Utoljára decemberben beszélgettünk Káel Csabával, a Müpa vezérigazgatójával, a fesztiválok működéséért felelős Operatív Testület elnökével. Akkor a Tavaszi Fesztivál előkészületeiről, az egész fesztiválstruktúra átalakításáról, és az őszi fesztivál akkor még kissé távolinak tűnő terveiről. Most évszakot és vele fesztivált váltunk.

- Miként vált be az új szervezeti felállás, hogy sikerült a Tavaszi Fesztivál, milyen tapasztalatokat szereztek, amelyeket most, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, lánykori nevén Őszi Fesztiválon is tudnak esetleg hasznosítani?

- A Tavaszi Fesztivál előkészítésére nagyon rövid idő állt rendelkezésre, mégis sikerült úgy felkészülnünk, hogy egy komoly, rangos európai fesztiválnak megfelelő nívós program született, kiváló előadókkal, köztük remek magyar művészekkel. Fontos együtt megmutatni őket, mert hajlamosak vagyunk lebecsülni a hazai értékeket. Húsz körüli bemutatónk volt, ami fontos, mert ez is a fesztiválok missziója: új műveket, szerzőket bemutatni. Ez az a közeg, ahol mód van kísérletezni. Ez az őszire még fokozottabban érvényes.

- A hármas együttműködés - Fesztiválközpont, Turizmus, Müpa - hogy vált be?

- Erősen meglátszott az újdonsága meg az eredményei. A Fesztiválközpontnak sikerült a budapesti érdekeket érvényesíteni, a Müpa pedig partnerintézményeivel (Opera, Szépművészeti Múzeum stb.) szintén figyelembe vette az együttműködők profilját. Így létrejött egy, az eddiginél hatékonyabb, új erő. Már fontos új fejlesztéseken is gondolkodunk. A Turizmus Zrt, a harmadik társ is hatékonyan dolgozott. Csak azzal, hogy bekapcsolódtak a turisztika helyszínei: hotelek, repülőtér, éttermek, komolyan megugrott a külföldi látogatók száma. Budapest Európa turisztikai térképén előbbre lépett.

- A hatodik helyen áll.

- Igen. Eddig azoknak, akik ide látogattak, nemigen hívták fel a figyelmét arra, hogy milyen jó kis város ez igazából, mennyi kulturális tartalommal. Vashegyi Györgyék Rameau-bemutatójára például komoly francia társaság érkezett ide. Vagyis a célzott bemutatkozás, az előzetes információs túra hatékony. Ezt most még jobban építjük, a külföldi jegyértékesítést javítjuk, az internetes eszközöket, keresőket feltöltjük tartalommal. Összegezve tehát: nagyon sikeres volt a Tavaszi Fesztivál. Föl is figyelt rá az európai közvélemény, és jó volt a médiakapcsolat is, az MTVA-val való együttműködés. A média szerepe egyébként nagyon fontos minden új felépítésekor: nemcsak kritikát várunk, de ötleteket és támogatást, népszerűsítést is. Máshogy nem lehet megismertetni az új törekvéseket.

- Tanulságok? Szereztek olyan új tapasztalatot, amelyet már a CAFéban hasznosítani tudnak?

- Azt eddig is tudtuk, de be is bizonyosodott, hogy az előkészítés jóval hosszabb időt igényel. Elkészítettünk egy tartalmas, izgalmas honlapot is (www.cafebudapestfest.hu).

- Ez tavasszal nagyon hiányzott.

- Valóban. Megállapítottuk, hogy az együttműködésből nagyon jó szinergiák nyerhetők. Sokan kételkedve fogadták. Magyarországon sajnos felépült egy nagyon ellenséges viszony - minden téren. Ez a fesztivál napnál is fényesebben bizonyította, hogy ha különböző, motivált intézmények összefognak, az nagy energiákat mozgósít. A CAFéban ez még szélesebb lett. Együttműködünk olyan helyszínekkel, mint az A38 hajó vagy a Trafó, amelyek a Tavaszi Fesztivál karakteréhez kevésbé illenek. A kortárs fesztivál kapcsán pedig beszélnünk kell arról, hogy mi is a kortárs művészet. Üzenet értékű, hogy a Vitézy Zsófia által kitalált CAFe szónak másféle jelentést adtunk.

- Contemporary Arts Festival, kortárs művészeti fesztivál. Ennek a köztudatba betáplálása most zajlik.

