Képzeljük el, hogy amikor gyermekünk pályaválasztási tanácsot kér tőlünk, ezt mondjuk neki: „szerezz egy diplomát, néhány próbálkozás után találd meg azt a munkát, amihez a legjobban kötődsz, és amire tehetséget érzel magadban, járd ki a ranglétrát, hogy vezető lehess és a saját képedre formálhasd a munkahelyedet, majd gondozd és ápold a művedet akár közel fél évszadon át." Aligha hihető, hogy gyermekünk ezt ma hasznos és megvalósítható tanácsnak fogadja el. Míg a 20. század első felében, de még a másodikban is viszonylag sokaknak adatott meg ilyen életpálya, szinte hihetetlen, hogy vannak, akik ezt egészen a 21. századig töretlenül végig tudták vezetni. Feuer Máriának sikerült.

Persze egy ilyen bravúrhoz sok külső körülmény és személyes tulajdonság együttes és szerencsés megléte és találkozása szükséges. Fontos, hogy legyen a megtalált munka iránt társadalmi igény, az azt jól végzőt megbecsülés övezze. Fontos, hogy az illető tehetséges, tanulékony, intelligens, kompromisszumkész és mindenkor naprakész legyen. Fontos, hogy jó taktikai érzéke legyen, együtt tudjon mozogni a kor változásaival, és annak a közegnek, amelyben tevékenykedik, lehetőleg minden fontos tagjával jó, de legalább kielégítő emberi és szakmai kapcsolatban álljon. Fontos, hogy ha kell, vesztesnek látszó helyzetekben is helyt tudjon állni, ki tudja kerülni a csapdákat, vagy ha ez nem sikerült, ki tudja verekedni magát belőlük, és tovább tudjon lépni. Feuer Mária életpályájában mindezt megtalálhatjuk.

Pedig nem indult könnyen. A zongoratanulmányok kényszerű abbahagyása után, középiskolai ének-magyar tanári diplomával a zsebében kezd le dolgozni a Népművelési Minisztériumban, ahonnan 1956 után eltávolítják. A Muzsika 1957-ben történő megalapítása jelenti a fordulópontot, ahol végigjárja a „kötelező" lépcsőfokokat: belső munkatárs, majd olvasószerkesztő lesz, és 1970-től főszerkesztő. A Muzsika elmúlt 60 éve összefonódik a nevével, itthon és külföldön egyaránt. Azonban ahhoz, hogy ez a 60 év sikeres legyen, a fent említett tulajdonságok mindegyikére szükség van. A művészvilág és a politikai elit mindig és mindenhol tele van nehezen kezelhető emberekkel, akikkel tudni kell szót érteni. Egy olyan rangos - és a közelmúltig az egyetlen - szakmai folyóirat, mint a Muzsika helyes navigálásához bonyolult érdekhálók szövevényei közt kell mindig megtalálni a helyes utat, lehetőleg előre látni küszöbön álló társadalmi mozgásokat, és őrizni a lehetőségek határáig a jó emberi kapcsolatokat. Ez a rendszerváltás előtt sem volt könnyű - bár a viszonyok talán a mainál könnyebben átláthatók voltak -, de Feuer Mária a rendszerváltást követő, sok tekintetben zavaros és tisztulni makacsul nem akaró közegben is bravúrosan navigált. Fiatalokat megszégyenítő innovatív képességeket mutatott fel a Koncert Kalendárium és a Muzsika online változatának létrehozásával, a lap dizájnjának és terjesztési formájának folyamatos megújításával. A feladat nehézsége abból is megítélhető, hogy Feuer Mária korábbi sokoldalú aktivitása fokozatosan egyirányúvá vált, és teljesen a Muzsika ügyeire koncentrálódott. 1966 és 1978 között szakkönyvek, interjúkötetek, zeneszociológiai írások és szakirodalmi fordítások szerzőjeként is ismertté vált, később ez a vonal nem bizonyult folytathatónak. Koncert- és fesztivál-beszámolói még sokáig olvashatók voltak a Muzsikában, de a lap menedzselése már teljes embert igényelt. Eközben szép lassan, szinte észrevétlenül, Feuer Mária a magyar újságíró-társadalom egyik legtapasztaltabb, meghatározó alakja lett. Mivel a Muzsika indulásakor tapasztalt társadalmi közeg fokozatosan, majd 1990-t követően egyre drasztikusabban változott - a művészi zene hazai presztízsének egyértelmű csökkenésével együtt mozogva -, teljesítménye még inkább elismerésre méltó. Ezt az elismerést tükrözik az egymás után sorjázó kitüntetések: Erkel-díj (1980), Akadémiai Újságírói díj (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002), a Pulitzer-emlékdíj életműdíja (2011).

