Pont arról beszélek, hogy előfordulhat olyan tendencia, hogy lecsúsznak a fejlett országok középosztályai, amelyek a demokratikus jogállamiság, a humanista, emberi jogokon alapuló társadalmi normarendszer legerősebb támogatói ( a reakciós magyar burzsoáziára és a barna pestis potenciális hordozóit – már ha nem zsidó származásúak – képző nem kevésbé reakciós kispolgári rétegekre ez természetesen nem áll ) . Ha minél több megtermelt érték minél kevesebbek kezében összpontosul ( mint Magyarországon, de Magyarorsz. soha nem volt fejlett, a demokrácia terén is csak 1989-től próbálkozott valamit – sikertelenül ) az semmiképpen nem a demokratikus jogállamiság erősödéséhez fog vezetni. Ennek például a szerintem amúgy is elavult politikai berendezkedéssel rendelkező ( itt elsősorban a választási rendszerre gondolok ) Egyesült Államokban elég aggasztó jelei vannak, pláne “9/11″ óta ( de bizonyos értelemben az utóbbi években az Európai Unión belül is, az uniós intézményrendszer fejlődésének, illetve az egyre inkább leszakadó és a fejlett tagországok közötti viszony tekintetében ), de ez egy nagyon szövevényes útvesztőbe vivő téma. Azt nem állítom, hogy tudatos stratégia alapján nyomják a fejlettek a harmadik világot vissza a nyomorba, de elég sok ténykedésük – és nem csak az országokra hanem némely multicégre gondolok, még akkor is ha az ultrareakciós Magyarországon az ájult alázat dukál a kisember részéről feléjük – mondjuk úgy finoman szólva, hogy nem segíti elő a demokrácia és az emberi jogok érvényesülését. Vessünk csak egy pillantást Szíriára, mit ” hoztak össze” ott a nyugati és keleti nagyhatalmak “koprodukcióban”; és közben az zavarja őket a leginkább, hogy túl sok félholt, nyomorult menekült árasztja el Európát ( persze nem olyan értelemben zavarja őket, hogy a legkevésbé is szolidárisak lennének velük )…

Egyetértek, emlékezni és emlékeztetni kell. Ez nem profitorientált tevékenység, ám annál inkább hozzájárul ahhoz, hogy jobbá tegyük a világot és fölmutassuk azt a másságot, mely minden korban, többnyire szegényen és jórészt megvetetten, de beletette a maga tégláját abba az építménybe, mely glóbuszunk egy kis részét mára élhetőbbé alakította.

Köszönöm még egyszer 🙂

A tőkés berendezkedés és a fejlett polgári demokráciák viszonyával kapcsolatban nekem úgy tűnik, hogy a polgári demokratikus , fejlett tőkés országok politikai, társadalmi vívmányai éppenséggel uralkodó osztályaik és a profit mindenek felettiségének logikájának ELLENÉBEN jöttek létre. A gazdasági fejlődés elegendő volt egy erős, öntudatos, független civil középosztály létrejöttéhez; sőt a növekvő társadalmi mobilitás által a hagyományos proletariátus részleges polgárosodása, felzárkózása is lehetővé vált. És bizony ez a középosztály a
demokratikus jogállamiság, a humanizmus értékeinek letéteményese, nem a harmadik világbeli gyermekmunkából, fegyvereladásból, természeti kincsek kizsigereléséből, s még sok egyéb aljas bizniszt művelő s a mindenkori politikai hatalom mind teljesebb ellenőrzésére törekvő vérszívó nagytőkések. Amúgy ami a rabszolgaság különféle formáit illeti, ez sem csak a feudalizmus, hanem a tőkés viszonyok között is meghatározó volt, a 16-19. század közötti újkori transzatlanti rabszolga kereskedelem azért eléggé a modern tőkés világgazdaság kialakulásának hajnalára esik… S ez nem csak történelem; a világ számos részén – igaz sok esetben siralmasan elmaradott feudális fejlettségi szinten megragadt országokban, de azért olyan emelkedő tőkés országokban is mint Kína, India és más hasonlók ( szép példa korunk erkölcsi kifinomultságára a Qatarban épülő FIFA stadionok példája, aki szerint az nem a rabszolgaság egy válfaja annak ajánlani tudnám az ilyen munkafeltételek kipróbálását ). Amúgy ami engem aggaszt a demokrácia és a szabadság jövőjével kapcsolatban az az, hogy a tőkés világgazdaságban olyan irányú dinamikák érvényesülhetnek amelyek egyre fokozottabb tőkekoncentrációhoz, a megtermelt értékek egyre nagyobb hányadának egyre kevesebbeknek a kezében való összpontosulásához vezethetnek. Ez a művelt, felvilágosult középosztályok lecsúszásához, eljelentéktelenedéséhez és így a demokrácia kiüresedéséhez vezethet. Hogy ez így lesz e, az szerintem még nem mondható meg nagy bizonyossággal, bár szerintem vannak erre utaló jelek; mindenesetre ez a kapitalizmus egy új – kevésbé fényes – korszakát jelentené.

