Hozzászólás: Oroszlánsors

Szerző: Ille István

Ille István — Wed, 17 Dec 2014 10:41:27 +0000

Dubois: bocs, de lelszi nem tudja, mi a metafora, mi több, vonalas gyűlöletében még, ha tudná is, nem ismerné fel. sekélyes emberke.
ráadásul megfeküdte a gyomrát, hogy buzizása okán bepereltem becsületsértésért. valahogy az óta nem szeret 😀

Szerző: Dubois

Dubois — Wed, 17 Dec 2014 07:58:01 +0000

leszli !

Vegy már észre magát ! Ez az írás egy metafora. Próbálja megfejteni, vagy ha már sikerült, akkor ne akarja a többi olvasó figyelmét elterelni a szellemes témáról !

Szerző: Ille István

Ille István — Wed, 10 Dec 2014 17:09:57 +0000

lelszi: dicséretes, ahogy küzd, de sajnos, eltévesztette az irányt. az én szintemre maga csak alulról tudna feljutni, már, ha képes lenne rá. de nem képes.
amúgy még mindig itt tart? ez az egész gondja? de jó magának!
javaslom, vegyen valakitől leckéket, ha velem verbális párbajt akar folytatni, nagyon gyengus 😀
gondolom, kommentjeit olvasva nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy biológia csodának tartsam. magát mutogatni kellene: íme, az ember, aki agyát a fejében csak helykitöltésre használja 😛
szerintem fel se tűnne senkinek, ha lobotómiát végeznének magán.

Szerző: lelszi

lelszi — Wed, 10 Dec 2014 16:59:29 +0000

Ille István

Abban igaza van, hogy sajátságos az a testfelépítés, amikor bokáig merül valaki a sárba és “csak a fejét tudta kitartani”!
A természetfilmekben a sárba ragadó állatok mindig állva süllyedtek el, legalább is eddig!
“ami biológia, az maga, sőt, maga biológiai csoda.” Ha a maga szintjére süllyednék, akkor most azt mondanám: maga pedig a biológia torz fintora! De nem teszem! 🙂

Szerző: Ille István

Ille István — Tue, 02 Dec 2014 09:26:56 +0000

lelszi: a biológia egész másról szól, ez testfelépítés, ami a fiziognómia tárgya. eléggé szájszagú az erőlködése, hogy fogást találjon rajtam.
nyilván való, hogy csak kötözködik, mert másra nem képes.
csinálja csak.

az azért vigasztal, hogy olvasóim egyikének se tűnt fel a csüd és a fejkitartás közti összefüggés hiánya. persze, maga valszeg okosabb náluk.
egy valamit azért figyelmébe ajánlok: ha maga nem tudja kihúzni a lábát a sárból, bizony, ott marad, és előbb-utóbb elfárad. először térdre rogy, majd tovább úgy sem tudván tartani magát, enged a gravitációnak, és elfekszik. na, akkor maga is csak a fejét fogja tudni feltartani.
igaz, ez nem biológia, hanem fizika.
ami biológia, az maga, sőt, maga biológiai csoda.

Szerző: lelszi

lelszi — Tue, 02 Dec 2014 09:11:27 +0000

“A bivaly csüdig merült a sárba, csak a fejét tudta kitartani. Lejjebb nem süllyedt, ki sem tudott szabadulni, hát csak feküdt ott, és várt. Mi mást tehetett volna?”
Én ha bokáig merülök a sárba, …….

Ez nem cikizés, biológia! 🙂

Szerző: Georgina Bojana

Georgina Bojana — Thu, 27 Nov 2014 19:49:01 +0000

István,
elgondolkoztató az írásod. Remélem többeknek is ez lesz a véleménye.
Igen, van amikor fel kell adni, de annak nagyon nyomós okának kell lennie. Öregség, betegség, egyéb okból adódó a gyengeség.
*
De addig, az utolsó pontig, az utolsó lélegzet vételünkig:
HARCOLNI KELL, NEM MEGALKUDNI, IGAZUNKAT KIMONDANI és MEG is VÉDENI!
*
Ilyen voltam/vagyok.
Mivel harcolok?
Ésszel és klaviatúrával, leírt és kimondott mondandómmal.
*
Ennyi és nem több. De azt hittel teszem.
Azt nem lehet, hogy hiába’ még a padló réseiből is kikiabálok.
Soha nem adom fel!
*
Majd egyszer, talán úgy, mint az írásban szereplő oroszlán.
De az, abban reménykedem, még messzebb van.

G.B.