DSO-Archív

- Hogyan ismerkedett meg Fricsay Ferenccel?

- Először a bécsi Hotel Sacher eszpresszójában találkoztunk személyesen, az 1961-es év elején. Ennek a találkozásnak azonban meglehetősen bonyolult előzményei voltak, melyek szervesen beletartoztak az akkori idők politikatörténetébe. Hadd fűzzem hozzá, hogy minden józan és tárgyilagos szemlélet mellett is volt ebben a találkozásban bizonyos sorsszerűség. Az ötvenes évek elején a Boldizsár Iván vezette Magyar Nemzet munkatársa voltam, ahol irodalmi és zenei cikkeket írtam. Amikor Yehudi Menuhin adott hangversenyt Pesten, Boldizsár megbízott, hogy készítsek vele interjút. Ez ma egyszerűen hangzik, ám akkor hihetetlen feladatot és főleg felelősséget jelentett. Menuhin csodálatraméltó emberi és művészi őszintesége felejthetetlen benyomást tett rám, a beszélgetés során egyre közelebb kerültem hozzá, s egyre közvetlenebb hangot ütöttünk meg. Persze szó esett az akkori politikai helyzetről is, amelyben tulajdonképpen minden embert a letartóztatás veszélye fenyegetett. „Ha kijut Nyugatra - mondta Menuhin -, keresse fel Fricsayt, aki jó barátom, ő segítő kezet fog nyújtani Magának. Írok neki." „Azt a levelet én soha meg nem kaptam - mondta Fricsay majd' egy évtizeddel később Bécsben. - De látja, mégis összekerültünk" - fűzte hozzá.

- Ez hol és hogyan történt?

- Akkoriban a patinás Doblinger zeneműkiadó lektora voltam. A Doblinger többek között egy zeneműsorozatot adott ki Mozart kortársainak műveiből. Köztük volt Haydn Terézia-miséje. A kiadó igazgatója azon a véleményen volt, hogy ennek az akkor kevéssé ismert műnek a bemutatóját egy magyar karmester dirigálja. És ezt összehozni Csobádi dolga lenne... Így azonnal lelkes levelet írtam a Haydn-miséről Fricsay Ferencnek Svájcba, amelyre nem érkezett válasz. Míg egy napon Fricsay hívott telefonon. „Itt vagyok Bécsben, és szeretnék magával beszélni. A Sacher eszpresszójában várom!" Persze azonnal izgatottan odasiettem, kezemben a Haydn-mise partitúrájával, de ez Fricsayt kevéssé érdekelte. Rövid mondatokban közölte, hogy személyemre zeneszerző barátja, Gottfried von Einem hívta fel a figyelmét. Fricsayt az épülőben lévő Deutsche Oper Berlin főzeneigazgatójának nevezte ki a nyugat-berlini kormány, ezen felül a Radio-Symphonie-Orchester vezető karmestere is, dirigálnia kell Salzburgban, Luzernben, a bécsi zenei fesztivál keretében, - mindehhez szüksége van egy munkatársra, aki autóvezetéstől partitúraolvasásig „mindent tud..." Sem a Doblingernél érvényes féléves felmondási idő, sem az igazgatóság meghökkenése nem számított: huszonnégy órával a beszélgetés után Fricsay mellett ültem a Berlinbe induló repülőgépen.

- Mire alapozta Fricsay a választásait az életben?

- Hallatlan éleslátású intelligenciája mellett nagy szerepet játszott döntéseiben Fricsay érzésvilága. Minden szentimentalitástól függetlenül hallgatott az úgynevezett belső hangra. Nemegyszer fejtette ki előttem gondolatait arról, hogy a józan elme és az okozati összefüggések mellett milyen fontos az egészséges ösztön. Ez nála mind az emberi kapcsolatokra, mind a zene területére vonatkozott. A művészeti együttműködés majd mindig összefonódott nála egyfajta baráti kapcsolattal. A legtöbb zenei partnert újra meg újra hívta és foglalkoztatta. A Fricsay koncerteken Fischer Annie és Anda Géza ült  leggyakrabban a zongoránál, Dietrich Fischer-Dieskau énekelte a baritonszerepeket és Yehudi Menuhin volt a kedvelt és nagyrabecsült hegedűszólista. Nem szólva a mély lelki és művészi vonzódásról, mely Fricsayt például Palló Imréhez kötötte.

