A Terrorháza, persze az Andrássy úton, a főváros centrumában a legnagyobb forgalom kellős közepén nyert “szerencsés” elhelyezést… Mert a propagandában Ők aztán profik a javából.

Egy holokauszt emlékműnek nem egy elkerített zárt területen van a helye.[Arról már nem is szólva,hogy az áldozatoknak annyi közük van a hadtörténethez, mint a villamos elgázolta embernek a vasút-történethez.]

Példaként említve; akárcsak a Budapesten emelt “fűzfa”, amelyet rossz koncepcióval besuvasztottak a Wesselényi-utcai MAZSIHISZ udvarba. [Magam is két “levéllel”, hat névvel veszek ott részt az örökös gyászból] minek következtében csak azok láthatják ezt a nemcsak szép, de igazán atraktív emlékfát, akik e mellékutcába tévednek, vagy akiket jobbhíján, mint túristát oda visznek… [Pontosan ugyanez a helyzet a budapesti úgynevezett Holokauszt Központtal is.]

Egy valódi emlékműnek minél nyíltabb terülten, egy város, egy ország pezsgésében kell állnia, hogy teljesítse a rászabott MEMENTO feladatot.
Ellenkező esetben kontraproduktivvá válik. Olyan, mintha legalább is szégyelni kéne a rendeltetését, avagy mintha ez olyan zsidó magánügy volna… Hát nem.

Most, “a bűnbánat, vagy szerecsen-mozsdatás” útkeresztezősdésében mindenkinek döntenie kell, hogy hova áll…

Arra hivatkozni pedig, hogy az emlékmű biztonsága kívánja meg a zárt helyen való elhelyezést, az meg egyenesen ostobaság, hisz’ teszem azt bizonyos náci kezek támadása esetén, még inkább fölkeltené a közvélemény érdeklődését az áldozatok emléke iránt… Erre példa a Weesselényi utcai Hősök (Gettó Halottak) Kertje, melynek a falán elhelyezett márványtábla a Gettó falának szovjetek általi lerombolását hirdette. A nácik ezt, már a kilencvenes évek elején darabokra törték, amit az összes lap megírt a TV foglalkozott a merénylettel és közvetítette az új tábla felavatását is…