- Újoncot avatunk rovatunkban: Karosi Bálint zenéjét már hallhatta a hazai közönség, de mivel Amerikában él, kevésbé van szem előtt. Kérlek, tedd le névjegyedet!

- Klarinétosként és orgonistaként a Zeneakadémián 2004-ben diplomáztam, majd az Egyesült Államokbeli Oberlin konzervatóriumába mentem, ahol orgonával és historikus billentyűs hangszerekkel szereztem két diplomát. Közben két évig Genfben is jártam a konzervatóriumba. 2007-ben nyertem el a First Lutheran Church of Boston orgonista állását. Tanítottam a Bostoni Egyetemen és ugyanott a Massachussets Egyetemen, most pedig doktori fokozatom megszerzésén dolgozom a Yale Egyetemen. Péntektől hétfőig Bostonhoz köt a munkám, keddtől csütörtökig onnan 200 km-re New Havenben tanulok.

- Zeneszerzést hol tanultál?

- Genfben és Oberlinben, s most a Yale-en is ilyen tanulmányokat folytatok. Bostonban is jártam kurzusokra, a Harvardon végzett Adam Roberts volt a tanárom, aki most Isztambulban tanít.

- Az általad látogatott intézményekben a zeneszerzést az itthoni, hagyományokra épülő, stílusgyakorlatos rendszerben tanítják, vagy a jelenre összpontosítanak?

- A Harvard az európai avantgarde-ra koncentrál, a Yale az amerikai zenét képviseli, s e két véglet között minden előfordul. Roberts mondta, hogy míg bennünk, magyarokban él a bartóki hagyomány, egy amerikai komponistának könyvtárba kell mennie, hogy tanulmányozza a múltat. Amerikában a könnyűzene hat a komolyra, Európában viszont 50 év kontinuitása munkál a szerzőkben.

- Te ilyen szempontból inkább európai vagy odaát, vagy zeneszerzői eszmélésed amerikaivá tett?

- Pályám kezdetén Európa dominált, főként Ligeti, aztán hatalmába kerített a minimalizmus, de érdekes: nem ottani szerzőkön, hanem Sáry Lászlón és Bánkon keresztül! Általuk jutottam Reichhez és John Adamshez, de nem törekszem másolni őket. Eklektikus szerzőnek tartom magam, aki megemésztem és új egységbe szerkesztem a hatásokat.

- Emlékeket őrzök évekkel ezelőtti Müpa-beli estedről, de ott mintha nem minimalista kompozíciók sorjáztak volna.

- Minden mű más. Azt hiszem, a minimalizmus hatása megfigyelhető azon darabjaimban is, amelyeket az ember elsőre nem olyannak hall. Ellenponttal álcázom a minimalizmust, több réteget helyezek fölé, hangszereléssel, szólamvezetéssel elérhetem, hogy a dallamok elfedhetik, egyszerű harmóniák húzódnak meg a mélyben. De valóban, nem vagyok olyan formalistán minimalista, mint Reich. A közelmúltban fejeztem be két poszt-atonális művet, s remélem, ezzel ezt a világot kiírtam magamból.

- Abban a két műben, amelynek bontakozásáról beszélgethetünk, milyen szemlélet munkál?

- Karmesterként kaptam felkérést a St.Louis-i Evangélikus Szeminárium Kórusától egy Bach-koncertre, amelyen a 79. és a 147. kantátát fogom vezényelni, s kértek egy saját darabot is. Tűnődtem, mi olyat írhatnék, amely odaillik e két Bach-mű mellé, s felkértem Kai Hoffmann-Krull költőt - akivel eleddig nem találkoztam, e-mailen bonyolítunk mindent -, hogy fordítsa le az egyik kantáta szövegét angolra, s kicsit modernizálja is, úgy, hogy a mai amerikai hallgatóság jobban rezonálhasson rá. A 79.-et választotta, amelynek címe: Gott, der Herr ist unser Sonne und Schild (Isten a mi Napunk és pajzsunk). Az egész kantáta egy fény-árnyék képen alapszik. Bach üstdobszólamot írt hozzá, amely Christoph Wolff szerint azt jelképezi, hogy Luther kiszögezi téziseit a templomajtóra. Első tételemet én is üstdobból indítom, amely ritmusszekciót nyit. Hoffmann-Krull teremtés-tartalomra írta át a fordítás örvén a szöveget. De úgy érzem, ez a parafrázis filozófiailag mélyen kötődik az eredeti textushoz, csak sokkal misztikusabb. Költőien a fényt hangsúlyozza, mint Isten teremtő kezét. Mintha pietista lenne, ami kevéssé jellemző a Bach szövegkönyvekre.

- Az apparátus különbözik a bachitól?

- A 79. kantáta kürtszólama rendkívül nehéz. Nem korhű hangszereken adjuk elő a Bach-műveket, így a kürtöket szárnykürtökkel helyettesítjük. Ezek trombitával válthatók, így én már trombitát is alkalmazhatok. A barokk üstdobot nem lehet menet közben hangolni, de mivel mai timpanin játsszuk, írhatok glissandót. A zenekar mérete azonos kell hogy legyen a bachival, még egy felfüggesztett cintányérért is küzdenem kellett. Három tételt írok: az első kórus, a második szopránária a pásztorokról, a harmadik baritonária, amely korálba torkollik.

- Szimfonikus terved is van?

- A Yale alkalmat ad nagyzenekari mű írására. A Dance Symphony - Coplandra emlékeztető - címen négy tánctételt komponálok mintegy 12 percben. A minimalizmusban és az avantgárdban is hiányolom a dúdolható dallamot. A tánc ritmusa és a melódia „küzd meg" itt egymással: a zenekari textúra fontos, de valamire vissza kell emlékeznünk a darab után.

- Sok mai zeneszerző ír különböző magasságokból álló hangsorokat, amelyeket dallamnak nevez, de nehéz felfoghatóságuk és intonálhatóságuk miatt a közönség nem annak hallja.

- Copland Klarinétversenyének eleje is nónákból és szeptimekből áll, de diatonikus hatású. Bármilyen hangközökből álló dallam lágy, hagyományosabb kísérettel felfoghatóvá, sőt visszaénekelhetővé válhat.