Szerintem a helyes válaszhoz Eleftheria hozzászólása (2015 március 30 7:34 du.) áll a legközelebb. Burzsujozását maga cáfolja utolsó mondatában.

A népirtáshoz vezető úton azok az államok indulnak el és mennek végig, melyek fő tevékenysége a rablás, mert saját munkájukkal nem tudják biztosítani a kívánt jövedelmet. Ez akkor történhet meg, ha az állam (illetve a társadalom) működése eleve a rablásra és rabszolgák munkájára épül. Nem mindig következik be a népirtás, ha a meghódított nép munkája a jövedelem egyik vagy lényeges forrása. Pl. a Római Birodalom népirtásai ha voltak is (nem tudom), nem jellemzők.
A belső hatalmat (az állam belső elnyomó funkcióját) nem lehet pusztán fizikai erőszakkal biztosítani, ahhoz ideológia is kell. Fenn kell tartani hozzá a félelmet valami misztikus fenyegető erőtől, melytől a jó állam (vagy uralkodó) majd jól megvédi az alattvalót. (Nem ismerős ez valahonnan?) A félelem és gyűlölet testvérek. Az alattvaló az államtól és az uralkodótól is fél, őket is gyűlöli, de a királyi média által sulykolt, tekintéllyel megtámasztott vélemények és az általános igazodási reflexek ezt a félelmet és gyűlöletet a kijelölt csoportra írányítják át. Mikor a társadalom egészét annyira sikerül átitatni ezzel a gyűlölettel, hogy a hatalmi apparátus is lehiszi, és zsigereiben érzi, akkor kontroll nélkül sül ki a feszültség.

A tőkések is hajlamosak visszaélni hatalmukkal ha erre módjuk támad, de a modern tőkés termelés ideális körülményeit a polgári demokrácia biztosítja politikai szabadság-egyenlőség párral, sajtószabadsággal, fékekkel és egyensúlyokkal.

Szerintem Hitler ugyanúgy elrendelte volna a Final Soluion-t (Endlösung), ha nem tudott volna részletesen a Törökök kegyetlen és hideg vérrel elkövetett népirtásáról, vagy, ha az kevésbé volt ismert.

Szerintem ugyanis Európában az anti-Szemitizmus volt az egyetlen ideológia, ami közös volt MINDEN országban. Sokkal erősebben volt, mint azt a felszínen érezni lehetett bárhol. Ez az ideológia erősebb érzelmeket tudott kiváltani, könnyebb volt rábeszélni sok embert, mert az irigység, a bűnbakok elfogadása, az un. idegenek kirekesztése, a nacionalizmus, majd sovinizmus is egy-egy általános emberi gyengeségek, amiknek egyike-másika megtalálható a népesség 70-80 százalékában.

Szerintem Hitler nagyon jól értette, hogy az anti-Szemitizmussal, a zsidókat bűnbakoknak való megjelölésével, a gazdasági válság és minden rossz miatt, Németországban a vagyonuk elkobzásával példát mutatva, a határokon túl jóval előbb hódított meg sok millió Európai embert, mint a Német hadsereg.

Csak gondoljunk rá, hogyan alakult ki a Németek iránti “barátság” és az anti-Szemitozmus állami szintre emelése a két Világháború között a Kontinensen, a Németország és Olaszország közötti összes államokban, ahol az Örmény genocide nem volt az előtérben, mint követendő példakép.

Szerintem Hitlernek nem kellettek nagyon indokok a zsidók iránti gyűlölethez és a hatalomvágyhoz, volt neki sok ezer embernek elegendő belőle.