A fidSS-nek a joggyakorlata is abszolút unortodox. Semmibe veszi a nemzetközi demokratikus jog (a törvény) legelemibb szabályait.

.

A bűnös, antiszemita, irredenta és nacionalista,stb, valamint tömegeket vágóhídra hajtó (Don-kanyar, Auscwitz, Kamenyec-Podolszk, stb.) horthysta állam törvénykezése és “bűnüldözése” éppen a legalapvetőbb emberi, sőt (a zsidó-keresztény) vallási törvényekbe ütköző joggyakorlatot követett.
Akik ez ellen >>a törvény<< ellen harcoltak ezt a valójában törvénytelenség ellen küzdöttek, akik pedig ezt szolgálták, igazából a magyar nép árulói voltak.
Ahogy te lefested a törvény szentségét, abból az következik, hogy amennyiben például holnap a NENYI, vagy a NER nevében statáriális bíráskodást vezetne be Orbanisztán Királyság, annak hatókörében . j o g g a l (!), törvényesen végezhetnének ki bárkit, aki egy cselekedete az általuk kitalált bármely fikció hatálya alá esne…
Sőt itt már úgy tűnik, hogy bármely hamis vád is megáll a maga lábán, nem követi szankció, feltéve, hogy a megvádolt nem tudja bizonyítani az ártatlanságát, holott ezt nem neki kéne. Márpedig látjuk, hogy évek megpróbáltatásai alatt ezek a vádlottak belefáradnak, megcsömörlenek, örülnek ha végre szabadon engedik őket… a fidSS egyenesen erre épít – A TÖRVÉNY nevében.

.

Érdekes a paradoxon. Ugyanis van egy törvény amit ha betartanak, nem törvénytelen. A törvények ugyebár tükrözik egy korszak szokásjogait, emberi értékeit, és érdekeit. Ennek megfelelően a jog folyamatosan változik, igazodva az adott társadalmi környezethez. Éppen azért változik a jog, mert a törvény vagy nem jó, vagy meghaladta a társadalmi környezet. Utólag persze mondhatjuk azt, hogy a törvény embertelen volt, de amíg élt, az volt a jogszerű. Így utólagosan büntetni téged azért mert betartottad a törvényt, paradoxon. Ne menjünk bele nagy bűnökbe, csak hogy értsd. Ma egyirányú forgalmi rendet vezetnek be egy útra, ahol tegnap kétirányú volt. Holnap megbüntetlek, mondván, tegnapelőtt a másik irányba mentél, holott ma már csak egy irányba mehetsz. Valahogy így néz ki ez az utólagos megítélés.

A parancs végrehajtáshoz egy gondolat még. Újabban ugyan a jog tartalmazza azt a kitételt, hogy a törvényellenes, vagy népirtásra felszólító parancsot meg lehet, vagy inkább kötelesség megtagadni. Bár ez is paradoxon, mert ugyan mit ér neked, hogy utólag rehabilitálnak?

Lehet, sőt kötelességünk. A módja és eszközei a nem mindegy és hogy milyen áldozatot ér meg..

Bár Szókratész elvetette több görög isten létét, erkölcsi döntésében mégis feltételezhető bizonyos istenek akaratának való megfelelés is.

Szókratész erkölcsi dilemmája volt még a közösség érdekeinek a mérlegelése. Úgy ítélte meg,hogy a közösség érdekeinek akkor felel meg, ha a törvényt helyezi mindenek fölé. Szókratész mindhalálig hű maradt egy olyan törvényhez, amely megalkotásában maga is részt vett. A törvény hamisságát csak akkor ismerte fel, amikor rá is lesújtott. De ekkor már erkölcstelennek tartotta kitérni, megszökni előle. Nem biztos, hogy jól tette, mert egy ilyen törvény megváltoztatása a közösség érdeke is. Igaz, ezt halála után nélküle is megtehették. Mindenesetre bátran, tetteivel szembenézve, méltósággal halt meg..

De a kérdés nem könnyű. Ma Magyarországon nem tudom elismerni az aktuális, valóban ható “törvényt” valódi törvénynek. De ha nem vállalom ezt a felelősséget, mert nem akarom magam törvény felettinek gondolni, akkor az orvul hozott szabályt, az önkény szabályát is el kellene fogadnom, amivel viszont a valódi törvényt árulnám el.

Minden polgár egyben a jogrend őrzője is. Ezt az őrzést rábíztuk ugyan “hozzáértő” és “megbízható” személyekre és testületekre: köztársasági elnökre, alkotmánybírákra, pártvezérekre, stb., de én úgy látom, ők elárulták hivatásukat, nem teljesítették kötelességüket. Ha nem vállalom véleményem, akkor én is elárulom a törvényt. Nem mentség, hogy előttem erősebbek is ezt tették.
Azért tehették ezt, mert oktalanoknak, gyengéknek, esendőknek és gyáváknak bizonyultunk.