Apropó, zongora !
˙

Tegnap a Kárpátmedence Géniusza egy magyar . c s o d a z o n g o r á t . avatott a Zeneakadémia nagytermében, mintha ő találta volna fel, vagy bármi köze is lenne ehhez a instrumentumhoz. A magát haza bölcsének (is) vélő valamikori falusi kiskondás minden esetre kihasználta ezt az alkalmat is, hogy óriási nacionalista blődségeit – bocs’ bölcsességeit – elpufogtassa az immár jó akusztikájú koncertterem valóban szépségesen szecessziós miliőjében, ahol az Ő . d i s s z o n á n s . t ó n u s a . feltehetően igencsak zavarhatta e valóban forradalmi újításra odasereglett uri közönség – állítólag akadt köztük zenész is – éles-hallású, ámde finom hangszínekhez szokott füleit…

Ami e zseninek a zenével való kapcsolatát talán mégis egyedül igazolhatja, az pedig a hungaricum jellegű szürkemarha szarvábúúúúúúú metszett kanászkürtjének különlegesen kellemetlen hangú emléke, mely egykor Felcsút-puszta határában már előre jelezte a közelgő majdani miniszterelnök és sertéscsordája közeledtét, no meg a majdani 2/3-os, a vidéket végleg megváltó eljövetelüket… 😀

.