Rivka Golani tanít

Szombathely immár majd' három évtizede vendégeli nyaranta a muzsikusokat, zeneszerzőket és zenetudósokat. Idei beszámolónk hatot szólaltat meg a Bartók Szeminárium és Fesztivál főszereplőinek sorából.

Vikárius László, a Bartók Archívum igazgatója a nyitókoncerten elhangzott Bartók-műről, A fából faragott királyfiról tartotta szokásos évi előadását, részt vett a Ligeti-konferencián, majd figyelemmel kísérte a fesztivált. Huszonkilenc éve, elsőéves zeneakadémistaként jött először Szombathelyre - az első Szombathelyi Bartók Fesztiválra, amikor az akkor már komoly múltra visszatekintő, pesti Bartók-Szemináriumok utódaként, Szombathelyre költözött a rendezvény. A megújulás jegyében akkor került oda Bartók neve mellé az „új zene" is, ami kijelölte az új kontexust és az új perspektívát, amelybe Bartók zenéje Szombathelyen került. A zenetudomány szakos hallgatók akkor végigülték a fesztiválokat, mindenekelőtt Somfai László szemináriumán vettek részt, amelyen Bartók-művek forrásaival ismerkedtek és persze hangversenyre jártak. Vikárius László a kilencvenes évek végétől a szerkesztő bizottság tagja, e minőségében személyesen is alakítva a programot. Az állandóságot a szemében - mint mondja - olyan emberek képviselik, mint a karmesterkurzusok elindítója, Eötvös Péter, akit most visszatérőként köszöntöttek itt, de ilyen Rohmann Imre is, aki ugyancsak a fesztivál és szeminárium oszloposai közé tartozik. Hiányzik Kurtág György és Devich Sándor, akik akkoriban kamarazenét tanítottak. Miattuk rengeteg kvartett jött Szombathelyre. Hiányzik Kocsis Zoltán, aki Rohmann mellett a zongorakurzusokat tartotta, de aztán abbahagyta a szombathelyi tanítást.

 

Vikárius László

Kihat a Szombathelyen folyó munkára, mondja el kérdésemre Vikárius, hogy az elmúlt évtizedekben, az összkiadás munkálataival párhuzamosan nagyon megerősödött a Bartók-filológia. Az előadók érezhetően tájékozottabbak, a Bartók-játékot is mindinkább áthatja a „historikusan informált előadásra" való törekvés. Ebben jelentős szerepet játszik a muzikológia. Vagy úgy, hogy segít eloszlatni a művek forrásaival kapcsolatos homályt, vagy még úgy is, ahogy Somfai László, aki - túl azon, hogy az idén is izgalmas előadást tartott a karmesterkurzus Bartók-darabjáról -, a gyakorlatban is szívesen segít az előadóknak egy-egy mű előadása kapcsán megtalálni a szerzői szándékhoz legközelebb álló megoldást.

„A Bartók-Fesztiválnak voltak aranykorai és hullámvölgyei. Ez egy ilyen hosszú életű fesztivál esetén természetes. Ez most a harmadik aranykor" - véli Igric György. Mindebből a tudósítónak csupán futó impressziók jutnak, de azért a fesztiválon töltött nettó két nap valóban ezt látszik megerősíteni. Rekordszagú a kurzusok iránti érdeklődés: százötven fiatal érkezett az idén. (Néhány évvel ezelőtt a Muzsika beszámolója hetvenegynéhány résztvevőről írt.) A lehetséges befogadóképesség határára jutottak el, meséli Igric, és teltházasak a koncertek is.

Ami az anyagiakat illeti, a Bartók Fesztivál létét soha nem kérdőjelezte meg a politika, mindig is elismerték és fontosnak tartották, függetlenül az aktuális kormány irányultságától. Az persze nem teszi könnyűvé a tervezést, hogy a maradékelv szellemében gazdálkodó kulturális büdzséből mindig változó összeg jut a szombathelyi rendezvényekre. És e változások kihatnak a fesztivál anyagi alapjainak struktúrájára is. A helyi önkormányzat hagyományosan hozzájárul a költségvetéshez, és amíg a megye önálló volt, mindig a várossal azonos mértékben szállt be a finanszírozásba. Az utóbbi évek szerkezetváltása és a feladatok átcsoportosítása következtében a megyéknek már nincs önálló kulturális költségvetésük, úgyhogy a Vas megyétől eddig kapott pénzről le kellett mondania a Bartók Fesztiválnak. Biztosan számíthat viszont az NKA-ra, és figyelemreméltó összeg jön be a kurzusok részvételi díjából, valamint a jegyeladásokból is. Eddig minden évben összejött annyi pénz, hogy színvonalbeli kompromisszumok nélkül meg lehessen rendezni a Bartók Fesztivált. Mennyiségi kompromisszumokra természetesen rákényszerülnek, az előzetes tervekből ezt-azt rendre el kell hagyniuk. Mindazonáltal ígéretes, hogy Szombathely is bekerült a honi művészeti fesztiválok ama kis körébe, amelyek három évre előre garantált támogatást kapnak, ami valamelyes fogódzót ad a rendezők munkájához.

