Tóth Péter - Bagi Ákos felvétele

-A Muzsika általában nem foglalkozik a musical műfajával, de annak jelzés-értéke van, hogy egy mai komolyzene-szerző, Tóth Péter közel egymás után már második művét írja e műfajban. Egzisztenciális okból, vagy más miatt van így?

- Semmiképp sem anyagi az ok, hiszen ebben egyelőre pénz nem mutatkozik. S a műfajt is igazítanám. A Tom Sawyerben az érdekelt, tudok-e olyan musicalt írni, a­mit magam is szívesen hallgatok (a műfaj utóbbi két évtizedes termése nem lelkesít). A most Pirandello színművéből (Hat szerep keres egy szerzőt) Hat szerep élni akar címmel, ugyancsak Miklós Tiborral karöltve készülő darabot műfajilag nem tudjuk besorolni: nem opera, nem is musical, ezért így határoztuk meg: zenedráma színészekre. Elgondolásunk: a valós színpadi világ és a szerepek világa zeneileg is elválik egymástól: az egyik mintegy a 21. század operájának hangja, a másik musicalesebb, könnyűzenésebb. Azon viszont csakugyan érdemes elgondolkodni, miért van, hogy az én nemzedékemhez, s még inkább az utánam következőhöz tartozó komolyzene-szerzők oly gátlásmentesen nyúlnak a könnyebb műfajokhoz. Gyöngyösi Levente épp musicalt ír, Dragony Tímea is belekóstolt a műfajba, Bella Máté sanzonokat, Zombola Péter operettet komponált. Az ok alkalmasint abban keresendő, hogy a 60-as és 70-es évekből ránk maradt vokális stílus már nem elfogadható számunkra, s keresi ki-ki a maga útját. Bennem még aránylag sok gátlás van: szerintem egy komolyzene-szerzőnek súlyosabb zenét kell írnia, a fiataloknak már nincsenek ilyen skrupulusai.

- Mi terel téged az opera felől e másfajta zenei kifejezés felé? Mi tántorít el az operától?

- A vokális „elvárások": a nagy szeptimek és tritonusok „előírása", miközben ezek ellentmondanak a prozódiának, miként a me­lizmák túltengése is. A Vérnásztól és a C'est la guerre-től egészen Vajdához kell ugranunk a méltán sikeres operák közt kutatván. Vajda megtalálta a maga eszközét, de ő is belemenekül egy képzelt világba: a Leonce és Léna, a Karnyóné olyan menekülési útvonal, amely lehetővé teszi számára, hogy ne nagy szeptimet és duodecimát, hanem mintegy 19. századi melódiákat énekeltessen. Valószínűleg ez hajt engem is a musical, egyfajta demi-monde világa felé.

- S mit felelsz azoknak, akik szerint amit írsz, dallamformálás, de főként harmonizálás szempontjából a múlt zenéje? 

- Az a zene, amelyet az utóbbi 15 évben írok, harmonikus. Attól 20-21. századi ez a zene, ahogyan a hangzatok egymást követik, ahogy a mikrotonalitások fölépülnek benne. Dúr, moll és szűkített hangzásokon kívül nincs nálam más, de amilyen módon - akár egy ütemen belül is - ezek váltják egymást, az egyetlen pillanatban sem lehet a múlt zenéje. Egyébként a musicalem után az volt számomra pozitív visszajelzés, hogy barátaim, ismerősem „tóthpéteresnek" nevezték. A zenei védjegy tehát megtalálható, ha az ember c-mollban bluest, vagy épp „szomorúzenés" vonósnégyest ír.

- A Tom Sawyerhez képest a Hat szerep élni akar milyen zenei irányba indul el?

- Richard Straussosan egybekomponált kb. 80 perces egyfelvonásos lesz, ellentétben a Tom Sawyerrel nincsenek benne zárt számok. Az anyag nagy része dallam- és harmóniavilágban, egész hangzásában inkább operás. Mindez a történetből is fakad. Különös dráma a Pirandellóé: mi igaz, mi nem, a színpad és az élet valósága miként mosódik egybe? Ez, a szó minden értelmében felnőtt darab.

- Meglep, amit a zárt számok nélküli szerkesztésről mondasz. Azért állok ugyanis hadilábon az elmúlt száz év operairodalmával, mert nemcsak nehezen intonálható és appercipiálható, hanem egybefolyóan recitál. Nem adatik, hogy összefüggő, majd lezáródó három perc után kedvem lehessen tapsolni.

- Ez engem is foglalkoztat. Ebben a darabban is lesznek olyan három percek, amelyeknek van eleje, közepe, vége, s akár önállóan is megállnák a helyüket, de az a környezet, amelyben megszólalnak, mégis egy nagy folyamat részeivé teszi ezeket. Ha Strauss írná, társalgási operának neveznék, hiszen - nem prózában, hanem zenében, de - beszélnek benne folyamatosan, ezért meg kell oldanom, hogyan lehet ezt a recitálást (nem schönbergi értelemben) énekbeszédbe foglalni, s hogyan lehet e komplett zenei egységeket (noha nem zárt számokat) beleépíteni. Hangszerelése klasszikus szim­fonikus zenekar, amelyet kiegészít egy gitár-dob-ütős felállású, nevezzük így: pop-zenekar, amelyben klasszikus és elektromos gitár egyaránt szerepet kap. 

- A kétféle zenekar azt sejteti, hogy lesznek popzenésen ritmizált számok is. Ezzel markánsabb nyomot akarsz hagyni a hallgató fülében?

- Igen. Segít a két réteg elválasztásában. A valódi történésben nincs dobszerelés, az vonósokon, hárfán alapul, az elmesélt történetek szólalnak meg musicalesebb hangon, s ott kapnak nagyobb szerepet a fúvósok is.

- Operaházba vagy prózai színházba szánjátok? 

- Prózaiba, s jól éneklő színészekre (vagy jól játszó énekesekre) számítunk. Olcsón meg­valósítható darabot terveztünk, ame­lyet  egy próbatermet megjelenítő üres térben, minimális díszletjelzésekkel elő lehet adni.