Eckhardt Mária - Török Miklós felvétele

Vannak emberek, akik kortalanok. Legalábbis amióta én ismerem Máriát - s annak van már csaknem negyven éve - nem változott semmit. Abszurdnak tűnt, amikor annak idején beszéltünk róla, hogy majd, valamikor, a megfelelő pillanatban átadja helyét a Liszt Múzeum és Kutatóközpont élén... Ez ugyan néhány esztendeje megtörtént, amikor neveltje, Domokos Zsuzsa vette át a Zeneakadémia eme ősi fészkének az irányítását, s teszi ezt mindenki megelégedésére. Csakhogy Mária valódi helyét nem lehet átvenni. Ténylegesen ő soha nem megy nyugdíjba, mert hihetetlen vitalitásával, aktivitásával megrajzolt magának egy helyet, ami az Eckhardt Mária-felségterület, és az is marad, míg világ a világ. Kevesen, de - elvétve - akadnak ilyen emberek. Akik csak azzal törődnek, amire magukban felesküdtek, és nem érdekli őket sem a hivatalos elismerés, sem a tudományos szamárlétra megannyi grádicsa. Nincs idejük a karrierjükkel foglalkozni, merthogy állandóan azt teszik, ami épp a tudományos karrierben emelhetné őket naggyá. De minek a bürokratikusan dokumentált emelkedés, amikor jelentőségük a munkájukon keresztül válik nyilvánvalóvá? Szellemi értelemben annyira termékenyek, hogy az évek, évtizedek folyamán intézménnyé válnak. Eckhardt Mária is egy intézmény.

Liszt Ferenc életével és életművével kapcsolatban nincs olyan kérdés, amelynek megválaszolására magyar és külföldi kollégák ne fordulhatnának biztonsággal hozzá. Emlékszem, nemrég olyan helyzetbe kerültem, hogy meg kellett volna mondanom, volt-e Lisztnek útlevele, és abba mi volt beírva? Máriának írtam. Tíz perc múlva szkennelve a laptopomon volt Liszt Ferenc útlevele. Jelképes, hogy ezt az útlevelet Mária adja ki. Persze, mert ő van otthon Lisztnél! Az egykori Liszt-lakásban, amelyet 1986-ban, Liszt halálának 100. évfordulóján ő rendezett be, tett szentéllyé, kultikus zarándokhellyé. Neki köszönhetjük, hogy amikor belép valaki a Liszt Múzeumba, akkor megdobban a szíve, megérzi a kivételes ember jelenlétét, a genius locit. Neki köszönhetjük, hogy a doktorrá avatások után van hová betérnünk egy pillanatnyi csöndes elmélkedésre a friss doktorokkal. Neki köszönhetjük, hogy a Régi Zeneakadémia Liszt emléke iránt elkötelezett törzsközönséggel rendelkezik. Ő vezette be az évente ismétlődő, időszaki kiállításokat, intézte el egy hollywoodi producer rámenősségével a katalógusok és egyéb kiadványok többnyelvű megjelenését. Feltérképezte Liszt budapesti hagyatékát, könyvtárát, kottatárát. Évtizedek óta hajszol egy gigászi álmot, amelynek beteljesülése nem az ő hibájából várat magára: Liszt műveinek tematikus katalógusát. Mindenütt otthon van, ahol Liszt szellemi és tárgyi öröksége fellelhető. Nemzetközi aukciókon, külföldi Liszt Társaságok elnökségeiben, konferenciákon, kutatási projektekben. Neve fogalom a Liszt-kutatók körében: Alan Walkertől Detlef Altenburgig mindenki sokat köszönhet neki önzetlen, kollegiális segítségéért, ügyszeretetéért, elkötelezettségéért.

Mária életének nagy része Liszt Ferenc jegyében telt, ez adott neki soha ki nem apadó töltést. Számára Liszt nem a kutatás tárgya, hanem pályájának élő szereplője, a szó szoros értelmében mestere, akinek univerzális szellemét a maga, szerényebb körben mozgó, de ugyancsak enciklopédikus tevékenységével szolgálja. Kutat, kórusát irányítva muzsikál, és tanít. Tanít hivatalosan, és informálisan, tanít akkor, ha valaki bekopog kicsiny földszinti irodájába, tanít a Régi Zeneakadémia hangversenytermének pódiumán, a kiállítások megnyitóin, a múzeumi vezetéseken, a könyvbemutatókon. Miközben nem szerepel a Zeneakadémia hivatalosan oktató tanárainak listáján - szamárlétrán itt sem volt hajlandó felkapaszkodni -, mégis valamennyien hozzá jártunk, akik többet akartunk megtudni Liszt Ferencről, mint amit a könyvekből lehet. Mert ő megélte Lisztet: azonosult vele és összerakta magában a teljes embert. Az egyik legszeretetreméltóbb, legnagyobb formátumú géniuszát az európai kultúrtörténetnek.

Eckhardt Máriának más vezércsillagai is voltak, s most, a kerek születésnapon róluk is meg kell emlékezni. Tanára, Párkai István, akihez később feleségül is elszegődött. Mentora, Legánÿ Dezső, aki bevezette a Liszt-kutatásba, első főnöke, Kecskeméti István, aki az OSZK zeneműtárában megtanította arra, miként lehet élő szóra bírni a dokumentumokat. És mindenekfelett: Kodály Zoltán, akinek - karvezetőként, tanárként, tudósként - egyaránt követője, egyik, hozzá méltó apostola lett.

Kedves Mária, tényleg eljött volna a 70. év a zarándoklás éveinek sorában? Valóban, most már mint „grande dame"-ra nézünk majd fel, és nem arra a tanulni vágyó, szolgálatkész, lelkesedésben meg nem kopott örökifjú tudósra, aki annyi tekintély előtt hajtotta meg a fejét, és késztetett bennünket is tiszteletre a zsenik iránt? Genie oblige! Talán senki nem érezte át és vette ennyire komolyan a híres Liszt-féle mondást. Immár Mária életműve is arra kötelez bennünket, hogy önzetlen szolgálatát példaként tekintsük, mert akik elvezetnek a Nagyokhoz, azokat bizonyára Ők küldték hozzánk.

Kívánom, hogy ezen az úton meg sokáig követhessük Máriát! Isten éltesse!