A két zongorakurzust az idén is Rohmann Imre és Eckhardt Gábor vezette, most először trombitakurzusra is sor került, ezt Boldoczki Gábor, Horváth Bence és Jeroen Berwaerts tartotta.

 

Jeroen Berwaerts - Garas Kálmán felvételei

A zeneszerzés-kurzus vezetője Fekete Gyula, témája az alkalmazott zene. A film- és színpadi zene most először szerepel a Bartók Fesztivál programján. Amikor ő a zeneakadémiára járt, meséli a zeneszerzés tanszék vezetője, hasonlót még nem tanítottak, igaz, nem is volt rá szükség, hiszen a manapság használatos technika nem létezett. A filmzene komponálására felkért zeneszerzőnek tökéletesen elég volt a klasszikus zeneszerzői eszköztár. Hagyományosan megírt és hangszerelt műveket vettek fel, a stúdióban a zenekar és a hangszeres együttes mögötti vásznon peregtek a képek, a karmester pedig ennek megfelelő tempóban vezényelt. Mára a filmzene önálló „iparág", a zeneszerző pedig otthon, számítógépe előtt ülve, digitális technológiával dolgozik, így keveri ki a zenekari hangzást. Van, ahol a számítógépen kreált zene mindennemű változtatás nélkül filmzenévé lép elő, „jobb helyeken" azonban szánnak egy kis pénzt az élő zenére... A fiatal komponistáknak tehát meg kell tanulniuk a filmzeneszerzés új technológiáját, hogy versenyképesek legyenek. A zeneszerzőképzésnek ez is részévé vált. Akit érdekel, annak lehetőséget kell adni rá - mondja a kurzust vezető Fekete Gyula. A résztvevők a Színház- és Filmművészeti Egyetemről hozott etűdökhöz írtak zenét. Ezek a darabok aztán a zeneszerzőkurzus záróhangversenyén el is hangzottak.

 

A karmester itt „valós idejű zeneszerző", aki jelekkel kér valamit, tesz egy ajánlatot, és amit kér, az megszólal. Amit nem tud előre, az a játékosok szabadságfaktorából következik. És amit hall, abból lép tovább, a megszólaló hangokból kiindulva, a másodperc tört része alatt hozza meg következő döntését. A hagyományos zeneszerző esetében ez nem így történik, hiszen ő előre megírja a darabját, magyarázza a különbséget Gryllus Samu a hagyományos vezénylés és zeneszerzés, valamint a soundpainting között. Gryllus Szombathelyen soundpaintinget, hangfestést tanított konzisoknak. Az eljárás atyja William Thompson amerikai zeneszerző és szaxofonművész, ő alakította ki ezt a - mára már a világ számos országában tanított - multidiszciplináris jelrendszert, amely a zenészekből, színészekből, táncosokból, képzőművészekből álló együttes vezénylésére alkalmas. A vezető egyezményes kézjelekkel irányítja a születő produkciót. A nyelv mintegy 1200-1300 jelből áll, amelyek mindegyike konkrét, világos utasítást tartalmaz. A jelek száma egyre gyarapodik. Magyarországon 2010-ben, a párizsi Conservatoire-on is tanító Vincent Le Quang szaxofonos tartott először soundpainting-kurzust a Zeneakadémia doktoriskolájában. A Magyar Soundpainting Társaság 2010-ben alakult, növekvő tagságában egyaránt vannak jazz-zenészek és historikus előadók.

 

A Bartók Fesztiválon most konzervatóriumi növendékeknek tartottak kurzust: napi három órában tanították nekik a jeleket, legalábbis az alapszókészletet. Ezeket gyakorolták a foglalkozásokon, és rögtön új darabokat is létrehoztak a módszer segítségével. A soundpainting jelnyelve ugyanis alkalmas meglévő zeneművek, szövegek, koreográfiák előadására, vagy éppenséggel teljes átalakítására, illetve - a résztvevők kreativitására építve - új művek megalkotására. A soundpainting-kurzus első csoportja a csepeli konzervatóriumból érkezett, ahol jazzt és komolyzenét egyaránt tanítanak. A soundpainting-órákon a két társaság közösen vett részt, ami önmagában is nagy élmény volt a résztvevő gyerekeknek, és mindehhez párosult még a felfedezés is, hogy milyen az, amikor a szabadság és a kötöttség közötti határvonalak eltolódnak - mondja Gryllus Samu.

