- Szeptember elején beszélgetünk, hosszú, munkás nyár után most tértek vissza Lengyelországból, ahol egy kamarazenei fesztiválon léptek fel.

V. D.: Krzyżowában évek óta tervezték, hogy zenei fesztivált rendeznek. A helyszín ideális, a megvalósításban pedig sok a párhuzam az amerikai Marlborói Fesztivállal, ami nem is véletlen, hiszen aművészeti vezető, Viviane Hagner hegedű­művész rendszeres résztvevője Marlborónak. Számunkra is érdekes volt ez a nyár, hiszen Izával négy aktív hetet töltöttünk Marlboróban, és a két fesztivált csak egy oxfordi és edin­burgh-i koncert választotta el egymástól. Így az összehasonlítás számunkra magától értetődő. A sziléziai Krzyżowa (egykor Kreisau) a von Moltke család egykori birtokán egyfajta fellegvára volt annak idején a szabadságnak, az európaiságnak és a Hitler-ellenességnek. Rudolf Serkin, a Marlborói Fesztivál egykori művészeti vezetője erősen kötődött Moltkéékhoz, akik a nácik elől Vermontba, Marlboro szomszédságába menekültek. Freya von Moltke, aki rendszeres vendége volt Marlborónak, ott is halt meg Vermontban. Érdekes, szép és sajnálatosan aktuális elő­adások is elhangzottak most Kreisauban a száműzetés és a menekültek témájáról.

S. I.: Nagyon megrázó volt olyan - számunkra javarészt ismeretlen - nagyszerű zongoristákról hallani, Grete Sultanról, Katja Andyról, akik zsidó származásuk miatt emigrációba  kényszerültek.

V. D.: Érdekes vetítéseknek is részesei voltunk. Ezeken ott volt Alfred Brendel is, aki egyébként vonósnégyes-órákat tartott...

- Egyetlen kérdőjel vagyok. Brendel vonósnégyeseket tanított?

V. D.: Igen, és ha látta volna, mennyire szerették a vonósok az óráit! Végre valaki, aki nem vonásnemekről beszél, hanem zenéről!

S. I.: Voltaképpen ugyanaz történt, mint Marlboróban. Nagyszerű, fiatal muzsikusokkal próbáltunk napi hat órát a helyszínen, közben pedig megkezdődött a koncertezés is. Lengyelországban a kéthetes próbaidőszak alatt Krzyżowában és a környező szebbnél szebb városokban léptünk fel, majd egyhetes turné következett Németországban: Hamburgban, Berlinben és a Rheingaui Fesztiválon adtunk hangversenyt. Ugyanaz a modell, mint Marlboróban, csak maga a fesztivál rövidebb ideig tart.

- Emlékszem az első kamarazenei fesztiváljukra, amelyet még Strém Kálmán szervezésében bonyolítottak le. A tegnap világa volt a címe, önök voltak a művészeti vezetői, és azóta is évente sor került hasonlóra, úgyhogy ez egy nagy hagyományú, bejáratott fesztiválnak számít, Az ideire nem sokkal e cikk megjelenése után kerül majd sor.

V. D.: Strém Kálmánnak rengeteget köszönhetünk, ugyanis vele indítottuk el a fesztiválok sorát. Már az ő szervezésében is a Zeneakadémia volt a helyszín. Aztán Kálmán halála után is folytattuk afesztiválokat - változó helyszíneken, változó időpontokban és változó koncertrendezőkkel. Most viszont új időszak kezdődött. Megállapodás született a Zeneakadémiával, amelynek értelmében minden év novemberének harmadik hetében megrendezik a fesztiválunkat. Négy napról, négy esti hangversenyről és egyéb alkalmakról van szó, köztük egy gyerek­koncertről és egy szombat délutáni irodalmi rendezvényről.

S. I.: Mostantól igazán fesztiváljellege lesz az eseménynek. Ezt eddig hol sikerült biztosítanunk, hol nem. Előfordult, hogy egy a szezon egészére elosztott kamarazenei sorozatot rendeztünk, most viszont állandó név alatt, állandó időpontban fut majd a sorozat.

- A kamara.hu cím nyilván a mára, a modernségre utal.