- Volt Fricsaynak valamiféle zenei specialitása?

- Fricsay zenei érdeklődésében az érték fogalma volt irányadó. Az érték, pontosabban az értékelés szubjektív jellege. Ami a zeneműveket illeti, Fricsay értékelésében fontos szerepet játszott a fantázia, a zenei invenció, az eredetiség, de mondjuk ki őszintén a szót: a hatás, melyet a mindenkori darab a hallgatóságból kiváltott. Ezt persze minden karmesterről, minden művészről elmondhatjuk, de Fricsay e téren rendkívüli készséggel rendelkezett. Egy-egy különösen sikerült interpretáció - lett légyen az Beethoven 7. szimfóniája vagy a Háry János-szvit - valóságos tapsvihart váltott ki, nem szólva a hangversenyei után következő mindenkori Rákóczi-indulóról.

- A már említett nevek mellett kik illetve mely művek, szerzők álltak legközelebb hozzá?

- A művész lelkülete - minden életrajzi kutatgatás ellenére - titok, és az is marad. Külső jelek megkönnyítik a találgatást. Ha operáról volt szó, Fricsay elsősorban Mozart műveit vezényelte a különbözö operaházakban éppúgy, mint lemezfelvételeken. A vezetésével készült Don Giovanni vagy Figaro maradandó érték. Nem kevésbé autentikus - mind a művek stílusát, mind a művészi hatást tekintve - Fricsay Verdi-interpretációja.

- Meg lehet fogalmazni, milyen jellegzetes vonásai ragadták meg, s ezek miben nyilvánultak meg?

- Rendkívül karizmatikus egyéniség volt. Akik hisznek az asztrológiában, azok boldogan vették tudomásul, hogy Fricsay az oroszlán jegyében született, 1914. augusztus 9-én. Első pillantásra illenek is rá az általánosan ismert oroszlán-tulajdonságok. A majd' egy esztendei szoros együttlét tapasztalatai alapján mondhatom, hogy Fricsay jellegzetes jellemvonásai közé tartozott a megalkuvás nélküli szigor is, melyet saját magával szemben is alkalmazott. Minden területen tökéletességet követelt. Nemcsak a művészetben, de magatartásban, a feladatok kivitelezésében is A berlini Opera megnyitása után - 1961 őszén - a bemutató előadás folytatásaként Don Giovanni-sorozatot dirigált Fischer-Dieskauval a címszerepben. Közben egészségi állapota egyre rosszabb lett. Közvetlenül az egyik előadás előtt erős hidegrázás fogta el, alig tudott egy szót szólni. Gondterhelten próbáltam segíteni, hívtam a színházi orvost, s vele egyetértésben kértem, mondja le az előadást, ami percekkel a kezdés előtt nyilván igen kellemetlen döntés volt. Hihetetlen erőfeszítéssel felkelt, koncentrált, és lement a karmesteri pulthoz. A zenekar dermedten figyelte minden mozdulatát. Az előadás megkezdődött, és Fricsay, mint mindig, kézben tartotta az utolsó taktusig. Úgyszólván ölben vittem fel az öltözőbe, ahol lerogyott, hogy kicsit összeszedje magát. Kérdésemre, hogyan sikerült egy ilyen emberfeletti teljesítményt létrehoznia, egyetlen szóval válaszolt: „Fegyelem"...

- Milyen volt a kapcsolata zenészeivel, hogyan próbált?

- A zenészekkel baráti, de szigorú volt a kapcsolata. Ezt minden zenekar elfogadta, mert a tagok tudták, hogy a siker alapja a próba. Fricsay különlegessége volt, hogy tegezte a zenekart. Másik különlegessége a sajátos német nyelvhasználata volt, tele olyan kifejezésekkel, melyeket a zenészek tréfálkozva idéztek. Minden zenei utasítása azzal kezdődött, hogy: „Seid so lieb!" (legyetek szívesek) és azenekar neve „fricsayul" hímnemű, tehát „der Orchester" volt, mert, ahogy az őt kijavítóknak elmagyarázta: a németben minden szó, amely er-rel végződik, mint a Tischler (asztalos), Schneider (szabó) - der Tischler, der Schneider, hímnemű. S mivel az „Orchester" - is er-rel végződik, ennélfogva: „der Orchester". Az Orchester mind a 140 zenekari tag számára der Orchester volt.

