Király Csaba - Vancsó Zoltán felvétele

Az ember csak ámul, valahányszor azzal szembesül, hogy ami egy pillanatnak tűnt, az bizony néhány évtized. Király Csabával a Zeneművészeti Egyetem - akkor még Főiskola - egyik tantermében találkoztam először. Az iskolapad még természetes közege volt. Legutóbb, egy májusi hét végén a Mátyás-templomban orgonált a Magyar Virtuózok Kamarazenekar koncertjén. „A szokásosnál többet játszhattam, jó félórát, de hát ez nem akármilyen alkalom volt." Nem bizony. Király Csaba aznap volt ötvenéves. A két időpont között eltelt „pillanat" alatt pedig Liszt-díj, a Magyar Liszt Ferenc Társaság elnöki posztja,rangos zongoraverseny-győzelmek, a Pécsi Tudományegyetemen a keze alatt immár kollégává avanzsált tanítványok sora és nem utolsósorban több mint ezerháromszáz koncert itthon és külföldön, gyakran saját átiratokkal, két hangszeren, zongorán, illetve orgonán.

A születésnap előestéjén Perényi Miklóssal adott közös hangversenyt a Bartók Emlékházban. „Nagy ajándék volt ez is, és óriási élmény Miklóssal együtt muzsikálni." De ez a hangverseny akár egy másik évfordulót is ünnepelhetett: Király Csaba éppen egy éve vette át kinevezését, mint a Bartók Emlékház, ahogy ő mondja, Bartók szentélyének vezetője.

A posztot nyílt pályázaton nyerte el. Kétségtelen, hogy a szó legtisztább értelmében előnnyel indult. Nem véletlenül kereste meg épp őt a házat addig igazgató Szirányi János, mielőtt terminusa lejártával nyugdíjba ment volna, hogy arra bátorítsa, pályázzon. A Bartók Emlékházat ugyanis kevesen ismerik olyan jól, mint éppen Király Csaba. Koncerttermében, mint zongoraművész, évek óta otthon van. De aHáz honlapját is ő készítette és frissíti, szerkeszti hónapról hónapra azóta is, egy ideje már az angol változat is az ő munkája. A Hírlevél, a hirdetések, a Facebookon és a különféle portálokon való megjelenés, a szakmai cikkek készítése mind az ő kezében, illetve fejében volt és van. „Gyakorlatilag csak szerepmódosulás történt, amikor az intézmény fejeként folytathattam és folytatom ma is azt a tevékenységet, melyet egyébként már régóta végzek."

A Zeneakadémia honlapjának egykori változatát is Király Csaba készítette. Az azért elég rendkívüli, hogy egy hangszeres művész egyben rendszergazda legyen. Az informatika külön szakma, honnan ez atudás? Azt mondja, gyerekkora óta érdekli a számítástechnika és ma már elképzelni sem tudná az életét a számítógép nélkül. Kottát is számítógéppel ír, átiratai mind így készültek. „Nekem a számítógép, kis túlzással, a harmadik hangszerem."

A másik kettő, a zongora és az orgona számára egyenrangú. Ötévesen kezdett zongorázni tanulni, aztán tizenkét éves korában jött az orgona. Az utóbbihoz Lantos István személyisége és a hangszer monumentalitása vonzotta. „Az ember gyakorlatilag porszem ehhez az óriás szerkezethez képest, mégis meg tudja szólaltatni a több ezer sípot úgy, hogy abból rend és értékes muzsika szülessen. Ezt ma isóriási kihívásnak érzem." Mégsem vált a zongora az orgona mellőzött mostohatestvérévé. „Tulajdonképpen két életutat ötvöztem. Azt hiszem, ezt azért tudtam megtenni, mert a két hangszer egyformán zenei anyanyelvem. Előfordult már, hogy egyazon hangversenyen zongoráztam és orgonáltam is, ami nem könnyű feladat. Nem is sokan képesek rá, hogy a zongorától átüljenek az orgonához, vagy fordítva. Büszke vagyok rá, hogy ezen kevesek közé tartozom."