V. D.: A cím ötlete a Zeneakadémiától származik, de nekünk is nagyon tetszik, teljesen azonosulunk vele.

S. I.: Hagyományosan tematikus programot állítunk össze, ez mindig is így volt, és most is ragaszkodunk hozzá. A világban rengeteg fesztivált rendeznek, a miénket az jellemzi, hogy mindig egy téma köré csoportosítjuk a koncerteket. Ezzel egyfajta üzenetet próbálunk továbbítani a közönségünknek. A mostaninak az „Elsők és utolsók" tematikus alcímet adtuk. Ez nagyon sok mindent jelenthet, és nyilván azirodalmi beszélgetés kapcsán meghívott vendégünkkel, Spiró Györggyel el is kalandozunk majd mindenféle érdekes területre, de a fesztivál zenei részének tekintetében az egy-egy szerző által komponált első és utolsó opuszokra vonatkozik a cím.

V. D.: Pontosabban a kezdetre és a betetőzésre, de önkényesen idesoroltuk az „egyetleneket" is, ilyen például Brahms Kürttriója, tőle ugyanis ez az egyetlen olyan mű, amelyet erre a hangszer-összeállításra írt.

- Mit gondolnak, mi az, amiben a fesztiváljuk összetéveszthetetlenül más, mint a legtöbb kamarazenei fesztivál?

V. D.: Talán abban, hogy a miénk - tág kereteken belül, vagyis például az irodalmat is belevonva - a témákra és a művekre koncentrál. Szándéka szerint szabad asszociációkat indít el, továbbgondolásra készteti a közönséget és a muzsikusokat is. Szintén nagyon fontosnak tartom, hogy bár nagy büszkeségünkre fesztiváljainkon évek óta a hazai és nemzetközi zenei élet színe-java lép fel, nálunk soha nem sztárok felvonultatásán van a hangsúly, hanem azon az üzeneten, melyet az adott téma körbejárásával közvetíteni szeretnénk.

S. I.: A társművészetek találkozása számomra mindig valami nagy pluszt jelentett, és nagyon boldog vagyok, hogy a Zeneakadémia nyitott volt erre a kezdeményezésre. Az is újdonság, hogy gyerekkoncertet is rendezünk.

- Ez milyen lesz?

S. I.: Talán nem is kellene igazán koncertnek nevezni, mert a zene mellett annyi minden másról is szól majd. A muzsikusokon kívül Für Anikó mesélőként, Gévai Csilla meseillusztrátorként lesz segítségemre. Vagyis itt a különböző művészeti ágak találkozása a lényeg. Annyira fontos, hogy a gyerekek megéljék ezt az egységet az ilyen jellegű előadásokon, hiszen anyaként én is úgy érzem éstapasztalom, hogy ez a fajta szemléletmód a gyermekeknek is sajátjuk. Életem első ilyen jellegű, saját szerkesztésű műsora lesz. Nagy munka, de a tervezés minden pillanatát hihetetlenül élvezem.

- Hogy kell elképzelnem a meseillusztrátor tevékenységét a koncerten?

S. I.: Nem mondom el, legyen ez meglepetés. Mindenesetre bevonjuk a gyerekeket is. Úgy állítottam össze a programot, hogy egészen kicsik is részt vehessenek rajta, anélkül, hogy lehetetlent kívánnánk tőlük, tehát nem kell pisszenés nélkül végigülniük azt az egy órát. Lesz egy olyan rész, amikor mindenki részt vehet a produkcióban. Egyébként a műsor Poulenc Babar című darabjára épül. Ugyanilyen nagy örömmel várom az irodalmi délutánt Spiró Györggyel. Vele hármasban fogunk beszélgetni többek között arról is, ami a fesztivál témája: a kezdetről és az érett alkotásokról - itt elhangzik egy tétel Mozart Klarinétkvintettjéből. Jövőre Szabó T. Annát és Dragomán Györgyöt hívjuk meg.

- Kik azok a komponisták, akiktől korai, kései vagy egyetlen műveket hallunk majd?

V. D.: A hangsúlyt megint csak nem egyes darabokra vagy szerzőkre helyezzük, hanem arra, hogy különböző művek vagy zene­szerzők hogyan élnek és lélegeznek egymás társaságában. Milyen például Beethoven op.1/1 Esz-dúr triója után meghallgatni Sosztakovics egyik utolsó művét, a monumentális Michelangelo-dalokat? Milyen Beethoven Nagy fúgájának négykezes verziója után valóban vonósnégyest hallgatni: a Casals Kvartett előadásában Webern művét, majd az utolsó Beethoven-vonósnégyest? Egy négynapos fesztiválnál nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az ember minél gazdagabb választékot nyújtson, nem is álltunk ellen, ezért aztán jó hosszúak lesznek a műsorok. }