Évtizedek óta ismertem, része volt életemnek, mióta - még a hetvenes években - a Wiener Konzerthaus főtitkári irodájában megismertem.

Talán nem jó túl sokat tudni valakiről. Gátol, hogy hallom a hangját, látom a türelmetlen, ideges gesztusát, amikor Georg Friedrich Haas „für Hans Landesmann" cimű darabjával kapcsolatban valamilyen elismerő megjegyzést tettem. Ugyanígy irritálná, ha olvasná ezt a nekrológot. Gyűlölte a reflektorfényt.

Teljesen persze nem tudta elkerülni, hiszen kulcsfontosságú szerepet játszott kulcsfontosságú osztrák zenei intézmények élén. Salzburgban Hans hajtotta végre azt az alapvető strukturális reformot, amely Karajan halála után meghatározta a fesztivál új profilját; az ő javaslatára hívták meg Gérard Mortier-t intendánsnak, s a gazdasági igazgatói feladatok ellátása mellett Hans vállalta a hangversenyek irányítását is.

A Bécsi Ünnepi Hetek zenei vezetőjeként szintén a status quo átalakítása, modernizálása volt a célja. Amikor itt nehézségekbe ütközött, lemondott, és 2007-ben megalapította a kortárs zenének szentelt Salzburgi Biennálét.

A kortárs zene volt a szenvedélye. Zeitfluss címmel hangversenysorozatot indított a Salzburgi Ünnepi Játékok keretében, megtörve a fesztivál hagyományosan konzervatív jellegét. Reflektorfénybe állította Kurtág, Ligeti és Boulez életművét, évtizedeken át hű maradt Friedrich Cerhához, megrendeléseivel, operabemutatóival jelentősen formálta a vezető osztrák komponista életművét.

Hans Landesmann nevéhez fűződik - Claudio Abbadóval közösen - a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar megalapítása, és ott ült az Arnold Schönberg Center tanácsadó testületében is.

Az elmúlt években egyre jobban elhatalmasodott rajta a rák. Utoljára a Konzerthaus Mozart-termében láttam, a Klangforum kortárs zenei hangversenyén. Dús fehér haja megkopott, bottal járt, de mosolygott.