Hozzászólás: Amikor a CCCP-ben (befejező rész)

Szerző: DonGolo

DonGolo — Sat, 21 Jun 2014 08:01:36 +0000

Anno, egy IBUSZ társasutazáson jártunk arrafelé.

István írásából sok minden visszaköszön nekem is, de különösen az a spéci hazaérkezés volt enyhén szólva is komikus, ami a szovjet utak után mindig is jellemző kép volt.

Például, amikor már idehaza Ferihegyen összefutottam egy utastársammal, aki borzasztó nehezen cígölte, húzta-vonta két bőröndje mellett még a sportszatyrát is, “olykor meg-megállva”… Akkoriban ugyanis, még nem rendszeresítették a poggyász kocsikat.

Kérdésemre elárulta, hogy a maradék rúbeljeiből, vagy inkább kopejkáiból az utolsó nap vett magának még két darab,azaz egy pár, 10-10kg-os vadonat új öntöttvas kézi súlyzót, mely alkalmi vétel immár ballasztként nehezedik a nem létező harmadik kezére…

Jószívvel megengedtem hát neki, hogy a taxiállomásig az általam pilinckázva tologatott lábhajtásos gyermek-Moszkvicsra pakkolja föl a súlytöbbletét, hisz az a plusz húsz kiló az én, mégiscsak gördülő legalább plusz húszomon ide, vagy oda már nem sokat nyom a latban…

A városban, amint kiszállt, utána nézve csalt csak rekeszizmaimba némi röhejes görcsöt, amint erölködve cibálta át a kapujuk küszöbén eme igencsak hasznos tartalmú, dögnehéz szerzeményét. Aztán már, a Margit hídon áthaladó Volga-taxi ringatása közben egy kárörömmel vegyes, ám mégiscsak kellemes elégedettség vett rajtam erőt, hogy a masszív kis moszkvicsnak már csak a négy kereke okán is, az én terhem mégiscsak egy jóval praktikusabb teher, mint az övé…

Szerző: Ille István

Ille István — Sat, 21 Jun 2014 05:39:17 +0000

deák s. köszönöm, de attól tartok, meglehetősen egyedül vagy ezzel a véleményeddel, lévén, hogy “rajongóim” másként vélekednek 🙂

Szerző: deák s.

deák s. — Fri, 20 Jun 2014 20:29:41 +0000

Kedves István!Régóta olvasom írásaidat,de egyre jobbak!

Szerző: Ille István

Ille István — Fri, 20 Jun 2014 10:52:52 +0000

harmath sándor: ne kímélj, told ide 🙂 asszem, kissé korosabb korosztályunk java részének van némi élménye az orosz – akár tagköztársasági – ivási és vendéglátási szokásokról! kenyér, uborka? és a füstölt hal?

Szerző: Harmath Sándor

Harmath Sándor — Fri, 20 Jun 2014 10:47:16 +0000

Ismerős történetek. Nekem is beugrik a GUM áruház, amikor beállunk egy sorba – hisz nyilván valamilyen ritkaságot, unikumot árulna – aztán kiderül, hogy Kutuzov sapkáról vam szó, ráadásul gyermekméret, mondanom sem kell megkora röhejt keltettünk, amikor a csoporttársak előtt diszelegtünk a szerzemményekkel.
nagy élmény volt, amikor Misa – egy kárpátaljai magyar gyerek – elvitt minket egy igazi moszkvai mulatóba. Az antré előtt állt a portás, akinek a ruházata megfelelt egy 19. századi tábornokénak, s egyáltalán nem zavarta, hogy a mellékhelységből kiárammló gyanús folyadék már a cipőjét áztatta… Az emmeleten (a 15 rubeles tiszteletdíj ellenében) már természetesen rendelkezésünkre állt egy külön asztal, ahol jó orosz szokás szerint megrendeltük a vodkát, kisérővel (kenyér, uborka) aztán körül néztünk. A mulatóban többségében hölgyek voltak, akik jellemzően egymással táncoltak, és volt egy zenekar, amelyik félóra alatt háromszor adta elő ABBÁTÓL a manimanimani-t! Hárman lévén, erkölcsös értelmiségiek, az est folyamán semmilyen izgalmas dolog nem történt, csendes megfigyelőként jegyeztük csupán, ahogy a hangulat egyre feljebb hágott, s hogy a hölgyek némelyike a csapóajtón túlra hányva szabadult meg az alkoholfeleslegétől…. szóval érdekes este volt! Soha nem felejtem, ahogyan az ezt követő Tallini utazást sem… de az egy másik történet.