“…Ha jól tudja, a Horthy …….. alatt egyetlen ember sem került táborba.”

Hát nem jól tudja.

Már 1941-ben tehát “Horthy alatt” úgy három héten belül(!) – óh micsoda szervezettség, erre már készülni is kellett – a hatóságok összefogdostak, majd a Magyar Államvasutak (ti. a MÁV) által összeállított zárt marhavagon szerelvényekkel kiszállítottak az ukrajnai hadműveleti területre, ahol a magyar csendőr elit átadta őket az elit SS einsatsgruppe-k rendelkezésére, mely halálbrigádok néhány nap fogva-tartás – tulajdonképpen jól őrzött szabadtéri táborok – után annak rendje és módja szerint homokbányákban és a maguk-ásta mély gödrökbe géppisztolyokkal és maroklőfegyverekkel egyenként belelődözte.

Érdekes és sajnálom, de tény, hogy ebbe a táborba a visszafoglalt területeken magyarországra az ön szavaival csak az “egy és ugyanaz az etnikumból” kerültek a Kamenyec-Podolszki táborba…

Meglepődtem kedves “gy” az ön tájékozatlanságán, ami a Horthy éra táboroztató aktivitását illeti.

A mai jobboldal a felülkerekedése első pillanatától a legfontosabb céljaként tűzte ki a Holokauszt és az ahhoz vezető – teljesen egyértelmű – majd-25 éves horthysta politikának a minden áron való relativizálását. Nem győzték szinte minden megnyilvánulásukban, minden meggyilatkozásukban és megszólalásukban ezt fennen, vagy burkoltan hangsúlyozni, és a (nem is létező) kommunizmust – és persze a zsidóságot – minden bűnök forrásává kikiáltani…

Mintha az első világháború, az abba való belépés, vagyis Trianon általuk történt aláírásához vezető út nem éppen a maguk[Tisza István, Horthy, Aponyi, stb.] ingoványos politikájával megalapozta következmény lett volna, mely súlyos fiaskójukat viszont már az Antant által a nyakunkba zúdított Horhy-rezsim rögtön a baloldal, azonnal a kreált “főbűnös” nyakába varrt… Ez volt az a “szegedi gondolat”, amelyet Horthynak volt ideje Szegeden gyülevész hada élén kiagyalni az alatt a néhány hét alatt, míg az Antant leverte a Tanács Magyarország haderejét és kormányát…

Orbanisztán is nagy elődje, Horthy nyomdokán haladva immáron szintén 25 éve tapossa, pontosabban igyekszik eltaposni a demokrácia útját, a mindent a maga idejében elv alapján, fokozatosan.Vezetőjük, először, mint liberális demokrata tetszeleg a naiv, tulképp. antikommunista liberális rendszerváltók között, mint a jövő nagy reménysége. Elmondja a Nagy Imre-temetés beszédét, elhitetve velük, hogy ő mennyire demokrata, meg hogy a demokrácia kibontakozásának egyetlen akadálya a szovjet csapatok itt léte…
Ma már persze a saját bevallása alapján,[már miniszterelnökként a parlamentben!!!], biztosan tudjuk, hogy az az egész beszéd a tőle azóta is megszokott hazugság volt, hiszen rég belátta, hogy neki “nem a diktatúra ellen volt, van kifogása, hanem azok ellen, akik azt gyakorolták…”
Tehát az elején még álcázta a jobboldaliságát, és még baloldali mentorainak sem, vagy csak azoknak nem tűnt fel, amikor Antall József halála előtt audienciát tartott a nagy beteg miniszternöknél…

Így lavírozott színes pávakakasként ’98-ig, mígnem tényleg föl nem fedte sötét [szerintem szélső]jobboldali énjét, mint első Orbanisztán miniszterelnöke, létrehozva a polgári köröknek titulált szélsőjobboldali rohamcsapatait, majd ezekből a jórészt átvedlett miépesekből a Jobbik nevű, már egyértelműen náci pártot, hogy legyen olyan is aki megmondja, amit ő egyelőre még nem modhat ki… Ebben az időszakban avatta fel a város szívében, a leghíresebb főútvonalon a Terrorháza “Múzeum” elnevezésű, színtisztán és specifikusan a holokauszt-relatívizálásra létrehozott szervet. Persze nem sokkal az után pedig a mellékutcák útvesztőjében eldugott Holokauszt központot is, hogy a nyugat szemét ezzel a látszat intézménnyel kiszúrja…

Azóta persze sok víz, nemcsak a korona folyt le a Dunán Esztergom és Budapest között… A 2002-es vereségét kisebb idegösszeomlással még elviselte valahogy, de 2006-ban a harmadik bukását az a skizofrén belső világa már nem tűrhette el, és futballhuligán társaságával utcai zendülést, zendüléséket provokáltak, amelyek természetesen rendőri összecsapásokba torkollottak…

A 2002. és 2010. közötti időszakot végül is jórészt a magyar lakossság nacionalista, sovisniszta és irredenta érzelmeinek a felkorbácsolásával töltötte, melyben fontos szerep hárult a hazai “ellenség” Gyurcsány Ferencben történt megtestesítésében… Azt a kiütéses vereségét amelyet e szociálliberális vezetőtőtől egy tévévita során 2004-ben elszenvedett, nem bocsáthatta meg neki.

Ami a sanda szélsőjobboldali szellemét és szándékait illeti, 2010-ben aztán teljesen kiterítette a politikai lapjait, és végleg bemutatkozott, mint a Horthy rendszer fáklyavivője, annak minden aljas elemével.
A legtermészetesebb hogy ez a szakasz már maga relativizáció eszközének a teljes kibontakoztatását jelenti azért, hogy Horthyt, mint eszményképet végül teljesen rehabilitálandó az elbutított magyar tömegek szemében, a maga és mögötte álló sötét erők szolgálatába állítva, a szent koronát becsúsztathassa majd egészen a sajdomború szemöldökéig, jó szorosan, hogy aztán már senki le ne vehesse onnan…

Ez az emlékmű ennek afolyamatnak lesz az egyik fő állomása, melyből Orbanini egy tapodtat sem hajlandó engedni. Reméljük a valóban demokratikus világ sem a magáéból.

Pistikének agymenése van!