Az ilyen munkát sikerrel végezni akaró személynek mindig kényesen kell egyensúlyoznia a konfliktusok kerülése és felvállalása között. Ha pedig a konfliktus nem kerülhető el, az abban részt vevők mindegyike sérülhet, és legtöbbször sérül is. Feuer Mária harcos alkat, aki képes nagyon hosszú ideig kompromisszumokat vállalni, de ha küzdeni kell, rendkívül elszánt. Legtöbb harcát sikerrel vívta meg, de minden bizonnyal sok sebet őriz, ahogy minden bizonnyal vannak, akik tőle kapott sebeket őriznek. De biztos vagyok benne, hogy minden harcát abban a tudatban vívta, minden sebet abban a tudatban tűrt, vagy osztott, hogy ezzel a lapját szolgálja. A hosszú évtizedek alatt élete annyira összefonódott a Muzsikával, hogy a lapot ért dicséretek, vagy bírálatok is szinte fizikai örömmel vagy fájdalommal töltötték el.

Az olvasók ilyen mondatok olvasása után valószínűleg már gyanakodnak: írójuk talán különösebb személyes tapasztalat nélkül, a dolgokra közelről rálátók elejtett megjegyzéseit csokorba gyűjtve és azt kiszínezve dolgozott. Esetemben ez nincs így. Emlékeim szerint körülbelül 35 éve kerültem rendszeres kapcsolatba a Muzsikával, ekkor jelent meg benne első fesztivál-beszámolóm. Innen kezdve rendszeresen publikáltam a lapban, majd tagja lettem a lapot kiadó alapítvány kuratóriumának. Így elég közelről figyeltem ezeknek a gazdag, küzdelmes és tanulságos évtizedeknek örömeit, bánatait, buktatóit és sikereit. Ezért talán hitelesen mondhatom: a stafétabotot átvevő fiatalabbaknak nagyon sok tanulnivalójuk lehet Feuer Máriától. Nem hallgathatom el azt sem, amit nagyon sok művésztársam is elmondhatna: személyesen is köszönettel tartozom neki. Nem csak azért, mert a kezdetektől megkülönböztetett figyelemmel kísérte pályám alakulását, és nem csak a bizalmáért, amellyel sok töprengésébe vont bele a Muzsika aktuális ügyeit illetően, hanem azért is, mert volt olyan periódusa az életemnek, amikor a lappal való kapcsolatom segített megőrizni az önbizalmamat, fokozni kitartásomat a választott művészi út mellett.

Végül, de nem utolsósorban, jöjjenek a születésnapi kívánságok! Kedves Mari, először is nagyon boldog születésnapot kívánok, és azt, még sok ilyen jusson neked! Másodszor azt, őrizd meg minél tovább élénk szellemedet, aktivitásodat, érdeklődésedet ország-világ és mindenekelőtt a zeneművészet aktualitásai iránt. Harmadszor pedig azt, életeddel egybefonódott műved, a Muzsika, az egyre hidegebb és egyre jobban háborgó vizeken is legyen biztonsággal tovább navigálható, és érjen mihamarabb csendesebb, nyugodtabb vizekre. Tudom, minden jogos aggodalmad mellett te is ezt kívánod.

Isten éltessen, Mari! }  

Kedves Laci, 

Tudom, szokatlan amit most teszek. Köszönöm szép írásodat, amely alkalmat teremt arra is, hogy elbúcsúzzam a Muzsika munkatársaitól, kedves, régi olvasóitól és az érdeklődő fiataloktól, akik talán észreveszik a régi szerkesztő távozását. Kérem őket, bízzanak utódom jó ízlésében és remélhető együttműködésünkben.

Őszintén sajnálom, hogy számomra is váratlanul kellett átadnom a stafétabotot, nem azon a módon, ahogyan terveztem: a Muzsika 60 éves születésnapjának ünneplésén, decemberben. Váratlanul ért az általam létrehozott kiadó: az Alapítvány, és a személyes felkérésemre alakult kuratórium felmentése, de ez némiképpen meg is könnyítette a búcsút.

Kívánom, hogy 60 éves munkám: örömeim és küzdelmeim folytatói képesek legyenek az örökös megújulásra, a nehéz anyagi körülmények legyőzésére. Biztos vagyok benne, hogy jó Muzsikát fognak készíteni.

Feuer Mária