- Új logó is készült hozzá, melynek színei mindig cserélődhetnek. Hogy mi a kortárs művészet, annak az értelmezése is változhat. A lényeg, hogy semmiképp ne egy ideológiai vonal mentén történjék. Azt szeretnénk, ha a kortárs művészet az életünk leképezése lenne. Ha mindenképpen személyesen tudna mindenkit megérinteni. Ehhez kommunikáció kell, párbeszéd alkotók és befogadók között. Akkor tudunk nyitni egymás felé, ha úgy fogalmazódnak meg gondolatok, hogy kifejeznek bennünket és azt, ami körbevesz minket. Ezt az irányt próbálja definiálni a fesztivál, erősen kiemelve, hogy nem akar egy örökös definíciót kőbe vésni, hiszen az a kortársság ellen lenne. A név nagyon jó szellemi egybeesés, ha arra gondolunk, hogy a 20. század elejének egyik legfontosabb kortárs szellemi műhelye a közel 900 budapesti kávéház volt. Ez komoly örökség, számunkra ez az origó, mert ez a város egyszer már képes volt erre. Ezt az örökséget kell átemelni mai életünkbe, s ennek módjait kutatjuk most a megújult fesztiválokban. Meg kell keresnünk a kávéházakat kiváltó mai találkozási pontokat, a mai kommunikációt és kortárs szellemi pezsgést. Mindezt jelképezi és ilyen távlatokba helyezi a CAFe.

- Úgy látom, ez nagyon jól meg fog valósulni mind a fesztivál tudatosan szerkesztett, és széles spektrumú nézőtábort vonzó tartalmában, mind rengeteg változatos helyszínében. Hogy mi is számít kortársnak, azt jól mutatja a 17 nap programja, amelyben helyet kapott a design, az Art Market, a fotó, a film, az irodalom, a színház, az újfajta cirkusz és persze a zene, és mindez kikerül az utcák tűzfalaira, a kávéházakba, azok teraszaira, a romkocsmákba, a Müpa mellett felépülő sátorba, a mindeddig kihasználatlan Bálnába, a Vigadóba, a Várbazárba - a korábbi helyszínek mellett. Vagyis ami decemberben még csak terv vagy álom volt, már most megvalósul, noha alig kilenc hónap telt el. Ami a zenei programot illeti, nagyon impozáns, színes, sokrétű, rengeteg magyarországi vagy ősbemutatóval. Sikerül úgy tálalni ezeket a kortárs műveket, hogy a közönség megkeresse, majd tényleg el- és befogadja?

- Ehhez nagyon alapos PR-tevékenységet kell folytatnunk. Az kevés, hogy létrehozzuk: a párbeszéd miatt tematizálni kell mindezt. Ez a sajtó támogatása, építő szándéka nélkül nem megy. Egyébként az újságírás is része mindennek, az is fontos kortárs műfaj. Ezt a programot lehet támadni, de azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy mindez kizárólag azért jön létre, hogy mindnyájunknak jobb legyen. Ennek komoly, eddig nem használt bázisai vannak. Azoknak a szinergiáknak, amik ezt összetartják, tartalmi és forgalmazási oldalai is vannak. Például az Art Marketre sokezer külföldi érkezik, akik, ha már itt vannak, és tudnak róla, a fesztivál többi eseményét is látogatják. A fesztiválok szpotlámpaszerűen világítanak rá egy város kultúrájára, ezért fontosak.

- Ha jól értem, a fesztivál most úgy épül fel, hogy a Müpa szervezésében zajlanak a komolyzenei események, a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központéban a színháziak, irodal­miak és jazzkoncertek.

- Nem. Továbbra is az a felállás, ami a Tavaszi Fesztiválkor volt: a budapesti tulajdonú intézményekkel, terekkel a BFTK dolgozik, mi pedig az állami cégekkel, illetve az olyan magánintézményekkel, amelyek jelezték, hogy velünk akarnak együttműködni. Ilyen például az A38 vagy a speciális helyzetű BMC.

- Hangsúlyos szerephez jut a programban Eötvös Péter 70. születésnapja, sok műsorban megjelenik, sőt Lady Sarashina című operája magyarországi bemutató lesz.

- Egész évben fókuszba helyeztük művészetét, korábban már nagy sikerrel bemutattuk egy másik operáját, a Tavaszi Fesztiválon pedig a Hegedűversenyét Kopacsinszkájával. Úgy véltük, ezt az évet az ő alaposabb megismertetésének kell szentelnünk, ő a ma élő egyik legnagyobb zeneszerző a világon. Nagy örömünkre sok fiatalt vonzottak ezek a koncertek.

