Bemutatták a Bogányi-zongorát

Január 20-án a Budapest Music Centerben új hangszert mutattak be, a Bogányi -zongorát. Az esemény házigazdája, Batta András zenetörténész méltatta a számos műszaki újítással létrehozott hangszert. Az áramvonalas, műanyag felületű zongorába karbon-kompozit rezonáns és újfajta stég került. A Bogányi Gergely kezdeményezése nyomán született zongorát a Zengafons Kft. gyártotta (főtervező: Üveges Péter Attila, főkonstruktőr: Bolega Attila, hangtechnikus: Cs. Nagy József), s a prototípuson kívül még két darab készült el. A bemutatón Bogányi, valamint Gerald Clayton amerikai jazzmuzsikus szólaltatta meg az új hangszert. Másnap, a Magyar Kultúra Napja előestéjét köszöntő zeneakadémiai gálahangversenyen a nagyközönség is meghallgathatta Bogányi és Clayton játékát az új hangszeren.

 

Mahler-érem Fülöp Péternek

Január 8-án a Budapest Music Centerben, rövid hangverseny keretében adták át a Magyar Gustav Mahler Társaság Mahler-érmét. Az elismerést Fülöp Péter kapta a rendszeres Mahler-diszkográfia megteremtéséért és fejlesztéséért. A 2010-ben megjelent jegyzék 2774 tételt tartalmaz, a jelenlegi állomány - a legújabb technikával rögzített felvételekkel együtt - 3400 darabból áll.

 

Baráti Kristóf sikere Amerikában

Baráti Kristóf hegedűművész észak-amerikai hangversenykörúton járt (január 13. - West Palm Beach; 15. - Toronto; 16. - Boston; 18. - Washington; 20. - Harrisburg; 21. - New York). Az Egyesült Államok fővárosában, a Phillips Collection művészeti múzeumban adott szólóhangversenyéről roppant lelkesen írt Stephen Brookes a Washington Post január 19-i számában. „A művész két 1924-es, Bach ihlette Eugène Ysaÿe-szonátával nyitott. A mutatós bravúrdarabokat azonban nem holmi étvágygerjesztőként vetette oda, hanem rendkívüli intenzitással bontotta ki, s már-már szimfonikus igényű kifejezésgazdagsággal szólaltatta meg őket. Nem csupán játszott, hanem elmerült a két darabban - szinte moccanatlanul, behunyt szemmel, a külvilágot kizárva -, s mindenféle cirkuszi parádét mellőző előadásmódja váratlan erővel ruházta fel a zenét. Ha az Ysaÿe-szonátákat nagy hatásúnak nevezzük, akkor a koncert súlypontját jelentő Bach-partitáról (d-moll, BWV 1004) azt kell mondanunk: valóságos reveláció volt. Az öt tánctételt - végén a perzselő Chaconne-nal - mesteri előadásban hallhattuk. A mélységekig hatoló, mértéktartó, meditatív hegedülés ritka hitelességgel, magasztosan szólt. Bach hatással volt Bartók Szólószonátájára is, mely ugyancsak chaconne-szerű tétellel kezdődik. Baráti olvasatában a Bartók-szonáta akkora érzelmi töltéssel hangzott el, hogy csaknem fizikai fájdalmat éreztünk közben. Ahegedűhang határait feszegető hangszínek és a szorongató érzelemvilág miatt (1944) a darab nem a nyúlszívű muzsikusoknak való. Baráti kristálytiszta értelmezése és bölcs előadása hallatán a közönség a mű végén felpattant a helyéről, és hosszan, állva ünnepelte a művészt, aki Paganini 1. caprice-ával köszönte meg a tapsot.