- Fricsay lemezfelvételei a kor kiemelkedő produkciói voltak, s ebben nagy szerepe volt a Deutsche Grammophonnak. Hogy alakult ki ez a rendkívül termékeny és értékes kapcsolat?

- Fricsay a Deutsche Grammophon Gesellschaft kizárólagos művésze volt, és természetesen ennek is története van. A DGG a Siemens-konszern leányvállalata volt, Elsa Schiller professzor művészeti vezetése alatt. A háború után a nyugat-berlini RIAS rádió zenei vezetője, majd a Deutsche Grammophon művészeti igazgatója lett. Ő mutatta be Fricsayt a Siemens családnak. Fricsay egyénisége és művészi jelentősége mintegy természetes módon járult hozzá ahhoz, hogy Siemensék őt és feleségét is szeretettel vették körül. A Siemens házaspár az ermatingeni Fricsay-ház gyakori és nagy örömmel fogadott vendégei közé tartozott.

- Elsa Schiller szakmai segítsége, támogatása tehát döntő szerepet játszott Fricsay életében.

- Így van. A hanglemeziparnak annak idején sokkal nagyobb szerepe volt a zenei életben, mint ma. Ez a lemezcégek által szerződtetett művészek karrierjére is hatott. A nagy cégeknél - Decca, Electrola, Deutsche Grammophon - Elsa Schiller hatalmas tekintély volt, a „hatalom" szó teljes értelmében. Zenei ízlése, tapasztalata, tanácsai az akkor már nagy tekintélyű Herbert von Karajan számára is irányadók voltak.

- Hogyan értékeli Fricsay helyét az előadóművészet történetében?

- A zene és zenélés történetében - hogy Kodály Zoltánt idézzem - a 19. század óta fontos fejezetet írtak az olyan karmesterek mint Arthur Nikisch, Furtwängler, Bruno Walter, Toscanini. Jelentőségük abban is állt, hogy a tolmácsolt zenemű struktúráját csakúgy, mint a benne rejlő érzéki hatását a lehető legnagyobb zenei pontossággal tolmácsolták. Ezek a követelmények jellemezték Fricsay karmesteri munkáját is. Itt kell megemlítenem Fricsay műsorpolitikai elkötelezettségét a magyar zene iránt. Bartók és Kodály műveinek lelkes és következetes tolmácsolója volt, beleértve Kodály Szimfóniájának ősbemutatóját aLuzerni Fesztiválon, 1961 augusztusában.

- Hogyan alakult később az önök személyes kapcsolata?

A kapcsolat egyfelől magán viselte a főnök és a munkatárs közötti viszony szigorú jellegzetességeit, de azokat a vonásokat is, melyek két embert akkor kötnek össze, ha egész sor körülmény táplálja akapcsolat bensőségesség: magyar mivoltunk, beleértve a hazai humort, emigráns létünk, a zene, s benne a magyar zene iránti lelkesedésünk. Fricsay érezte, milyen őszinte tisztelettel és ragaszkodással viseltettem irányában. Én pedig éreztem, hogy mindez nem maradt viszonzatlanul. }

Csobádi Péter (1923) az európai zenei élet egykori nagyjainak közeli munkatársa: leghíresebb munkáltatói közé tartozott Fricsay Ferenc és Herbert von Karajan. Magyarországon született, ahol 1956-ig újságíróként, zenekritikusként dolgozott. A forradalom után emigrált, Bécsben majd Berlinben, később Salzburgban dolgozott: rádióműsorokat szerkesztett, volt a bécsi Kurier munkatársa és zeneműkiadói lektor, igazgatta a magyar emigránsok zenekarát, a Philharmonia Hungaricát. Fricsay Ferenc legközelebbi munkatársául választotta, s a karmester haláláig mellette dolgozott. Ezt követően Karajan felkérésérea Berlini Ünnepi Hetek sajtófőnöke lett, miközben a kölni Deutsche Welle zenei osztályát is vezette. A salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékokon az alapító Karajan sajtófőnöke, s a művész haláláig egyik legbensőbb munkatársa. Nyugdíjba vonulásáig egyetemi kurzusokat tartott Salzburgban. Visszaemlékezéseit hangoskönyvként is kiadták Ausztriában. }