- Előre jeleznek egy másik születésnapot is: Sáry László jövőre lesz 75 éves, de legújabb darabjainak ősbemutatójára már most sor kerül a BMC-ben. A születésnapok, jubileumok - miként az Amadinda 30., a 180-as csoport 35. évfordulója -, nyilván pillérek, de mi volt a szerteágazó program tematikája, ha úgy tetszik, szlogenje? Van-e vezérfonala?

- Mivel új tartalom, új forma, divatos szóval új „launch" születik, a tematikája az a kérdés, hogy mi is a kortárs. Ez lényeges egy újranyitásnál. Az egész koncepcióval és ezzel a kérdéssel aktivizálni akarjuk a nézőket, párbeszédet kezdeni velük.

- Akkor a fő üzenetük az, hogy emberek ébredjetek, a kortárs nem nehezen megemészthető zenei falatokat jelent, hanem mindazt, amiben élünk, ami körülvesz, amit magunk köré teremtünk, mert ezzel hagyunk nyomot magunkról, korunkról. És a mai művészet, ezen belül természetesen a zene is könnyen fogyasztható, ha nyitottak vagyunk.

- Ezzel kapcsolatban nagy a felelősségünk, és komoly dolgunk is van, mert, ahogy mondja, száz év múlva ennek alapján ítélnek meg minket. Ha elhülyéskedjük, vagy nem vagyunk őszinték, rossz kép születik meg rólunk. Ennek sok pillére van, a legfontosabb az európai identitásunk. Kortárs életünkre hatással van az, ahonnan érkezünk, fontos tehát előzményeinket is bemutatni, gyökereinket, amikből lettünk. A Bartók-féle modernizmus Liszt nélkül nem születhetett volna meg. Ezért mutatjuk be például Kertész Mihály A tolonc című némafilmjét is, aminek erre az alkalomra készülő zenei aláfestése a zenével is kapcsolódási pont. Az első világháborús évfordulóra is emlékezünk bizonyos programokkal. És az is összeköti a korokat, hogy a Design kiállítás az Ybl-bazárban lesz.

- Hidak születnek tehát ezen a fesztiválon terek, idők és műfajok közt is. Lépjünk a zenéhez. A különbség a régi és új fesztiváltematika között abban is érződik, hogy korábban húzónevek, sztárok vonzották be a közönséget. Most is rengeteg a külföldi vendég, de nincsenek az átlagos hallgató számára nagyon ismertek köztük, ám ez nem jelenti, hogy nem rangosak. Vagyis az is egy missziójuk, hogy behozzák a köztudatba, hogy ők is világsztárok, csak egy más szférában, a kortárs zenében. Csak néhány a nevek közül: Laurie Anderson, Gilbert Varga, a Balanescu Quartet, a JU Percussion, a Real Group.

- Ez több műfajban és területen is misszió. Jövőre még markánsabban fog megjelenni az a szándékunk, hogy egy külföldi és egy magyar szerző életművének bemutatása történjen meg párhuzamosan. Az '50-es évek végéig még szinkronban voltunk a világgal, aztán a szocializmus alatt leszakadtunk, bizonyos irányzatokat és művészeket meg sem ismertünk. Ezt pótolni kell. A másik, ami nehezebb, a popkultúra és a minőségi kultúra kapcsolatát megteremteni, előbbiben megtalálni az utóbbit. Fontos, hogy a deklarált világsztárok mellett, velük együtt jelenjenek meg kevésbé ismertek. Megpróbáljuk helyzetbe hozni saját művészeinket is azzal, hogy olyan környezetet teremtünk nekik, amire nemzetközi viszonylatban is felfigyelnek. A következő szint az - csakhogy többéves előkészítő munka kell hozzá -, hogy ezt koprodukciókban teremtsük meg. Hogy például az Aix-en-Provence-i fesztivállal közösen létrehozzunk egy opera- vagy táncprodukciót.

- Aminek nemcsak az az előnye, hogy hozzánk eljönnek az ottani művészek, hanem az is, hogy a mieink eljutnak a produkcióval külföldre, és megismeri őket a világ.

- Pontosan. A szervezők befektetett pénzük megtérülését szeretnék, tehát viszik az előadást szerte a világban. Hatalmas lehet tehát a hozadéka az ilyen fesztiváloknak. }