1.

Valamikor a '70-es évek második felében járunk, a Zene­akadémia zsúfolt 2. emeleti erkélyén szorongok, mint zeneakadémista. (Akkor még ez volt a normális helyzet a koncerteken.) Annyit tudok, hogy Pauk György fog játszani, aki Londonban él, és akiről barátnőm (szintén zeneakadémista, néhány év múlva a feleségem) egyik tanára azt mondta, okvetlenül meg kell hallgatni, mert az egyik legjobb hegedűs avilágon, mind zenei, mind technikai értelemben. Akkoriban az élő legnagyobbak szinte mindegyike el-ellátogatott Budapestre, meg tudom állapítani, hogy aligha túlzott. Nagy élmény a koncert, nagy ívű aműsor, Bachtól Bartókon át Lutosławskiig. Számolatlanul jönnek a ráadások, folyamatos köztük a nagy taps, a végén már mutatja, hogy nagyon elfáradt, ma már nem játszik többet. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a koncert előtt és után, valamint a szünetben a régi ismerősök és a jólinformáltak szófoszlányait hallgatom. Hogy a háborúban elvesztette a szüleit; hogy már 9 évesen bekerült a Zeneakadémiára, ahol Waldbauer, Zathureczky, Weiner és Kodály voltak a tanárai; hogy '56-ban megnyerte az első Paganini-versenyt Genovában, és disszidált; hogy Menuhin javaslatára telepedett le Londonban.

2.

A 2000-es évek elején, Londonban, Lady Solti gyönyörű házának nappalijában ülök, nagyobb társaságban. Még mindig remeg kicsit a lábam, hiszen nem sokkal korábban vettem részt - újdonsült zeneakadémiai rektorhelyettesként - a londoni Magyar Kulturális Intézet akkori igazgatója, Bogyay Katalin által szervezett, és Károly herceg által celebrált fogadáson. A társaságban, amelyben arról folyik aszó, hogyan lehetne a Zeneakadémia felújítását támogatni, ott ül Pauk György is. (Az ígéretes kezdeményezés további sorsa ismert. Úgy tűnik, minket, magyarokat igen könnyű megbántani, de nagyon nehéz segíteni nekünk.) Megismerkedünk, és talán már ekkor ösztönös barátság szövődik közöttünk. Néhány nappal később látom őt tanítani a Royal Academyn, ahol az egyik legmegbecsültebb éslegeredményesebb tanár. (Idén nyáron büszkén küldte el a fotót, amelyen a Royal Academy tiszteletbeli doktorrá avatásán a hagyományos díszruhába van öltözve.)

3.

Néhány évvel később Szombathelyen találkozunk, már sokadik alkalommal, a Bartók Szemináriumon. Ő vezeti a hegedűkurzust, és a növendékek között ott van Deák Márta is, akit korábban Londonban tanított, és aki - versenygyőztesként - épp Zathureczky Ede egykori hegedűjét birtokolja. Látom rajta, örül Mártának, de az üdvözlő szavak alatt is már igen izgatott. Aztán rá is tér: „Itt van magánál? Elhozta? Megnézhetem?" Amikor Márta kezébe adja a hegedűt, amelyen annak idején a Zeneakadémián Zathureczky tanításkor előjátszott neki, meghatottan a kezébe fogja, majd néhány másodperc csönd után azt mondja: „Most kérek ezzel öt percet". Tartja magát, de látom, hogy elhomályosul a szeme.

4.

2007 őszén a Fesztiválzenekar Selmeci utcai próbatermében ülök. Bartók Hegedűversenyét próbálják, a szólista Pauk György, aki bejelentette, hogy ez lesz az utolsó nyilvános fellépése. (Előzőleg, a nyári szombathelyi találkozáskor kértem, változtassa meg a döntését. Ingatta a fejét. „Nem. Elég volt. Sokat játszottam, nyugodtabb életet szeretnék. De utoljára még eljátszom a Bartókot, azzal szeretnék búcsúzni." Megértettem. Eötvös Péter mondta nekem, sokszor vezényelte ezt a darabot, sok nagyszerű szólistával, de csak egy volt közöttük, aki a művet igazán bensőleg, anyanyelvi szinten játszotta: Pauk György.) A zenekar behangoltan a helyén, Pauk bejön. Azt várom, valamilyen ünnepélyes, szomorú, de megható pillanat jön. De ő derűs, mosolyog, a zenekarból is ilyen arcok néznek rá, Fischer Iván beint ahárfának, és egyszerűen csak elkezdenek játszani. Egy hegedűs zeneakadémista növendékem ül mellettem, akinek megengedték, hogy bejöjjön a próbára. Talán egy perce játszhatnak, amikor oldalt fordulva ránézek. Meglepve látom, hogy könnyezik. „Olyan gyönyörűen játszik..." suttogja.

Drága Gyuri! Nekem ez a négy legszebb pillanatképem rólad. És nagyon örülök, hogy azóta is mindig olyan derűsnek és kiegyensúlyozottnak látlak, mint azon a búcsúkoncerten. Az élet sok ajándéka közül az egyik legnagyobb a boldog, békés és gondtalan öregkor. Te ezt egy kivételesen gazdag és sikeres élettel vívtad ki, és kívánom, élvezd még nagyon sokáig!

Isten éltessen! }