„A szolfézs nekem annyit jelent, hogy zene”

Komlós Katalin születésnapjára

Szerző: Terray Boglárka
Lapszám: 2015 február

„Többet tanultam öntől, mint amennyit tanulnia szabad valakinek, aki önálló szeretne lenni" - írja Arnold Schönberg Karl Krausnak összhangzattana dedikálásában. „Ezzel az iránta érzett nagyrabecsülésem mértékéről semmit, minőségéről azonban annál többet elárultam" - meséli később.

Sokszor jutnak eszembe ezek a gondolatok a február 1-jén hetvenedik évét betöltő Komlós Katalinról, és ez a vissza-visszatérő asszociáció igen árulkodó. Arról árulkodik, hogy noha nagyon is jól tudom: az ünnepelt egyrészt nemzetközileg elismert zenetörténész, másrészt különleges előadó, hiszen fortepiano-művészként „személyében elválaszthatatlanul összefonódik a zenei gyakorlat s elmélet" (Kroó György szavai), mindezek mellett - sőt talán mindezeket megelőzve - tanár. Pedagógus.

Az érdeklődő könnyen tájékozódhat Komlós Katalin tudományos munkásságáról: zenetörténeti publikációinak máig bővülő sora mindenki számára értékes, aki a 18. század billentyűs zenéjével, billentyűs hangszereivel kicsit is kapcsolatba került. Könnyen és szép számban találhatók beszámolók előadói tevékenységéről is: fortepianistaként a szólista, illetve a hazai és külföldi előadókkal egyaránt koncertező kamarazenész is méltán ismert.

Amiről a dolog természetéből fakadóan kevesebb szó esik, az Komlós Katalin tanári tevékenysége. Magam tizenkilenc éve, 1996-ban lettem tanítványa egy szerencsés csillagzat alatt összeállt ének-zenetanár, karvezető szakos csoportban. Ahogy éveken át, hétről hétre jártunk hozzá szolfézs és zeneelmélet fedőnevű, valójában azonban egyszerűen zeneóráira, fokozatosan szívtuk magunkba az elméleti és gyakorló muzsikus egységéből fakadó szemléletet a középkortól kortársainkig, mindenféle zenével kapcsolatban. Hogy mekkora alázattal hallgassa az ember a Prágai szimfóniát; hogy mi mindent fedezhetünk fel Dufay izoritmikus motettáiban; hogy mit mond el a hallgatónak negyven másodpercnyi Webern-zene: mindez és még sok más úgy bomlott ki óráin - leggyakrabban az egykori 38-as terem falai közt -, hogy minden percet átitatott megkérdőjelezhetetlen szakmai tájékozottsága, az ügy iránti elkötelezettsége, elmélet és gyakorlat megbonthatatlan egysége. Alig telt el óra, hogy ne szólaltattunk volna meg részletet atárgyalt zenékből: akár kamaraéneklésként, akár hangszeres produkcióként, de mindig kipróbáltuk, miként „viselkedik" a papírra vetett zene hangzó alakjában.

Már hat éve ismertem, amikor doktoriskolás éveim alatt rácsodálkoztam: Komlós Katalin soha nem ismétli önmagát. Miközben az alapelv állandó - teoretikusan alátámasztani a játszott zenét; gyakorlati muzsikálással kipróbálni, kiegészíteni az elméleti felvetéseket -, gondolatai állandó mozgásban vannak, ezért mindig frissek, mindig új tapasztalatok szellőztetik át.

Kulcsmondatként emlékszem vissza arra, mit mondott nekem, amikor már csak néhány hónap választott el attól, hogy magam is megtartsam első szolfézsórámat a Zeneakadémián: „Bogikám, a szolfézs nekem annyit jelent, hogy zene". Pontosan ez érezhető minden egyes óráján. Azóta is sokszor felidézem magamban ezt a mondatot. Segít rajta maradni a megfelelő vágányon.

Emberi kvalitásai mindezt a magas szintű szakmai munkát életre szóló élménnyé, útmutatássá emelik. Joggal írta Kroó György 1998-ban: „Tanítványai bizalmat éreznek iránta, s morálisan is példaképüknek tekintik". Hogy soha nem késik, hogy mindig következetesen értékel, szókimondó, ugyanakkor körültekintő, megértő, szeretetteli, humoros, derűs: mindez olyan légkört teremt minden egyes óráján, ami ideális a tudás átadására.

Tanítás közben egy-egy jól sikerült Machaut-virelai, Schubert-misetétel vagy Cage-kísérlet után többször előfordult, hogy hátradőlt a székben, összetéveszthetetlen kacajjal  örült a produkciónak, majd boldogan felsóhajtott: „Mekkora ajándék, hogy mi ezzel foglalkozhatunk!" Érdemes lenne ezt is eltanulnunk tőle: több évtizednyi - ne legyenek illúzióink: igenis fáradságos, rengeteg türelmet igénylő - munka után hálát érezni azért, amit csinálhatunk.

Köszönjük, Kati, hogy ránk is sugárzik valami derűs, kedves személyiségedből! Kívánunk még sok, jó zenékkel és kedvedre való munkákkal megáldott, boldog évet Neked! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.