Maximálisan egyetértek málnaszőrrel! Persze, elfogadjuk, hogy vannak melegek, van kismillió saját klubjuk, szórakozóhelyük, netes oldaluk ahol élhetik a saját társadalmi életüket, de mi a faszért kell ezt enyhén szólva is provokatív jelleggel propagálni?! És vérig sértődnek ha vannak akik ehhez nem vágnak jó pofát. Én is agyon akarnám rugdosni, ha egy pali a kölköm előtt rázná a seggét tangába! És nem válasz, hogy nem kötelező arra menni! Hát hagy ne én kerülgessem már őket!

Hej, Moderator, Moderator! Nem lehetne az, hogy az onkentes profetaktol megkimelj bennunket? Aki tudja isten akaratat az fogja be a szajat es kovesse azt. De ne terjessze a sajat ilyen-olyan velemenyet, mintha az isten akarata lenne. A vallasos mania legbiztosabb jele. En szemely szerint nem kerek belole.
Es a tobbiek?

“Egy igazi keresztény a bűnt utálja, nem a bűnöst. Ez esetben a homoszexualiTÁSt utálja, nem a homoszexuális személyt.”

Vipera ur egy kisse atertelmezi a kereszteny tanitast a sajat izlese szerint. Az igazi kereszteny, ha hinni lehet a szentirasnak, senkit es semmit nem utal, az allaspontja minden esetben a “szeretet,” es ha ellenkezest talal akkor inkabb odatartja a masik orcajat, semhogy maga ellenkezzek.

Szerencsere a keresztenyek nagy kozossege remelhet valamelyes vedelmet a vipera ur tipusu alkeresztenyek ellen, akiknek mindenre megvan a megszentelt velemenyuk, kulonosen, ha az teljesen ellenkezik a szentirassal. Azt allitjak, hogy nekik az isten maga mondja meg, szemelyesen, hogy mi a helyes es mi nem.
Vipera ur es a hasonlok helyesen tennek, ha a masok erkolcseivel kapcsolatban nem ragadtatnak magukat semmifele ertekiteletre. Na, az valoban keresztenyi lenne es hasonlo pontosan a papa nyilatkozatahoz: “ki vagyok en, hogy megiteljem?”
Termeszetesen belatni egy ilyen nyilatkozat melyseget megkivan egy jo adag belatast es alazatot. A mindenhez erto, mindenben biztos viperak erre nem kepesek es nem is hajlandoak. Isten orizz, hogy erkolcsi peldat viperaktol vegyunk.

Sajnos sokan ezt úgy értelmezték, hogy a homoszexualitás normális dolog. Csakhogy nem az. Isten szeret és vár minden saját neméhez vonzódót, mert meg tudja őket gyógyítani.

Egy igazi keresztény támogatja a melegeket abban, hogy meggyógyuljanak. Egy igazi keresztény a bűnt utálja, nem a bűnöst. Ez esetben a homoszexualiTÁSt utálja, nem a homoszexuális személyt.

A probléma egyre csak eszkalálódik. A legtöbb másság kérdésben (vallási, politikai, szexuális orientáció, rassz, stb.) általában a többség kezdte el a diszkriminálást ilyen-olyan formában. Innen indultak el a provokációk, majd reakciók és a további reakciók stb. Nehéz ezt már megállítani, de államnak és egyháznak illik színt vallani, hogy ők ezt hol helyezik el az értékrendszerükben és utána viselni annak kritikáját.

Toborzás, propaganda. Ezért tiltják pl. az oroszok.

Miért kell vonulgatni?
Kire és miért tartozik bárkire is, bárkinek a nemi hovatartozása?
A másság táborából, többen panaszkodnak, hogy kirekesztik őket, csúfolják, hátrányos helyzetükről papolnak.

Ennek nem kellene témának lennie.
Mindenki úgy él, ahogyan akar és a legjobban érzi magát a saját életében. Nem köz-, de magánügy a nemi hovatartozás. Miért kell ehhez a nyilvánosság, a teátralitás?!
Miért szükséges ezt kikiabálni, szerepelni?!
Miért ez az önmutogatás?
*
Voltak, vannak, különösen a művészeink között, akik a melegek csoportjába tartoznak. De nem szerepelgetnek, nem kiabálják ezt ki. Környezetük tudomásul vette ezt. Most fájni fog, de igazából senkit nem érdekel, hogy ki és kit visz az ágyába? A saját neméből vagy az ellenkezőjéből.
Ami a fontos, hogy mit tesz le a közösség asztalára? Aki a zenében, táncban, divatban – a választott hívatásában kiváló! – miért is foglalkoznánk a nemi hovatartozásával?!
*
Még mindig nem értem, miért ez a fene nagy felhajtás? Ezek a vonulgatások, provokációk. Vannak, igen vannak, akik képtelenek EZT elfogadni. Miért is? Az okot keresik, hogy bántsák azt, akik nem olyanok, mint az átlag. Valamiben eltérnek. Ezért a bántás, akár fizikálisan, akár más módon.
Miért kell ezt kiprovokálni?
*
Részemről éljük meg az életünket úgy, ahogyan nekünk tetszik. Eredményesen, boldogan, családban, vagy egyedül.
Szeressük azt, akit mi választunk és nem nekünk választanak. Ha mi úgy érezzük, hogy nő létünkre a férfiak társaságát keressük, tegyük. Ha MÁSKÉNT gondolkodunk, jogunk van ehhez.
Jogunk van élni és úgy, ahogyan az nekünk és nem másoknak tessék!
De ne legyünk teátrálisak.
Ne provokáljunk, mert nincs miért, de legfőképpen: minek?! Aztán kinek?!
Miért?
G.B.