Kifejezetten vonzzák a kihívások, a szinte lehetetlenül nagy vállalkozások. Éppen a Bartók Emlékházban mutatta be Bartók összes zongoraművét, korábban eljátszotta Bach és Liszt összes orgonaművét, belekezdett Liszt összes zongoradarabjába is, ez a hatalmas vállalkozás ugyan külső körülmények miatt abbamaradt, de a közel százból huszonhat koncert így is megvalósult. Maradéktalanul eljátszotta viszont Beethoven, Mozart és Schubert összes zongoraszonátáját. A sportteljesítményen, a koncentrációs erőpróbán túl mire jó egy ilyen hatalmas erőfeszítés? Azt mondja, a komponista zenei gondolkodásába nyer bepillantást az előadó az által, hogy a zeneszerző életművének egy részét teljes komplexitásában megismeri. „Megtanulni, végighallgatni egyaránt óriási élmény. Öröm, felfedezés, kaland."

Állítja, lételeme, hogy a lehetetlen határait feszegesse. A Liszt-évben, Liszt Ferenc születésnapján saját átiratában adta elő a Krisztus-oratóriumot (orgona, kórus, szólisták) az egri Bazilikában, de utána, még aznap este két zongoraversenyt is eljátszott a Gödöllői Fesztiválon. „Életem legnehezebb napja volt, de egyben a legszebb és legsikeresebb is. Ezzel a gigantikus méretű vállalkozással olyat produkáltam, amit addig még soha."

Mint aki saját magát teszi próbára, hogy az erejéből, az energiájából futja-e mindig egy kicsit többre. És úgy látszik, futja. De állítja, nem ő keresi, a feladatok találják meg őt. „Vannak dolgok, amiket azember egyszerűen megtesz, anélkül, hogy feltenné magának a kérdést, hogy miért." Érvényes ez a Bartók Házzal való kapcsolatára is. Joggal kérdezheti ugyanis bárki, hogy egy egyetemen zongorát, orgonát oktató, világot járó, koncertező művész miért vállal el egy sok adminisztrációval, napi munkával, felelősséggel járó vezetői posztot. Ez a kérdés, mint kérdés fel sem merült, mondja, mert a Bartókhoz való kötődése mindent felülír. „Napi szinten ér az a felismerés, hogy hol dolgozhatok, és ez megható élmény. Bartók nyolc évig lakott itt, és ez alatt olyan jelentős műveket komponált, mint a Kontrasztok vagy aMikrokozmosz. Az adminisztrációs teendők sem okoznak nehézséget, ha bele­gondolok, hogy egy helyiséggel odébb található Bartók dolgozószobája, zongorája, fonográfja, ott vannak a bútorai, amelyek között élt. Amikor átvettem a vezetést, és úgy éreztem, kolosszális feladatok szakadtak rám, akkor sem jutott eszembe egyetlen egyszer sem, hogy jaj, istenem, mennyi munka vár rám. Teljes gőzzel belevetettem magam."

Egy hangversenyrendező intézmény szakmai vezetőjévé válni nem könnyű, még úgy sem, hogy a terep nem volt számára teljesen ismeretlen. Több éven át rendezett Budapesten nemzetközi zongora-mesterkurzust és Pécsett két nemzetközi Liszt Zongoraversenyt, amikor már megtapasztalhatta a szervezés nehézségeit. De ott egy komoly intézmény, illetve egy iskola állt mögötte, mint helyszín és rendező szerv, itt meg „csak" egy néhány főből álló lelkes kis csapat. „Kevesen vagyunk, és, sajnos, nincs rá lehetőség, hogy a létszámot bővítsük, de kitartással, örömmel végezzük a dolgunkat."

Bár az Emlékház mint költségvetési intézmény viszonylag szűk működési keretei határt szabnak a szakmai lehetőségeknek, első évével Király Csaba mégis elégedett. A fenntartótól, a Fővárosi Önkormányzattól tavaly is és idén is megkapták a programokhoz szükséges támogatást. „Úgy érzem, hogy a hátizsákomat kellőképpen megtöltötték ahhoz, hogy elindulhassak, illetve most, éppen ezekben anapokban összeállíthassam a következő félév műsorait." Amikor átvette az intézményt, még a korábbi vezető által szervezett programok zajlottak, a saját szezont szeptembertől kezdte. „Szirányi János csodálatos koncertsorozatokat épített itt fel. Ezeket átvettem, és hozzáadtam a saját elgondolásaimat. Az első saját program egy Bozay Attila-emlékhangverseny volt. A Muzsikus családok című sorozatunkat rögtön a Ránki családdal indítottuk, Kocsis Zoltán elvállalt egy Bartók-mesterkurzust, amit fél évvel később megint folytat: nagyon nagy dolognak tartom, hogy a hívásomra kétszer is igent mondott. Komlós Péter és Marton Éva is elvállalt egy hegedűs, illetve énekes mesterkurzust. Földes Imre, Apagyi Mária, Gombos László voltak a vendégeink, akik Bartókról, az improvizációról tartottak előadássorozatot éshasonlóan nagy nevek, kiváló művészek és zenetudósok lesznek a következő félév előadásainak és koncertjeinek vendégei."

