Gidon Kremer / New Seasons

Philip Glass, Arvo Pärt, Giya Kancheli és Shigeru Umebayashi művei

Kremerata Baltica

Gidon Kremer

Deutsche Grammophon, 2015

Gidon Kremer nem először foglalkozik az évszakok zenei megjelenítésével: számos felvételének és koncertprogramjának fókuszában ez a téma áll. A Vivaldi- és Piazzola-lemezek, valamint a Csajkovszkij-feldolgozásokat tartalmazó Orosz évszakok album után ezúttal egy kortárs zenei válogatást fűzött fel erre a tematikára. Bár a lett hegedűművész az ismertetőben előrebocsátja, hogy a felvétel műsorának összeállításakor nem az alkalmazott kompozíciós technika, hanem a művek által közvetített üzenet szerint szelektált, a lemez - feltehetően nem véletlenül - kizárólag 21. századi tonális muzsikát tartalmaz. Kremer bevallása szerint egyre inkább vonzódik az átlátható, csak a legszükségesebb hangokat felhasználó írásmódhoz, mely lehetővé teszi, hogy az előadó és a hallgató az átadni kívánt mondanivalóra koncentrálhasson. Nem titkolt szándéka, hogy új albumával megmutassa: az érzelmekre ható zene a legtöbb emberhez utat talál.

A felvétel két alappillérét Philip Glass és Giya Kancheli egy-egy kompozíciója képezi, melyeket két miniatűr - Arvo Pärt-től egy bájos bölcsődal (Estonian Lullaby), Shigeru Umebayashi-nak pedig az In the Mood for Love című filmhez írt melankolikus keringője (Yumeji's Theme) - egészít ki. A négy mű közül Philip Glass 2. hegedűversenye az, amely közvetlenül kapcsolódik az évszakokhoz: a The American Four Seasons címet viselő versenymű a Vivaldi-féle Négy évszak koncerttermi társdarabjának készült. A négy tételhez - kadenzák helyett - a zeneszerző négy szólódarabot is komponált, melyek kon­textus­ba helyezik, illetve reflektálják a központi tételeket. A versenymű különlegessége, hogy a szerző az előadóra és a hallgatóra bízza az egyes évszakok beazonosítását, vagyis a huszonnégy lehetséges permutáció mindegyike elfogadható olvasat. Mindezek a különösen izgalmas zenei élményt ígérő körülmények - miként Gidon Kremer fennkölt szavai és odaadó játéka is -, azonban mégsem váltják be a darabhoz fűzött reményeket. A concerto leginkább egy sablonos Vivaldi-utánérzésnek hat, mely hiába operál a nagy előd által is használt zenei eszközökkel, a legtöbbször kong az ürességtől - még ha olykor őszintébb ésmélyebb dimenziókat is érint, mint például a lassú tételben, vagy a 3. és 4. szólódarabban. A Glass-kompozíció öncélú és monoton virtuozitása után Giya Kancheli Ex contrario című műve valóságos balzsam alelkünknek. Az Arvo Pärttel egyidős, idén 80 éves grúz zeneszerző elmélyült és rendkívül szuggesztív darabja - a címéhez hűen - az ellentétekre épül. Bármilyen értelmezést kapcsolunk is a zenei folyamathoz - akár a jó és a rossz küzdelmét, akár az évszakok folytonos váltakozását halljuk benne -, a lassú mozgású, meditatív szakaszok és a metszően disszonáns részek éles váltásain alapuló zenei anyag drámaisága magával ragadó. Gidon Kremer és a Kremerata Baltica mélyen átélt és szenvedélyes előadása a kompozíciót kétségkívül a lemez csúcspontjává teszi. }