Vagyunk, mint a fák. Szerteágazó gyökereink, néhány mélyre nyúló nagyobb, több apró, kusza, kiismerhetetlen. Egyszerre egyenes és helyenként (időnként?) mégis görbe törzsünk, vékony-vastag, göcsörtös kérgünk. Ágaink, amelyekkel felfelé nyújtózunk, és amelyeket sokszor - túl sokszor - kell lehajtanunk. És vannak lehulló, de újra (meg újra) kihajtó leveleink. És persze gyűrűink, éveink gyűrűi, bizonyítékul, és vigaszul, hogy éveinket megéltük, és azokat már senki nem veheti el tőlünk. Et erit tamquam lignum...

Először, csak mint csemeték, palánták, jobb-rosszabb földekbe vetve, köves helyre, tövisek közé - gyermekként háború, levert forradalom 18 évesen - de így is, vagy éppen ezért, dacból, erőből, elszántságból százszoros termést hozva. Vagy mégis jó az a föld? Jó, mert vannak kertészeink, de legalább egy mindenképpen, egy nagy Öreg (Örök), még ha néha csak bizonytalanul látjuk is. És sok mulandó földi, rendszerint nálunk öregebbek, néha egykorúak velünk, sokszor még fiatalabbak is. Kertészek, akik táplálnak és nyesegetnek, óvnak és bátorítanak. ...quod plantatum est...

És jó ez a föld, mert át van itatva éltető nedvekkel, kultúrával, középkori latin és több évszázados magyar tápanyaggal, irodalommal, zenével, leginkább a mélyben gyökerező népzenével, ami Bartók és Kodály után szinte kötelező erejű hívás, nem lehet neki ellenállni. ...secus decursus aquarum...

Azután lassan eljön az idő, növekednek, erősödnek az ágak, sokasodnak a levelek. Az egyik fő ágon sorakoznak a fóliánsok, a „curmók" neumák, az írás, a notáció. A neuma (pneuma) - a zene lélegzete, a szabadon áradó, beszédszerű, metrikus kötöttségek nélküli gregorián éneké. A notáció pedig a sokat látott, és sok kapcsolódó tudományterületen jártasságot szerzett szakértő zenész számára árulkodó jel. Többek között forráscsoportokról, hagyományterületekről, rítusokról árulkodik. Történetírás, amit el kell tudni olvasni. Hívás ez is, talán még az előzőnél is erősebb, tartósabb, nagyobb távlatú.

Ezen az úton lett a zenész tudóssá, és nem vált volna így ilyenné, ha nem lenne zenész. Zenész és tudós, írásaiban és előadásaiban, zenetörténész tanítványokkal, nemzetközi kapcsolatokkal és hírnévvel, együtt a szakma nagyjaival és a fiatalabb követőkkel, a „Cantus planus" muzikológus kollégái között ...fructum suum dabit in tempore suo.

A notáció mint megőrzés ugyanakkor a hagyományozás, a továbbadás, a tanítás alapköve is. És lám, egy másik vezér-ágon ugyanaz a gregorián énekelve, tanítva, liturgiában, scholában, gyermekek között, énekeltetve a szolgálattevőket és a híveket, ugyanazt és mégis mindig mást, ugyanúgy és mégis mindig másképpen. Ezen az úton lett tanár ...die ac nocte.

És egy következőn megint másként, kórust tanítva és vezényelve a Scholában, hangversenyen, turnékon, lemezeken. Párizstól Milánóig, Bejrúttól Malmőig, Sevillától Padováig, Prágától Rómáig. Ezen az úton lett igazán karnagy. Elsősorban a gregorián, a szent (...in lege Domini voluntas eius...), művészi és egyetemes cantus firmus és az abból forrásozó többszólamúság vezénylése révén. Erős, megtartó éneket választott magának útitársul, amellyel ma is fáradhatatlanul vándorol, és ami már régóta azzal hálálja meg a tudós sok évtizedes hűségét, hogy a muzsikus keze alatt engedelmesen formálódik vigasztaló énekké.

A csűrbe eddig hordott gazdag termést felsorolni nem lehet, képeket felvillantani belőle is csak hiányosan, inkább csak jelezve a „műfaji" sokszínűséget. Népzene, népszokások, a liturgikus játékok és a Dufay-himnuszok, magyar nyelvű gregorián és a hangjegyírás története, a „Mos Patriae" és a Te Deum, kutatás és vezénylés, konferencia, publikációk, próba, hangverseny, lemezfelvétel, kottakiadás, liturgia és tanítás ...et omnia quaecumque faciet, prosperabuntur.

Hány ága van egy emberi életnek? Hány levél az ágakon? Kisiskolás „bömbik" a gyermekkarban, kamaszodó lányok-fiúk a templomi kórusban, hétről hétre az oltár mellett (... et in lege eius meditabitur...). Évtizedeken keresztül újabb és újabb főiskolai és egyetemi évfolyamok, tanítványok százai, iskolán kívül és belül. Még az idősebbek is, világhírűvé vált zeneszerző kórustagok, tanárkollégává lett egykori növendékek és az anonim tanítványok, a zenehallgatók, a gregorián csendes otthoni rajongói, akik évtizedek múltán is a legendás Schola Hungarica lemezeiből merítenek lelki és szellemi erőt, mindannyian, mint rendre kinövő új levelek... Et folium eius non defluet.

Sed in lege Domini voluntas eius, * et in lege eius meditabitur die ac nocte.

Et erit tamquam lignum, quod plantatum est secus decursus aquarum, * quod fructum suum dabit in tempore suo.