Szirányi János - Felvégi Andrea felvétele

Kedves János! Arkhimédész óta tudjuk, ha kapunk egy szilárd pontot, akár a Földet is kimozdíthatjuk a helyéről. Most - hetven tevékeny év távlatából visszatekintve - már jól látszik, hogy a Te szilárd pontod, „leitmotivod" nem más, mint maga Bartók. Nemcsak gazdag zenei munkásságod fő állomáshelyeit ismerve tűnik magától értetődőnek ez a megállapítás, de különös predesztináció folytán már gyermekkorod mikrokozmosza is hasonló volt az övéhez: zeneszerető család, zenetanár szülők, sok-sok házi muzsikálás. De további, még régebbi kapcsolódási pontot is találunk, hiszen édesanyád édesanyja, Szalay Stefánia maga is Bartók-növendék volt. Édesapád, idősebb Szirányi János, aki Dohnányinál és Kodálynál tanult, közszeretetnek örvendő, nagyhatású zongorapedagógus lett. S ezek után történhetett-e volna másképpen, minthogy hangszerképpen ne a zongorát válasszad?

A Zeneakadémia elvégzése után tíz év tanítás következett, majd megérkeztél az ország legnagyobb zeneiskolájába-hangversenytermébe: a Magyar Rádióba. A szimfonikus rovat zenei szerkesztőjeként, majd helyettes vezetőjeként aligha gondoltad, hogy - nem is olyan hosszú idő múlva, 1994-től - a rádióelnöki feladatokat is a válladra veszed. Addig azonban még számos teendő adódott! A rendszerváltást követően - a pluralizálódott médiatérben - újra kellett gondolni a közszolgálatiság fogalmát, korszerű módon újjá kellett alakítani a Magyar Rádió teljes műsorszerkezetét, szervezeti irányítását, az egyes adókat (a Kossuth, Petőfi és Bartók Rádiókat) szétválasztva, markáns témák, eltérő feladatok szerint pozicionálva őket. A politika ezt a folyamatot gyakran lassította, szabotálta. A „közszolgálatiság" - egyfajta politikai diszlexia folytán - újra és újra félreolvasódott, hol kimaradt belőle a „köz", hol további betűk estek ki.

1996-tól a Rádió művészeti igazgatója lettél. Ekkor nyertem személyes tapasztalatokat arról, milyen is egy igazán jó vezető: aki nem elnyomja munkatársait, hanem inspirál, teret ad, segít szárnyalni, de barátként sem részrehajló, hiszen mindig a szakmaiságot tartja szem előtt. S ezek a vezetői kvalitások magától értetődő természetességgel nyilvánultak meg, életmódként, amelynek bázisa az elmélyült szaktudás, nyitottság, lelkesedés, biztos arányérzék, bölcsesség, emberismeret és emberszeretet. A Rádió „legszebb koronáinak", a zenekarnak, énekkarnak és gyermekkórusnak felívelő korszaka volt ez, csodálatos koncertekkel, nagysikerű hangversenykörutakkal, izgalmas, értékes művek bemutatásával, a hangarchívum állományának további gazdagításával. Ám az „árnyat vető felhők" már gyülekeztek...

2002-ben meghatározó változás következett be életedben: megszűnt rádiós munkaviszonyod. A „párhuzamos életrajzok" itt különös, palindromikus viszonyba kerülnek egymással. A Magyar Rádió elhagyása emigrációnak tűnt, de valójában hazaérkeztél a Bartók Emlékházba.

Igazgatásod alatt felderült a Csalán utcai emlékhely: az ország jelentős koncerthelyszínévé, viszonyítási ponttá vált, ahol rang lett fellépni. A 12 év alatt mintegy 600 hangverseny hangzott el: világhírű előadókat és ígéretes, ifjú tehetségeket hallhattunk, kortárs zeneszerzőportrékat, mestereket és tanítványaikat, zenészdinasztiákat ismerhettünk meg. Régmúlt és jelenkori, klasszikus és felfedezésre váró egyaránt helyet kapott ebben a bővizű koncertfolyamban. S míg Bartók egykori otthona ismét élettel telt meg, a „régi vár" időközben kísértetkastéllyá változott.

Mindig fontosnak tartottad a magyar zenei közéletet is. Részt vettél a Liszt Ferenc Társaság és a Magyar Zenei Tanács elnökségeinek munkájában; 2001 és 2008 között te voltál a Lajtha László Társaság elnöke, alapítványukat most is vezeted. A Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiumában végzett tevékenységedre sokan gondolnak vissza hálás szívvel. Az itt betöltött elnökséged alatt (2005-2008) nagyot lépett előre az új Bartók-CD-sorozat ügye is. Hiányt pótló volt a Kossuth Kiadónál megjelent, általad gondosan szerkesztett, 20 kötetes Világhíres zeneszerzők-sorozat, amelynek három könyvét Te írtad: Schubert, Kodály és természetesen Bartók életéről, munkásságáról.

Nagy öröm, hogy Bori lányod is zenész lett. A Kodály-módszer avatott tanáraként hosszú időn keresztül zenei nagykövetünk lehetett San Franciscóban, Pekingben, Bécsben, Dublinban és legutóbb Szingapúrban. Közgazdász Zsófi lányod az Európai Unió szívében, Brüsszelben dolgozik. S bár mindketten átmentek már a „szép hídon", rendre visszatérnek a - Klári által megterített - serlegekkel teli szülői asztalhoz. Vissza-visszatérnek a jövő ígéretével és zálogával, a hat unokával...

És ha időnként aggódunk is, gondoljunk Bartók üzenetére; arra, hogy a Zene III. tétele, a Concerto IV. tétele után mi következik, hogyan is záródnak e művek.

Jánoskám! Drága Barátom! Isten éltessen! }