A Budapesti Fesztiválzenekar októberben három koncerttel emlékezik meg a száz éve született Solti Györgyről, aki utolsó éveiben mind többet muzsikált Fischer Iván együttesével. A koncertek szólistája Várjon Dénes lesz, az ő gondolatait idézzük Soltiról, Dohnányiról és a Fesztiválzenekarral való közös munkáról.

„Ha visszatekintek zongorista pályámra, a zeneakadémiai évek és a diplomám megszerzése után egyik legfontosabb élményem a Solti Györggyel való találkozásom. Már diákéveim alatt sokat hallgattam felvételeit, elsősorban a Figaro házasságát és más Mozart-operákat (amelyek teljesen lenyűgöztek elevenségükkel, életteli lüktetésükkel), de Bartók-, Wagner-, Mahler- és Strauss-felvételeit is. Megfogott Solti hihetetlenül karizmatikus egyénisége és lényegre törő, nagyon pontos dirigálása. Az élet szerencsére úgy hozta, hogy találkozhattam, sőt fel is léphettem vele a londoni Barbican Centerben. Igaz, eléggé rendhagyó módon, ugyanis annak ellenére, hogy dirigált, a pódiumon nem volt jelen zenekar. 1995-ben nagyszabású Solti-fesztivált rendeztek Londonban, Solti celebrates Bartók címmel. Az utolsó koncert záró számának a kétzongorás-ütős Szonátát szánták, eredetileg Solti és Schiff András zongorázásával, Evelyn Glennie és David Corkhill ütőhangszeresek közreműködésével. A terv módosulásáról én Schiff Andrástól értesültem, aki legnagyobb örömömre felhívott és elmesélte, hogy Solti mégsem vállalja a Szonáta előadását, mert karmesteri feladatai miatt nem volt ideje gyakorolni, viszont mindenképpen szeretné elvezényelni a darabot. Kérdezte Andrást, nem ismer-e egy fiatal magyar zongoristát, aki szívesen játszana, és akivel András is el tudja képzelni a koncertet. András rögtön engem ajánlott, így talált meg engem ez a megtisztelő felkérés. A Szonáta 2. szólamát korábban még nem játszottam, így már csak ezért is nagy izgalommal érkeztem Londonba, ahol különleges atmoszférájú próbák zajlottak. Óriási élmény volt Solti stúdiójában próbálni, megcsodálni hatalmas, kinagyított partitúráit, melyekbe élénk színekkel rótta bejegyzéseit. Solti a próbák alatt rendkívül közvetlen és inspiráló volt, az elfogódottságomat pillanatok alatt feloldotta. Nagyon élveztem, ahogy sajátos, magas hangján előénekelt különböző témákat a műből, hihetetlenül erős, karakteres arculatot adva a zenének.  

Bár az én generációm sem panaszkodhat zeneakadémiai éveire, hiszen rendszeresen járhattunk Kurtág György, Rados Ferenc vagy - a szerencsésebbek - Simon Albert óráira, azért számomra így is nagyon vonzó és izgalmas volt megismerkedni olyan zenészóriásokkal, akik még Bartóktól, Kodálytól, Weinertől és Dohnányitól tanulhattak, s akik ugyan aktív zenészéletüket a nagyvilágban töltötték, de mindvégig ezekből a gyökerekből táplálkoztak és ezt az örökséget ápolták. Az egyik ilyen nagy találkozásom Solti Györggyel volt, a másik Végh Sándorral: két igen különböző egyéniség, akik azonban szavaikkal és főleg muzsikálásukkal egy aranykort jelenítettek meg, s ennek szellemét adták tovább a következő nemze­dékek számára. Ezért is tartom remek ötletnek, hogy Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar Solti emlékének ajánlotta októberi koncertjeinket, s hogy ezek programján Dohnányi-művek is szerepelni fognak.

A Fesztiválzenekarral fellépni mindenekelőtt óriási öröm. Az elmúlt években több rendezvényükön is játszottam, így a maratoni koncerteken is, az elmúlt szezonban pedig Bartók 3. zongoraversenyét szólaltathattam meg Fischer Iván dirigálása mellett. Ez a mű az egyik legkedvesebb darabom, és régi álmom vált valóra azzal, hogy a Fesztiválzenekarral és Fischer Ivánnal előadhattam. Az októberi programon szereplő Dohnányi Ernő műveit nagyon szeretem, művészbarátaimmal (és szerencsére nemcsak a hazaiakkal) gyakran tűzzük műsorra kamaraműveit, és többször játszottam 2. zongoraversenyét is. A koncerteken elhangzó Változatok egy gyermekdalra nagyon fontos Dohnányi-mű, amely teljes fegyverzetben mutatja a szerzőt: az alkotói invenció, humor, szellem fantasztikus példája ez a darab. Nagyon várom a koncerteket, és külön öröm, hogy a budapesti három alkalmat követően kétszer Salzburgban is előadjuk majd ezt a programot." 

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 12. és 13. 19.45, október 14. 15.30

A három budapesti koncert után a Fesztiválzenekar három estén át (október 17-19.) a salzburgi Großes Festspielhaus falai között muzsikál majd, hogy a rákövetkező két napon már Dijonban és Antwerpenben koncertezzen Fischer Iván együttese és a Bartók 1. hegedűversenyének szólóját előadó Lendvay József.

A 20. század karmestergéniuszáról meg­emlékező koncertek nyomában, no­vember első hétvégéjén már a 21. század egyik legizgalmasabb dirigense, Marc Min­kowski debütál majd a Fesztiválzenekar élén. A francia barokk és a régi zene mozgalma felől indult, fölfrissítette az Offenbach-operettek kultuszát, s Minkowski immár a 20. század francia muzsikájánál jár. „Zenei kaméleonná szeretnék válni" - nyilatkozta pár éve a kimeríthetetlen érdeklődésű és impulzív természetű muzsikus, aki igazi felfedezésre érdemes muzsikát válogatott számunkra: Fauré, Poulenc és Roussel egy-egy alkotását, az elegancia és a szellemesség francia univerzumából.   

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, no­vember 2. és 3. 19.45, november 4. 15.30