Mi az újdonság a szakmai programban? Mindenekelőtt Király Csaba szélesíteni szeretné a Bartók Emlékház nemzetközi kapcsolatait, növelni ismertségét. Ennek első lépéseként adott hangversenyt április végén Bartók gyűjtőútjának egyik állomásán, a törökországi Osmaniyében, ahol ma Bartók Múzeum működik, majd három nappal később Ankarában. Mindkét zongoraest programján kizárólag Bartók művei szerepeltek, utóbbit az Ankarai Rádió is közvetítette. Ennek a turnénak lesz a „lecsengése" az a májusi hangverseny, amelyen, „Bartók és Saygun találkozások" címmel Tulu Içözü török énekesnőt látja vendégül a Bartók Emlékház. „Azóta egyébként már a koreai nagykövet is járt itt. Tehát más irányokban is kutatjuk a nyitás lehetőségeit."

Legalább ekkora hangsúlyt kapott és kap az úgynevezett múzeum­pedagógiai tevékenység: az Emlékház szeretné az ifjúságot egyre inkább a vonzáskörébe vonni. Hogy ez mennyire sikerül, az nagyban múlik aziskolaigazgatók és énektanárok együttműködésén. Őket kellene meggyőzni, hogy például az énekóra keretében hozzák el egy-egy nekik összeállított programra az osztályaikat. „Sajnos ma már vadászni kell az erre hajlandó, agilis énektanárokra" - mondja Király Csaba, aki személyesen járja sorra az iskolákat, mint ahogy személyesen felügyeli a koncerteket is. Esténként, amikor csak teheti, ott ül a közönség soraiban.

Pedig vannak saját tervei is bőven. Ami még talán titok, bár már majdnem biztos: a Zenetudományi Intézet Bartók termében, Bartók zongoráján a Bartók Rádió segítségével Bartók összes zongoraművének eljátszására és felvételére készül. A tervek szerint az egyes hangversenyeket a legkiválóbb Bartók-kutatók előadásai kísérik. A megkeresésre zenetörténészek sora - Somfai László, Vikárius László, Kovács Sándor, Halász Péter, Farkas Zoltán - már igent mondott. Ezek a különleges, előadásokkal egybekötött hangversenyek nyilvánosak lesznek. „Bartók Magyarországon még mindig nem foglalta el az őt megillető helyet. Szomorúan tapasztalom, hogy milyen kevés zongorista játssza a műveit. A fellépő művészeket mindig megkérem, hogy legalább egy vagy két művet játsszanak Bartóktól, már csak a helyszín miatt is, de bizony nem könnyen állnak rá. Azon is csodálkozom, hogy Bartók zongoraművei miért nem szerepelnek hangsúlyosabban zeneoktatásunk tantervi anyagaiban. Hogy ez megváltozzon, azért én minden tőlem telhetőt megteszek."

Király Csaba lelkesedését, ügybuzgalmát, kitartását látva, biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De meglesznek-e a lehetőségek, hogy tegye, ami tőle telhető?

A parlament idén január 1-jén megszavazta azt a törvényt, mely szerint a száznál kevesebb főt foglalkoztató múzeumi intézményeket összevonják, ennek megfelelően a Bartók Emlékház július 1-jétől aBudapesti Történeti Múzeumhoz tartozik. Az intézmény szakmailag önálló marad, ám gazdasági önállósága megszűnik. „Egyelőre nem tudjuk, hogy fog ez a gyakorlatban működni. De miután a törvény ellen ágálni nem lehet, úgy gondolom, nekünk most ennek az együttműködésnek elsősorban a pozitív oldalát kell vizsgálnunk. A Történeti Múzeum máris felajánlotta segítségét a rendezvényeink propagálásában, ami azt jelentheti, hogy a kiállításra és a koncertjeinkre is több turistát sikerül idevonzani. A BTM részéről rendkívül pozitív hozzáállást tapasztalok, ezért a bizonytalanságok ellenére bizakodóan tekintek akövetkező hónapok, évek elé."

A fenti bekezdést tekintsék úgy, mint Király Csaba portréjának fontos részét. Pozitív életszemlélete eddig is sok mindenen átsegítette, reméljük, így lesz ez most is. Reméljük, mi mást tehetünk. }