Láng István - Felvégi Andrea felvétele

Úgy múlt el mintegy fél évszázad, amióta ismerjük egymást, hogy szinte észre sem vettük. Olyannak látlak, ami­lyennek annak idején megismertelek. Igaz, a „harmincas" zeneszerzők 1969-ben megjelent interjúkötetének fényképén sötétebb és talán több is a hajad - bár az utóbbi hiányára ma sem panaszkodhatsz -, megjelenésed összképe mégis szinte ugyanaz.

Akkori szavaidat pedig akár most is elmondhatnád. Pontos, szakszerű megfogalmazások komponálási elvekről, módszerekről, művekről. Szinte semmi önvallomás, kitárulkozás, „ars poetica".

Valószínűleg változatlan a zeneszereteted s a kíváncsiságod is, hiszen ma is ott vagy mindenhol, ahol valami történik.

És változatlanul ott vagy a „Lukácsban". Talán éppen ez a nyitja annak, hogy sok év múltán külsőleg sem különbözöl igazán egykori önmagadtól.

Persze az akkor és a most között szép számmal történtek veled dolgok - vagy inkább tevőlegesen kézbe vetted, hogyan történjenek.

Közéleti szerepkört vállalván, a Magyar Zeneművészek Szövetsége élén, a zenei élet képviseletében végül is te voltál az, aki a szellemi-művészeti élet rendszerváltását lehetővé tette.

Gondolom, számodra életrajzi adataidnál mégis sokkal fontosabb műveid jegyzékének fantasztikusan gazdag és változatos listája. Közülük sokkal kerültem közvetlen kapcsolatba rádiós felvételkészítőként, koncertrendezőként. Így lehettem fokozatosan tanúja annak, ahogyan ezek a darabok a jellemzően felfokozott izgalmi állapotból a fájdalom, a szomorúság, ritkán a gunyoros játékosság felé mozdultak el.

Valóban így van, vagy tévednék ebben a szubjektív értékelésben?

Barátságos és barátkozó vagy, mégis: szóban alig árulsz el magadról valamit. Ne haragudj, ha mégis meglestelek műveid számomra közvetített üzenetéből.

Boldog születésnapot!