Bár csak mások emlékei alapján, de nekem a háború előtti sport iránt van nosztalgiám, amikor még volt átjárás a sportágak közt. Hajós Alfréd is, nem csak úszó, hanem labdarúgó és atléta is volt. De az én apósom is kézilabda és kosárlabda válogatott is volt, állítólag jól pólózott és atletizált. Az első súlyemelő edzőm is arról beszélt, hogy a harmincas években a súlyemelés mellett focizott (hátvéd volt) stb. Aki jó volt, szinte sose csak egy sportágban számított annak. Azóta túlságosan specializálódtak a sportágak, megjelent a sportág sovinizmus és mellette a tudati beszűkülés. Olyasmi, mint a rasszizmus. Szerintem, Coubertin báró nem így képzelte, mikor a görög olimpiákat újította fel. A görögök eszményképe a reneszánsz (sokoldalú) ember volt. Legalább részben ismét átjárhatóvá kéne tenni a sportágakat, nem pedig sportág szerinti “fajokat” tenyészteni.

Rejtő Jenő irodalmi munkásságát megkérdőjelezni??? Azonnal valami nehéz fém tárggyal fogok magyarázatot követelni! Lehet kölcsönkérek Janitól egy 25 kilós tárcsát! 🙂 )))

Maximálisan egyetértek! A sport fontosságát egyre kevesebben látják de meg is lehet nézni a mai fiatal generációk fizikai állapotát. Lehet nem fogsz ezzel egyet érteni de az előző rendszer sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a nemcsak a versenysport elitjére de az utánpótlás nevelésre és a tömegsportra is. Én a KSI-be jártam suliba is, természetes volt hogy mindenki igazolt sportoló az osztályban de általában is, szinte minden velem korabeli gyerek sportolt. Óóó azok a párizsis zsemlék dobozos iskola tejjel az automatából a reggeli edzés után a népstadioni aluljáróban! 🙂

“Aki most megkérdőjelezi Rejtő irodalmi munkásságát, nem fog rám ismerni a válaszomban!”

Sőt! Várományosa lehet néhány suhinak..
Veled vagyok ezügyben (is.).
🙂

Ahogy elküldtem a sajátom, jelent meg a hozzászólásod.

Nos, részemről biztos nem Schmitt “lehúzása” volt a cél. Sajnos, nem kell őt lehúzni. Ha figyeltél, sport témában Parittyás és én is felülírtuk a pártérdekeket. Dopping témában – a sportvezető mundérral együtt – Parittyás védte Schmittet, én pedig nem kíméltem Orbán választottját.

A homoszexuálisok témája már lerágott csont. Erről többet beszélni már perverzió.

Azt megfigyeltem, hogy a sport és a sportolók valamiért nem a szépirodalom részei. Néhány kivételtől eltekintve írástudóink, művészeink nem bonyolódnak a témába. Az emberek is úgy kezelik, mint egy társadalmon kívüli világot. Pedig mindenféle érdekellentét, konfliktus és dráma színhelye. A sport nem mindig csak választás kérdése. Egy városi, jó fizikumú gyerek a mozgásigényét kulturált körülmények közt, csak valamilyen sportklubban tudja levezetni. Éppen az amerikai nagyvárosok erre a példák. Bizony, tömegeket érintő fontos téma a fiatalok nevelése. És nem mindegy hogyan történik, hogy van-e dopping vagy sem, ki a felelős stb.

Figyelő, kérem megmagyarázná néhány szóban, hogy egész konkrétan miért zavarja ha egy régebbi cikknél ami száz valahány bejegyzéssel már rég túl lett tárgyalva, senki nem kommenteli, valakik egy véletlen gondolat kapcsán semleges, más témájú, netán emberi hangnemű eszmecserét folytatnak.
Mondja, mi az isten baja van magának?! Azért kérdem mert nem ez az első eset mikor beszól csak mert normális beszélgetésbe botlik. Tudja! Bár asszem nem tudja, mikor egy lugasos budai kisvendéglőben, kockás terítős kis asztalnál, a húsleves és pacal után sörözünk, vagy fröccsözünk, megnézzük a langyos, budai őszi délutánban még szebbnek tűnő, arra járó lányokat, és beszélgetünk az életről, sportról, arról hogy akkor és ott milyen jó magyarnak lenni. És akkor berobban maga:
-Miért nem a buzikról beszéltek?! Hát mivé lesz így az ezer éves keresztény államiságunk?!
-Klárika hívja ki gyorsan a mentőket! Valaki ide tévedt a Lipótról!

Figyelő drága! Lehet hogy tényleg fogalma sincs már milyen érzés Krúdy magyarjának lenni…?