. Később sem gazdagodtak meg. A *hívő* kommunistákra ugyanez vonatkozik (egyébként olyan is volt a tágabb családban).
A nyolcvanas évek végének és a kilencvenes éveknek privatizáló vezetői más lapra tartoznak.

Szerző: endre

endre — Tue, 31 Mar 2015 11:07:38 +0000

Ez is egy vélemény, de én fenntartom a magamét. Például nem szabadna a munkások (munkavállalók) érdekeit képviselni a parlamentben a munkáltatókéval (a vállalkozókéval) szemben, mert ebből nagyon rossz aránytalanság származik. Fordítva ugyanez. Nem bízhatunk abban, hogy majd az ilyen pártok harca kiegyensúlyozza az érdekeket. Mindkét félnek érdeke a működés egyenletessége és a társadalmi mobilitás is. A személyi jövedelmek elosztásában, a lehetőségek korlátozásában vagy megnyitásában lehet (szabad) egyik vagy másik irányba húzni, érezheti egyik vagy másik fél, hogy ők aránytalanul alulrészesednek valami kedvező dologból, és igyekezhet ezt az aránytalanságot megszüntetni, de értelmes kompromisszumra csak akkor juthatnak, ha ez egész érdekét tekintik elsődlegesnek.

A parlamenti pártok alapelvekben különbözhetnek. Például lehet pártja azoknak, akik inkább szabad vállalkozás és a szabad verseny hívei és velük szemben azoknak, akik fontosabbnak tartják az állampolgárok létbiztonságát, alapjövedelmeket, szociális juttatásokat.

Szerző: Fényes István

Fényes István — Tue, 31 Mar 2015 06:24:09 +0000

Kedves Terézia, azon még nem spekuláltál hogy apád esetleg azért érezte úgy, hogy a hatalom seggét kell nyalni, hogy a te jövődet tuja biztosítani?
Lehet persze éhendögleni is, meg a gyerekekből is lehet mosogatólány a helyi kocsmában, szóval én nem lennék ennyire szigorú.
Hogy fiatal korodban az voltál, azt megértem, de idősebb korban azért lehetsz kicsit megértőbb – szerintem…
Kedves endre, a pártok feladata éppenhogy a társadalom jól körülhatárolható csoportjainak képviselete, például a bérből és fizetésből élők, a munkásosztály, a középosztály, a nagytőke, stb. érdekeinek érvényre juttatása.
Aki mindenkit akar képviselni, az nem képvisel senkit.
A csoportoknak lehetnek átmenetileg egymással közös érdekeik, de ezek az érdekek el is válhatnak egymástól, és akkor a mindenkit képviselő pártból két macska lesz, amelyik játszik egymással…

Szerző: endre

endre — Mon, 30 Mar 2015 19:27:23 +0000

Ellenzem az olyan pártokat, melyek egy réteget képviselnek, és nem a társadalom vagy az állam egészének gondjaival foglalkoznak. A partikuláris érdekeket nem pártoknak kell képviselniük, hanem egyéb politikai mozgalmaknak, szervezeteknek. Ilyenek pl. a szakszervezetek, a vállalkozói egyesületek, ifjúsági szövetségek, és igen, akár az időseknek is lehetnek civil szervezeteik.

Szerző: Ebert Terézia

Ebert Terézia — Mon, 30 Mar 2015 08:28:07 +0000

Én nem akartam öreg lenni, de az lettem.
Kezdetben voltak illúzióim, bár kevés a pártok igazmondásával kapcsolatban, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ostobaság, az első csalódás apám volt, aki hadifogoly volt Oroszországban. Amikor hazajött akkora seggnyalásba kezdett a hatalommal kapcsolatban, hogy hányingerem lett. Azóta egyik pártban sem bízom. Amit tesznek azzal csak a saját zsebükkel barátok…, de nagyon.
A nyugdíjasok? Sok évet megéltek (már aki, a sok rokkantnyugdíjas minek van), mégis hagyják magukat becsapni, eltespednek, saját magukat sajnáltatják, sokuknak igénye sincs… Falun meg a pletyka jelenti a felüdülést, meg a bukást.