 

A brácsa- és vonós kamarazenei kurzust az idén Rivka Golani vezette. A művésznő először vett részt a Bartók Fesztiválon, de a nyolcvanas évek óta sok alkalommal járt Magyarországon, koncertezett és tartott kurzust is. Ami pedig Magyarországhoz fűződő kapcsolatát illeti, Izraelben Pártos Ödönnél tanult, volt két magyar férje, és intenzív kapcsolatot ápol a magyar zenével. „Tudja, nekem nagy magyar előéletem van, sokszor jártam itt, lemezeket készítettem, magyar szerzők műveit mutattam be, írtak is nekem darabokat..." - meséli Rivka Golani. Tulajdonképpen egy kivételével minden tanára magyar volt, s Pártos Ödön volt közülük a legfontosabb. Azzal együtt, hogy a hangsúly sosem a magyaron volt, hanem a zenén, mégis elmondhatja, hogy egész zenei nevelése magyar, és a Kodály- és Weiner-növendék Pártos révén most valamit visszahoz Magyarországra mindabból, amit tanult. A július 13-i, Ligeti születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett koncerten Ligetit játszott, utána pedig brácsa- és vonós kamarazene-kurzust tartott. A Ligeti-művet most játszotta először, erre az alkalomra tanulta meg, de - mint mondja - minden nehézsége ellenére megérte, mert általa közelebb került a zeneszerzőhöz.

 

Szombathelyi óráira magával hozott Londonból tíz növendéket, akiket év közben a Trinity College-ban tanít: nemzetközi társaság, van közöttük magyar, angol és bolgár is. Velük a brácsakurzus zárókoncertjének anyagát tanulta, négy premiert, köztük két magyart, Tihanyi László brácsaszólóra és öt brácsára írott darabját és Hollós Máté hatbrácsás szextettjét. A londoni osztály mellett foglalkozott még öt olyan növendékkel is, akikkel korábban nem dolgozott. Velük inkább technikai kérdésekre koncentráltak és a kurzus zárókoncertjére készültek.

 

Hagyományosan a karmesterkurzus a Bartók Fesztivál legnagyobb attrakciója. Nincs ez másképp az idén sem, az érdeklődés most is hatalmasnak bizonyult: összesen negyvenhatan jelentkeztek a kurzusra. Eötvös Péter utoljára 2009-ben tanított Szombathelyen, akkor Kovalik Balázzsal közös Kékszakállú-kurzusuk hatalmas sikert aratott. Most Peskó Zoltánt váltva visszatért. A Bartók Fesztivállal kötött megállapodása értelmében 2013-tól kezdve három alkalommal karmester- illetve zeneszerzéskurzust vezet.

 

A reménybeli résztvevőknek egy-egy próbán készült DVD-t kellett beküldeniük, ugyanis Eötvös Péter látni akarta őket munka közben. A fesztivál vezetésével közösen a negyvenhat jelentkezőből tizenkilenc fiatal karmestert választottak ki, közülük tíz tartozott az egyik osztályba, akik minden háromórás alkalom során tizenöt percet vezényelhettek, vagyis egy nap kétszer állhattak zenekar elé. A fennmaradó kilenc két-két alkalommal dirigálhatott; a többiek passzív hallgatókként követhették a kurzust. A tíz aktív résztvevő között oszlottak meg a zárókoncert műsorának művei, Bartók Concertója és Janáček Sinfoniettája. Utóbbi műben tizenkét trombita játszik, és ily módon kitűnően illik az idei fesztiválprogramhoz, amelynek első ízben része a trombitakurzus. A koncerten mindenkire egy tétel vezénylése jutott. „Én főleg a precíziót tudom segíteni" - mondja Eötvös Péter, aki jegyzetfüzettel és partitúrával áll fiatal kollégái mögött. Volt olyan foglalkozás, ahol közvetlenül bele is szólt, instruálta a dirigenst, de kurzusán a résztvevők nagy önállóságot élveznek. „A lényeg nem az, hogy én oldjam meg az ő problémáikat, a nehézségeket nekik maguknak kell megoldaniuk, önállóan kell rájönniük a megoldásra. Én legfeljebb csak tanácsokat adhatok" - így Eötvös, aki zeneszerzőként Bartók mellett az egyik főszereplője volt a 29. Nemzetközi Bartók Fesztiválnak, ahol két műve is elhangzott: a nyitókoncerten Perényi Miklós szólójával, Vajda Gergely vezényletével Cello Concerto Grosso című darabjának magyarországi bemutatóját, a záróhangversenyen pedig a szerző dirigálásával és Jeroen Barwaerts közreműködésével a Jet Streamet hallhatta a közönség.

 

Jövőre jubileumi év következik: harmincadszor rendezik meg a szombathelyi Bartók-Fesztivált, Eötvös Péter pedig, aki a zeneszerzőknek tart majd kurzust, hetvenéves lesz. A Fesztivál vezetése egyelőre titokban tartja a jövő év programját, de nem vállalunk különösebb kockázatot, amikor megjövendöljük, 2014-ben Eötvös nem csupán a zeneszerzés-kurzus tanáraként érkezik Szombathelyre.