- Ez év januárjában Horváth Barnabás szerzői esten adott számot elmúlt évekbeli új terméséről. Ha most kérdezem, pezseg-e a műhely, milyen válaszra számíthatok?

- Arra, hogy nem pezseg, mert alkotói közérzetem - talán sok kollégáméhoz hasonlóan - támogatásunk átszervezése közepette sérülékennyé vált. Kedveszegett vagyok, bizonytalanság gyötör. De azért dolgozom nagyobb szabású terveken és alkalmi kompozíciókon is. Ihlető volt 2011-es látogatásom Péter Ágnes szobrászművész velencei-tavi szimpóziumán, ahol képzőművészek a víz tárgykörében fotókísérleteket folytattak. Ott - egyedüli zenészként - szintetizátoron hozhattam létre a hószállingózástól a vízesésig a víz különböző megjelenési formáit nem illusztratívan hangokká alakító darabokat, s most ezekből tervezek ciklusokat összeállítani.

- Hol tartasz régi terveddel, Oscar Wilde A boldog hercegével?

- A párbeszédekben nem gazdag meséből szövegkönyv készült. Elek Szilvia kolleginámat kértem meg erre, aki amellett, hogy zeneszerző és csembalóművész, s így zenészszemmel is tud a feladathoz közelíteni, több színművet írt már.

- Milyen műfajban alakítod zenévé Wilde meséjét? Opera vagy inkább oratorikus mű lesz?

- Óvakodnék operának nevezni, de jelmezes zenés színpadi darabot tervezek. Eredetileg narrátort is alkalmazni akartam, de Szilvia szövegkönyve segíthet ezt mellőzni. Zárt énekszámokban is gondolkodom, s tucatnyi különféle vezérmotívumban a 13 jelenetes szerkezetben. Ilyen a nyirkos angliai környezetet megidéző ködzene, amely a talapzaton álló szobor-főhős külső mozdulatlanságát, de belső gondolati mozgását és annak beszédben kifejeződését is jelképezi. Ilyen a rubinmotívum - a szobor kardjának markolata rubin - s a másik főszereplő, a Fecske motívuma. Van motívuma a könnycseppnek, a hónak, a halálnak és az elalvásnak is. Szerepel a mesében egy mindent megmondó polgármester, akinek cinikus, gyors motívumot szánok. A Fecske vágyott Délvilágának is van zenei jele, de mindez még alakul bennem. A Herceget bariton, a Fecskét lírai szoprán személyesíti meg, a többiek epizódszereplők.

- Milyen hangszeregyüttessel kíséred?

- Először particellában írom meg, s a hangszerelést csak később véglegesítem. Egy nem nagy szimfonikus összeállítást érzek ma megfelelőnek. És beleütköztem abba a ténybe is, hogy a Kolibri Színházban már évek óta játsszák a Wilde-mese feldolgozását.

- Gondolom, ott prózában mehet az előadás kísérőzenével, tehát más a műfaj. Neked ez a téma különösen kedves, hogy immár ennyi idődet szánod rá?

- Igen, beleszerettem a mesébe, amikor hajdan olvastam.

- Mi más bontakozik a kezed alatt?

- Zenekari darabot szeretnék írni, Variáció 37 hangra címmel. A kilenc változatnak kvarttorony a váza, amely E hangról indul és arra is ér vissza. A kvartokat pedig diatonikus tetrachordok töltik ki. Nagy változatosság lehetőségét hordozza ez a hangrendszer, de az engem igazán foglalkoztató kérdés az, hogyan lehet egy ilyen konstruktivista ötletből hallgatható zenét írni? A kvarttorony „elgörbülésének" köszönhetően minden hangmagasság többször is szerepel a rendszerben.

- Úgy tudom, Elek Szilvia nemcsak librettistaként áll veled szakmai kapcsolatban.

- Csembalóversenyt kért tőlem, aminek azért is örülök, mert hivatalos felkérésben idén kapott Erkel-díjam ellenére nemigen van részem, s így legalább azt érezhetem, hogy a művészkolléga játszana tőlem valamit. Szilvia, akivel együtt jártunk a „konziba" Fekete Győr Istvánhoz, már sok művem létrejöttében játszott inspiráló szerepet.

- Volt azért máshonnan is felkérésed...

- A Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaságnak és karnagyuknak, Vinczeffy Adrienne-nek írtam a Kinga-éneket, amely CD-jükre került, tehát már nem minősül készülő műnek. De Ecsedi Zsuzsanna révén felkérést kaptam az evangélikus egyháztól is. Ez az 5/8-ban fogant evangélikus népi ének Finnországból ered a 19. századból, s orgonás előjátékot kértek tőlem hozzá, de annyira megragadott a szép dallam, hogy többet volt kedvem kezdeni vele: vegyes kart írok belőle.

- Finnül éneklik?

- Nem, magyar fordításban. De kíváncsi lennék a finn eredeti szövegre is.

- Érdemes volna a megfelelő prozódiai változtatásokkal a finn verziót is elkészíteni, hiszen az ottani gazdag kóruséletben megszólaltathatnák. Mi egyéb vár még bemutatásra „fiókodból"?

- Egy Mária-ének - Mariale - vegyes karra az 1100 körül élt clunyi szerzetes, Morlas-i Bernát himnuszára, amely a Babits fordította Amor Sanctus-kötetben található, de én eredeti latin szövegével zenésítettem meg. Középkori tánczene-lejtésű, könnyen énekelhető és befogadható muzsika. Egy Kosztolányi-ciklusom is bemutatásra vár: Csacsi-dalok énekhangra és zongorára. Bár a Farkas Erzsébet szombathelyi énektanár kolleginám ösztönzésére írt dalok pedagógiai célzattal etűdszerűek, a teljes sorozat előadása komoly színészi teljesítményt is kíván az előadótól, hiszen gyakran kell karaktert és előadásmódot váltani. Régebbi műveim átírása is foglalkoztat: ilyen a Szerenád 17 vonós hangszerre és a Passacaglia fuvolára, csellóra és csembalóra. Kedvtelésből pedig Reger op. 89 no. 2-es zongoraszonatináját hangszerelem meg, vonósnégyesre.